Nagyon sok nőt gyilkolnak meg nőgyűlöletből Magyarországon, nyugat-európai ország nincs előttünk a statisztikákban

A fél országot megrázta annak a várpalotai nőnek és kétéves kisfiának a halála, akivel volt partnere végzett. Az eddig ismert tények szerint a 40 éves férfi nem tudta megemészteni, hogy a nő elhagyta őt és visszament gyermeke apjához. A lapok a tragédia után arról cikkeztek, hogy az áldozat, Enikő barátai és családja szerint voltak előjelei annak, hogy a férfi nem hajlandó elfogadni a szakítást, például az, hogy megfenyegette a nőt.

És nem is kellett várni sokat a következő esetre. Hétfőn gyilkolta meg brutális kegyetlenséggel feleségét egy férfi a Hajdú-Bihar megyei Szentpéterszegen. M. Árpád az évek során többször öngyilkosságot is megkísérelt. A férfi sokat féltékenykedett a feleségére, és az egyik rohama közben tavaly felgyújtotta magát saját lakásában, de sikerült megmenteni az életét. Feleségéét most nem sikerült. 

Csak hogy tiszta legyen a kép, bár a nők elleni erőszakcselekmények egy részét az áldozat által nem ismert személyek követik el, többségük – az esetek több mint fele – Magyarországon és a világon is az áldozat egykori intim partnere, barátja, ismerőse, esetleg családtagja nevéhez fűződik.

Az Eurostat és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) szerint 2015-ben Magyarországon százezer főre vetítve a 0,4-es európai átlag felett volt a nőgyűlöletből fakadó gyilkosságok száma. Az adatokat szolgáltató európai országok között a hetedik helyen álltunk, csak kelet-európai országok álltak mögöttünk, sorrendben Montenegró, Litvánia, Lettország, Csehország, Bosznia, Albánia. Utánunk Horvátország következett, és végül a kilencedik helyen az első nyugat-európai ország, Svájc. A statisztikából az is kiderült, hogy Magyarországon a nőgyűlöletből elkövetett gyilkosságok 37 százalékának a tettese intim partner, a 25 százalékának pedig családtag volt. 

Ha a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) magyarországi adatait nézzük, abból pontosabb számokat is kaphatunk. Eszerint:

• A 15 évet betöltött nők 19 százaléka élt át partner részéről fizikai erőszakot,
• 49 százalékuk lelki, szóbeli erőszakot,
• 7 százalékuk pedig szexuális erőszakot.
• Fenyegető zaklatást a nők 12 százaléka tapasztalt, az esetek 60 százalékában pedig ismerte zaklatóját.
• A szexuális erőszak esetén is alacsonyabb, három százalékos a nem partner, vagy korábbi partner által elkövetett bűncselekmény, tehát kimondható, hogy az elkövető az áldozat ismerőse.

Ha összesítve vesszük az is, kimondható, hogy

az élete során a 15-74 éves nők kilenc százaléka, azaz 360 545 nő volt szexuális erőszak áldozata, és több, mint 35 ezer lányt ér szexuális erőszak 15 éves kora előtt.

De mit tehet egy nő, ha zaklatás áldozata lesz, felismeri azt, és van lelki ereje a hatóságoktól segítséget kérni?

Wirth Judit jogász, a NANE munkatársa szerint a magyar jogszabályok hiányosak és nem alkalmasak arra, hogy megfelelően megvédjék az áldozatot. - Távoltartás rendőrség által maximum 3 napra adható ki, ami, valljuk be rettentő kevés. Bírósági végzéssel pedig összesen 60 napra, ami szintén elégtelen. A jogász szerint felháborító, hogy a végzés nem hosszabbítható meg, hanem egy újabb esemény, magyarul újabb erőszakos cselekmény esetén kérhető újra.

A jog általában nem szabályoz olyan cselekményeket minősítettként, amelyekben együttélés nélküli párkapcsolat keretében követik el az erőszakot. Ez szintén életszerűtlen, mert a párkapcsolati erőszak tipikus elkövetési jellemzőkkel rendelkezik együtt járó, de nem feltétlenül együtt élő pároknál is, és ezek a jellemzők nagymértékben megegyeznek az együtt élők közötti erőszak jellemzőivel.

Fotó: Unsplash/Alex Iby

Wirth Judit szerint a statisztikai adatgyűjtési rendszer még mindig nem megfelelő, és a témára vonatkozó képzéseket nem írja elő semmilyen oktatási követelményeket megállapító jogszabály annak ellenére, hogy az érintettek milliókban mérhetők. Így sem az egészségügyi, sem a szociális, sem a jogi, sem a mentálhigiénés, sem az oktatási szakemberek képzésébe nincsen kötelező módon beépítve a témaspecifikus képzés vagy továbbképzés. A szakember szerint ez arra utal, hogy az állam valójában nem szeretne valós képet kapni a helyzetről.

Ennek két további jele is van. Egyrészt az Orbán-kormány 2014. márciusában ugyan írta alá az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló úgynevezett isztambuli egyezményt, de ahhoz, hogy a dokumentum jogerőre emelkedhessen, a parlamentnek is ratifikálnia kell, erre viszont még nem került sor. Németh Szilárd fideszes képviselő pedig még 2017-ben egyenesen kijelentette, hogy amíg Fidesz-többségű kormány lesz, addig az isztambuli Egyezmény nem fog átmenni.

A férfijogi szervezetek főként azt kifogásolják, hogy az egyezmény nem képes a kifejezetten a férfiakat érintő erőszakformákkal szemben védelmet nyújtani, csakhogy figyelmen kívül hagyják, hogy az egyezmény elismeri, hogy „férfiak is válhatnak párkapcsolati erőszak áldozatává”, és arra a valós tényre igyekszik átfogó megoldásokkal szolgálni, hogy „a párkapcsolati erőszak aránytalanul érinti a nőket”. (A férfiak ellen elkövetett erőszakkal a későbbiekben, egy külön cikkben fogunk foglalkozni.) 

Ők egy olyan adatra hivatkoznak, mely szerint a családon belül elkövetett emberölések 60 százalékában férfi az áldozat. Azonban azt elfelejtik hozzátenni, hogy a kutatás családtagokra is vonatkozik, tehát gyerekre, apára, testvérre, más rokonra, és nem feltétlenül nemi vagy szexuális alapú az elkövetés indítéka. A másik bizonyíték arra, hogy az Orbán-kormány nem kíván az üggyel mélyebben foglalkozni az, hogy egyetlen fideszes EP-képviselő sem szavazta meg az Európai Parlament szeptemberi plenáris ülésén a Nők Jogai és Esélyegyenlőség Bizottságának (FEMM) jelentését, amely cselekvésre szólítja fel az EU intézményeit a munkahelyen, nyilvános térben, illetve a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás ellen.

A jelentéstevő, az olasz szocialista (S&D) Pina Picierno nevét viselő dokumentumot – amelyet magyarul ide kattintva lehet elolvasni – a fideszes távolságtartás mellett is végül 91 százalékos többséggel fogadták el.

„Mit tett ezzel a férfival, hogy ő ezt tette magával?”

Wirth Judit kutatásai szerint bár nincs megfelelő támogatási rendszer Magyarországon, az tévhit, hogy az áldozatok nem kérnek segítséget. Az viszont hogy a súlyos fizikai erőszakot elszenvedett nőknek mindössze 14 százaléka fordul a rendőrséghez valóban figyelmeztető adat, és mutatja az állami statisztikák magas látenciáját. Hogy miért nem fordul az áldozat a hatóságokhoz annak több oka van, egyrészt bizalmatlan a rendőrséggel szemben, másrészt félhet a bántalmazótól a már említett kevés távolságtartási idő miatt. Fokozott veszélynek vannak kitéve azok az áldozatok is, akik azért nem fordulnak segítségért, mert az elkövető megakadályozza őket ebben.

További okra a lúgos orvosként elhíresült, több mint öt év jogi kálvária után 11 év börtönbüntetésre ítélt Bene Krisztián áldozata, Renner Erika világított rá lapunknak adott interjújában.

Renner Erika a kevés nő egyike, aki úgy döntött, névvel, arccal és részletekkel vállalja történetét a nyilvánosság előtt, mivel úgy érezte, nem kap megfelelő segítséget a felelős kézre kerítéséhez a hatóságoktól. – A zaklatás fogalma a köztudatban nem tiszta. Azt gondolom, az, hogy úgy mentünk el párommal egy koncertre, hogy ő állt a mosdó előtt, mikor én bent voltam, és nézte, követett-e oda is engem az illető, az már megmutatja, mennyire tartottam tőle. Rossz érzés, amikor ha nem látod a zaklatót, akkor is tudod, hogy ott van, mert ezt rendszeresen jelzi...Most már tudom, mi ez, de akkor nem tudtam, hiszen az iskolában nem tanítják meg, hogy igenis, amikor idáig fajul a helyzet, már segítséget kell kérni.

Erikát 2013 márciusában támadta meg volt barátja, amikor a szokásos reggeli kutyasétáltatáshoz készülődött. Ekkor az ajtóból egy maszkot és sisakot viselő alak visszatuszkolta a lakásba. Megkötözte, kórházi altatásokkor használt kábító injekciót adott be neki, majd levetkőztette, a fürdőszobában vitte, nemi szervét és annak környékét maró lúggal leöntötte, a kutya pokrócába csavarta, elvette telefonjait, iratait és laptopját, majd rázárta az ajtót, és magára hagyta.

Visszatérve a támogatói rendszerre, Erika szerint a történtek után majdnem ejtették az ügyét, kitartásuknak, a sajtó bevonásának és jogi képviselőjüknek köszönhető, hogy végül nem így lett. És, hogy a társadalom is mennyire másként áll a kérdéshez, az Erika gyermekeinek iskoláin is lemérhető volt: – Sajnos, míg a lányom iskolája nagyon megértő volt velünk, és azt mondták, jön, amikor jön, és segítik, a fiamat vegzálni kezdték a késésekért, sőt, kizárták óráról pár perc késés miatt – mondja Erika. Fiát is elvitte gyerekpszichiáterhez, de Erika szerint nehéz volt megtalálni a megfelelő szakembert, elsőre nem is sikerült. Mivel a fiúnak lassan majdnem összejött a 30 órányi késése az iskola feljelentette Erikát a gyermekvédelemnél.

– Az iskola vezetője csak legyintett, amikor elmondtam, hogy mi történt. Ugyan, minden családban történnek tragédiák, mondta. Egészen az iskola fenntartójáig kellett mennem azért, hogy megértést kapjunk és fiam maradhasson az iskolában.

Az értetlenkedés az orvosoknál is folytatódott. A nőgyógyász első kérdése Erikához, miután elmondta, mi történt az volt, hogy mit tett ezzel az emberrel, amiért ő ezt tette vele? Ennek ellenére később nagyon jó kezelést kapott tőle, valószínűleg sokkot kapott, Erika azt mondta, már megszokta a furcsa kezdeti reakciókat, ezzel együtt kell élnie.

Wirth Judit szerint az isztambuli egyezmény segítene a bántalmazott nők helyzetén, mivel komplex megközelítést alkalmaz, és ezért egyforma hangsúlyt helyez az áldozatok védelemére, az elkövetők megfelelő mértékű felelősségre vonására, az ellátórendszer kiépítésére, a szakmai képzésekre, és a témában jártas emberi jogi és női jogi szervezetekkel való együttműködésre mindezek során. - Ezek nélkül a pillérek nélkül ugyanis nem lehet hatékonyan fellépni a nők elleni erőszakkal szemben – emlékeztet.

Ha ön érintett, forduljon a NANE segélyvonalhoz (H,K,Cs,P: 18-22 óra, 06-80-505-101), a KERET segélyvonalhoz (szexuális erőszak túlélők számára: P: 10-14 óra: 06-30-982-5469), vagy a PATENT Egyesület jogsegélyszolgálatához (Sz: 16-18, Cs: 10-12 óra: 06-70- 252-5254), illetve tájékozódjon honlapjainkról: www.nokjoga.hu, www.patent.org.hu, www.keretkoalicio.blogspot.com, www.muszajmunkacsoport.hu és www.nane.hu Facebook oldalainkon! Kríziselhelyezést az OKIT-tól kérhet: 06-80-20-55-20.