Nesze semmi

Olvastam olyan elemzői véleményt, amely szerint Orbán évértékelője igazi politikusi teljesítmény volt.

– Ha azt tekintjük igazi politikusnak, aki minden helyzetben azt hozza, amit politikai számításból kell, akkor igaza van az elemzőnek. Orbán helyében beteget jelentettem volna. Ez a beszéd csupán megerősítette azt a képzetet, hogy nem akar semmit mondani.

Az elemző – egyébként Török Gábor – véleményét azzal indokolja: Orbán célja az lehetett, hogy a beszéde által egyetlen embert se veszítsen el, ne nyisson felesleges frontot, és ne kösse meg előre a kezét.

– Ebből a semmitmondásból valóban senki sem vonhat le igazi következtetést. Ha már Orbánék szeptember óta arra szánták el magukat, hogy nem beszélnek, akkor a pártelnöknek külföldön kellene tárgyalnia, és inkább bejelentenie, hogy majd március közepén mond valamit. Mégis: túl sokat szerepel. Ahelyett, hogy üresen hagyná a színpadot.

A közvélemény-kutatások szerint az emberek mégsem voltak elégedetlenek a szónoklattal.

– A Fidesz választói 2006 őszén eldöntötték, hova húzzák az ikszet. Orbánnak nem a hívei miatt kellett volna a programjáról beszélnie – a külföldnek muszáj mutatni valamit.

Valóban azt gondolja, hogy márciusban többet tudunk meg?

– Nem, de könnyen lehet, hogy rákényszerítik. Megeshet, hogy a befektetők, a pénzpiaci értékelők a választások előtt két-három héttel tesztelnek bennünket. Ezt történt ’90-ben, három héttel a választások előtt, amikor több százmilliót kivontak a piacról. Nem politikai okokból. Antall Józsefnek még a választás megnyerése előtt döntenie kellett, hogy fizetjük-e az adósságot, vagy nem. Leült Németh Miklóssal, s közös levélben vállalták: fizetünk. A piacnak nem mindegy, mikor mondunk igent vagy nemet.

Lehet, hogy a választások éjszakáján fognak kérdezni.

– És nem elég megmondani, hogyan döntünk, mert két-három héten belül konkrét lépéseket várnak majd. Most még kampány van, megbocsátanak olyan kitételeket, mint a „pénzkapitalizmus”. De nem sokáig lesz így. Ráadásul nem közönséges kortesidőszak az idei: válság van. A piacon pillanatok alatt bedönthetik a forintot, ha valaki rosszat mond vagy tesz. A görög összeomlás miatt az állampapírpiacon január első heteiben pokoli nyomás hárult azokra az euróövezeti gyengébb országokra – például Spanyolországra, Portugáliára, Olaszországra –, amelyeknek tíz százalék feletti a hiányuk. Mire a spanyolok közölték, hogy megszorítanak, csökkentik a hiányt, nyugdíjkorhatárt emelnek. Nagyjából három nap alatt kellett dönteniük.

Talán már az is előrelépés, hogy Orbán nem ígér Kánaánt, 14. havi nyugdíjat.

– Valóban, ilyen keveset még nem ígértek, mint most. Csakhogy Orbán választói nem a voksolást megelőző három hónapot fogják figyelembe venni. A hívekben rögzültek bizonyos képek. Számos ígéretet kaptak 2006 októbere óta. Amikor a Gyurcsány-kormány valamit visszavont, azt ők megígérték. Ha kicsit is működnének a pártok és a sajtó, kigyűjtenék az elmúlt három és fél év szövegeit. Hallatlan nagy ígérethalmaz jönne ki.

Amire Orbánék azt mondanák: közbejött egy válság.

– Ezt a logikát csak akkor működtethetnék, ha elismernék, hogy a válság oka külső természetű. De ő és a pártja azt vallja: a gyurcsányisták, bajnaisták tették tönkre az országot. Orbán megtehette volna, hogy alternatívát javasol: ne a 13. havi nyugdíjat vegyék el, hanem állítsanak le fejlesztéseket. Ő azonban csak nemet mondott. Így a választói azt gondolhatják, hogy az eredeti út volt a jó, a 13. havi nyugdíj jár.

Akkor már csak idő kérdése, mikor ábrándulnak ki belőle a választói. Legfeljebb az önkormányzati választásokig húzhatja.

– Szerintem az időhúzás tovább nem folytatható. Orbán pechjére annyira hisznek benne, hogy csodatevőnek látják. Választói szerint április 26-án másik országra fog sütni a nap. Orbán látszólag üres szavait a hitük tölti meg tartalommal. Ezek – ha tetszik – egy papi prédikáció mondatai. Amelyek a hitetleneket nem érintik meg, de a hívőket igen. Aztán ki fog derülni, hogy a nap mégis ugyanarra az országra süt.

A lelkesedés látszatintézkedésekkel, a szívnek kedves ideológiával egy darabig fenntartható.

– Valljuk be, ebben Gyurcsány sem volt kezdő. Egy hónappal a választások után még akkora volt a támogatottsága, mint soha. Aztán bejelentette a megszorításokat, és jött a mélyrepülés. A saját szavazói hagyták el, akár a csalódott szerelmesek. És megint mondom: válság van. Rákényszeríti a politikusokat arra, hogy a korábbi arcuk helyett újat öltsenek. A görög miniszterelnök a nép barátjaként jelent meg, két hét múlva viszont churchilli, rendteremtő beszédeket volt kénytelen mondani. Szerintem a tükör előtt Orbán is ezt gyakorolja: „Kezemből jött volna a manna, de sajnos nem megy.”

Arra hivatkoznak majd: nem tudták, mit hagyott rájuk a kormány.

– Ez sem jó érv. Ez az IMF-et vádolná meg, hogy nem nézi át a magyar költségvetést, rosszul végzi a munkáját. Amit a valutaalap keményen elutasított. Nem igaz, hogy a Fidesz nem tudja, hogyan áll a BKV, a MÁV. Pontosan ismerik a számokat. Hiába adja elő Orbán, hogy neki teleírt dossziéi vannak – Magyarországon nincsenek titkos csapatok. A közgazdaságtan szakma. Pusztán tucatnyi ember tud részt venni a hazai adórendszer kidolgozásában. Az egészségügyben ennyien sincsenek. Tudnánk róla, ha dolgoznának.