Nem széljegyzet volt

2016. február 1., 10:48

Mészáros Tamás

Amikor a múlt héten a Magyar Távirati Iroda amerikai tudósítója a holokauszt emléknapján elmondott Obama-beszéd magyar vonatkozását egyszerűen kihagyta, a Népszabadság, majd más orgánumok gyorsan pótolták a hiányt – végül hát az MTI is kénytelen volt közzétenni a Washington izraeli követségén elhangzott szöveg legkevésbé sem elhanyagolható mondatait. Ez az eset ismét rávilágított az állami hírközlés célzatosan szelektív, az objektív tájékoztatás kötelezettségét folyamatosan megcsúfoló gyakorlatára, ezért a hazai média mindenekelőtt ezt az újabb botrányt kommentálta.

Így aztán érdemben alig esett szó Obama beszédének arról a részéről, amelyben egyértelműen leszögezte, végül is miért nem került sor Hóman Bálint Székesfehérvárra szánt szobrának felállítására. „Amikor Magyarország szobrot állított volna egy második világháborús antiszemita vezetőnek, mi próbáltuk a leginkább rávenni a kormányukat, mondjon le erről a tervről. És ez nemcsak afféle széljegyzet volt a Magyarországgal való kapcsolatunkban, hanem nagyon is központi kérdés, amennyiben fenn akarják tartani a jó viszonyt Amerikával – és ezt a tudtukra is adtuk.” Az elnök kijelentésének nem a tartalma igazán meglepő, hiszen aki követte a State Department eddigi megnyilvánulásait a Hóman-szobor ügyében, az tudja, hány alkalommal jelezte már az amerikai adminisztráció, hogy elfogadhatatlannak tartja a fehérvári önkormányzat – valójában nyilvánvalóan a magyar kormány – szándékát.

Merőben szokatlan viszont, hogy a washingtoni emlékbeszéd alkalmát felhasználva Obama nyilvánosságra hozta: egyedül az amerikaiak határozott fellépése akadályozta meg az egykori antiszemita politikus piedesztálra emelését. Már önmagában az sem mindennapi, hogy az ilyesféle nyomásgyakorlást Washington nyíltan, kvázi hivatalos bejelentés formájában ismerje el. De szinte példátlan, hogy ezt maga az Egyesült Államok első embere tegye meg, méghozzá egy harmadik ország követségének rendezvényén.

Figyelemre méltó adalék, hogy a múlt év október 28-án Colleen Bell, az USA magyarországi nagykövete a Corvinus egyetemen nagyívű előadást tartott a magyar–amerikai kapcsolatok aktuális problémáiról. „Szeretném önök elé tárni az Egyesült Államok aggodalmait, amikor a magyarországi állapotokra tekintünk. Ezek az aggodalmak nem jelenthetnek meglepetést senki számára, mivel már sokszor hangot adtunk nekik – de ésszerűnek tűnik, hogy ma este ismét elmondjuk azt, amit szükséges megerősíteni. Politikánk nem változott.” Talán mondani sem kell, hogy a nagykövet közlendőjét az amerikai külügyben fogalmazták, és a kétségkívül kendőzetlen megállapításokat az indokolta, hogy Orbánék jó ideje elengedték a fülük mellett az ismétlődő washingtoni figyelmeztetéseket. Ám Colleen Bell szavaiból az is kiderült, hogy legalább egyetlen kényes ügyben mégis megegyezés született. „Szeretném ezt az alkalmat megragadni arra, hogy elismerésemet fejezzem ki a magyar kormány vezetőinek, akik ellenezték, hogy Székesfehérváron szobrot emeljenek Hóman Bálintnak. A legkártékonyabb antiszemita törvények némelyikének támogatójaként a világháború előtti korszakban, Hóman öröksége sötét árnyékot vet azoknak a magyaroknak az emlékére, akiket a holokauszt áldozataiként meggyilkoltak. Székesfehérvár, amely máris mágnesként vonzza az amerikai befektetéseket és más nemzetközi cégeket, valamint javasolt helyszín az egyik új NATO-parancsnoki központ számára, többre képes annál, mint hogy ennek az embernek adózzon tisztelettel.”

A nagykövet akkor igencsak tapintatosan azt mondta, hogy a magyar kormány vezetői „ellenezték” a szoborállítást, ugyanakkor finoman utalt azokra a megkerülhetetlen érvekre, amelyeket a rezsim aligha hagyhatott figyelmen kívül az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokon. Mindenesetre tény, hogy Orbánék annak idején két kérdésben is meghátráltak: felhagytak a civilek hatósági üldözésével és lemondtak Hóman szobráról. Utóbbiról Colleen Bell bejelentése után a feleknek nem is kellett volna több szót ejteniük.

Ám Barack Obama most, vagyis hónapokkal később mégis szükségét látta, hogy a történteket egy olyan beszédben idézze fel, amelyről jószerével valamennyi mértékadó médium beszámolt, s teljes terjedelmében is sokféle forrásból hozzáférhető. Ennek az elszánt tapintatlanságnak pedig a konkrét hírértékénél jóval nagyobb a jelentősége. Mert az amerikai elnök lényegében bejelentette, hogy az általa kellő súlyúnak tekintett ügyekben nemhogy módjában áll, de kész is érvényesíteni akaratát az Orbán-rezsimmel szemben.

Mire a miniszterelnöki sajtóiroda mulatságos közleményben reagált. „A Hóman-szobor ügyében volt amerikai kormányzati nyomásgyakorlás, amit Orbán Viktor a leghatározottabban visszautasított.” Hát persze.