Nem bánta meg

- Rendkívüli kormányülés, rapid törvényalkotás: a kormány lefejezi a nyerőgépipart, mert „nemzetbiztonsági és társadalompolitikai kockázatai” vannak. Mintha a költségvetésnek vagy a lebegtetett IMF-tárgyalásoknak nem volna. Ez a legnagyobb gondunk?

– Valóban nagy gond, nagyon sok embert érint. Sok esetben a legkisebb jövedelmű családok az áldozatai a játékszenvedélynek. Mindez nemcsak a gyermekek nélkülözéséhez vezet, hanem melegágya a különféle bűncselekményeknek. Ha végignézünk a fejlett világon, olyan szabad szerencsejáték-lehetőség, mint nálunk, szinte sehol sincs. Tehát ezt is figyelembe vette az előterjesztés.

- Csakhogy nem ön, hanem Navracsics Tibor állt elő vele. Ezek szerint ő felel a nemzet biztonságáért.

– A kormányon belüli munkamegosztás miatt alakult így, de a Belügyminisztérium támogatta a törvényjavaslatot.

- Gondolni sem mertem az ellenkezőjére. Nyilván a nemzeti együttműködés elleni titkos akcióra bukkantak.

– A nemzetbiztonságot veszélyeztető részletekről tájékoztattuk az Országgyűlés bizottságát. A törvénytervezetről nagy volt az egyetértés a pártok között, hiszen mindössze egy ellenszavazattal fogadták el a törvényt.

- Majd kiderül, veszélyeztette-e valaki a nemzetet, vagy csak az állam akarja rátenni furmányos módon a kezét a piacra. Gondolom, nem avat be a részletekbe. Viszont a közfoglalkoztatás az ön feladata. Növelnie kell a programban részt vevők számát 300 ezerre. A hivatalos nyilatkozatok sikerről, az érintettekéi meg álmegoldásról, statisztikapreparálásról szólnak. Mitől lesz kedvük a munkanélkülieknek a részvételre, ha alig kapnak pénzt a munkájukért?

– A fizetés több a segélynél, de nem több a minimálbérnél. Az állam nem akar beavatkozni a piaci folyamatokba. Kedve pedig már most is van az érintettek kilencven százalékának dolgozni, hiszen bruttó 78 ezer forint jár a munkáért. Ebből 47 ezer forintot visznek haza azok, akiknek a keresetéből nem kell levonni gyermektartást vagy szabálysértési bírságot. Sok a jelentkező! A közfoglalkoztatottak közül kevesebben mennek betegállományba, mint az ipar és a mezőgazdaság egyéb területein. Ez azt mutatja, hogy az emberek akarnak dolgozni, és jó szívvel dolgoznak: 220 ezren. Növénytermesztésben, állattartásban. A terményből szociális otthonok, iskolák étkeztetését lehet megoldani.

- Mondom én, hogy a hivatalos nyilatkozatokban sikertörténet...

– A valóságban is. Nem csupán munkát adunk. Ha a családfő dolgozik, a gyerek megtanulja, hogy a megélhetéshez nem segély, hanem munka kell, tudja, hogy hozzájárul az értékteremtéshez, mások, az idősek eltartásához, a közterületek, védművek tisztán tartásához. Akik nem végezték el az általános iskolát, azoknak oktatást szerveztünk, állattenyésztést, növénytermesztést tanulhatnak, kovácsműhelyt üzemeltethetnek.

- Elhíresült kijelentése: 47 ezer forintból is meg lehet élni. Nem kérte meg a kormányfő, hogy ne ismételje meg? Nem bánta meg?

– Nem bántam meg. Korábban ezek az emberek 28 500 forintos segélyből éltek. Most nettó 47 ezret kapnak azok, akiknek nincs szakismeretük, vagy ha van, nem annak megfelelő helyen alkalmazzák őket. A lényeg azonban az értékteremtés: van olyan település, ahol 70 millió forintnyi árut állítottak elő! A falvak többségében igenis működik ez a rendszer.

- Akkor viszont képzelem, mit gondol azokról, akik hónapokig gúnyolták, és azt kívánták, hogy éljen meg ön 47 ezerből! Miért nem kaphatnak többet természetben?

– Erről beszélek: a terményből például a gyermekeik jobb, sok esetben ingyenes ellátást kaphatnak az iskolákban.

- Nem haragszik az ügyészségre? Nem romlott meg a kapcsolata a bíróságokkal? Nem hiszem, hogy a keblére ölelné Polt Pétert, Darák Pétert.

– Mire céloz?

- Például arra, hogy a vajdasági magyar Robert Yugovich azt nyilatkozta: „halálra ítélte” az ügyészség azzal, hogy nem helyezte védelem alá őt és családját, pedig feldobta a szerb maffia vezetőit. Sőt, perét nyilvánosan tárgyalták, miután egyesítették azokéval, akiket ő juttatott rendőrkézre. Szerinte az ügyészség megszegte a megállapodást. Nem neheztel Polt Péterre?

– Az ügyészséggel rendkívül harmonikus az együttműködésünk, egyformán értelmezzük a jogi helyzeteket. A konkrét esetről kellő mélységű információk híján nem kívánok nyilatkozni.

– A Magyar Gárdát betiltotta a bíróság. Mégis toboroz, avat. Hajdúhadházon Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület néven, Gyöngyöspatán Véderőnek hívják magukat. Előállítottak vonulókat, ám hiába, mert a bíróság felmentette őket. Márciusban a Hősök teréről szintén bevittek néhány embert, őket is felmentették. A Magyar Gárda nyári ünnepségére pedig a rendőrség nem adott engedélyt, de a bíróság ezt felülbírálta. A „Jobbik határán mozgó gárdák jogilag és rendőrszakmailag kezelve vannak” – mondta ön, viszont ez csak félig igaz, mert bírószakmailag láthatóan ellentétesen vannak kezelve.

– A bíróság független hatalmi ág, maximálisan tiszteletben tartjuk a bíróságok döntéseit. Nincsen semmiféle gondunk a bíróságokkal, az azonban igaz, hogy bizonyos tényállásokat ők másképpen ítélnek meg, mint mi. Lehet, hogy a törvényi tényállásokon kellene változtatni.

- Addig is mit mondanak a parancsnokok a rendőröknek, mire figyeljenek? Ha azt látják, hogy másnap hazamehet, akit bekísérnek, megüti őket a guta. Aztán meg legközelebb kétszer is meggondolják...

– Egyetlen vezetőt sem vontam felelősségre azért, mert másképpen értelmezte a jogszabályt, vagy másként ítélt meg egy cselekményt, mint a bíróság.

– Hányják a borsót a falra. Avasson be, hogyan értelmezik önök a közösség elleni izgatást meg a garázdaságot?

– Mi úgy ítéljük meg, hogy jogellenes a kisebbségek által lakott településrészeken egyenruhában felvonulni, becsmérlő rigmusokat kiabálni, és tárgyakat dobálni más tulajdonára. Tapasztalataink szerint ez riadalmat és megbotránkozást kelt. Kimeríti a garázdaság tényállását. A rendőrségnek közbe kell avatkoznia. A parancsnoknak a helyszínen kell döntenie. Az ott tapasztaltak alapján, sokszor felfokozott érzelmi helyzetben. A bíróságok bizonyítékok alapján, higgadt környezetben mérlegelnek. Ez így helyes!

– A bíróságok vezényszavakat, alakzatot, köszöntést, egyenruhát is „megkövetelnek”, ezért aztán a trükkök száma végtelen, idén például ülve, magukban mondták az esküt az avatandók.

– Ez történt. Az elkövetői csoportok az előző bírósági ítéletek ismeretében mindig változtatnak a magatartásukon, sajnos általában nem a közösség, hanem a saját érdekükben.

– Ezek szerint minden marad a régiben: önök előállítanak, a bíróságok kiengednek.

– A rendőrség a szakmai meggyőződése és a legjobb tudása szerint végzi a dolgát, vigyáz a közrendre és a közbiztonságra, figyelembe veszi és betartja a bíróság döntését is.

– Figyelve az elmúlt néhány hónap miniszteri intézkedéseit, ön nem gondolhatja másképpen: a magyar bűnüldözés csődbe jutott.

– Nem mindegy, hogy mikor. Nem volt jó helyzetben az elmúlt években, ez egyértelmű, de azóta lényegesen javult.

– Korábbi miniszterségének idején is két év után vált meg a rendőri felső vezetéstől. Most is: az elhárítástól kezdve a főkapitányokig – bár senkit nem rúgott ki – majdnem mindenkit leváltott. Átalakítja a BRFK-t, támadó jellegű hírszerzést vezet be, átszervezi a Nemzeti Nyomozó Irodát, létrehozta a Nemzeti Védelmi Szolgálatot – ennek tulajdonítja a korrupt rendőrök és Vizoviczki úr lebuktatását. Szóval 2010-ig a rendőrség totá­lisan működésképtelen volt, vagy önben buzog a nehezen legyűrhető változtatási kényszer?

– Ha buzogna, rögtön léptem volna. Két évig gyűjtöttük az információkat, értékeltük, elemeztük az elvégzett munkát. Kerestük a legjobb megoldást. Gondolja el, mi lehetett itt korábban, ha mindezeket meg kellett tennem.

– Jó válasz, de éppen azt firtatnám, hogy kellett-e. Mert most sem érzem jobban magamat az utcán, mint két éve.

– Vannak, akik jobban érzik magukat. A Miskolc melletti Lyukóvölgy lakásait, házait néhány éve elfoglalták a hajléktalanok, különféle jogtalanságokból élő emberek, a közigazgatás tétlenül nézte. Ma ez a hely ismét Miskolc ékszerdoboza. A kistelepüléseken korábban a kis értékű, tulajdon elleni szabálysértések, lopások a jegyző hatáskörében voltak, most a rendőrséghez kerültek, és javult a helyzet, nőtt az eredményesen lezárt eljárások száma.

– Persze, mert beviszik az iskolás lányt, ha elemel egy tábla csokit a boltban. Nem szép dolog. De milyen alapon mondta, hogy „ma bárki nyugodtan kimehet az utcára”? Bándy Kata? Domony­völgyi eset?

– Vállalom, amit mondtam. Gyilkosságok mindig is voltak, lesznek. De a számuk csökkent. A kísérleteket is számolva az első nyolc hónapban 156 közterületi esetről tudunk, tavaly 226 volt. Sajnos nem sikerült visszaszorítani a családon, ismeretségi körön belüli indulati emberöléseket. Az emberölések harminc százalékát ilyen esetek teszik ki. De vegye figyelembe, hogy a bűnözés társadalmi probléma, a rendőrség csak egy azon szervezetek közül, amelyek ezt befolyásolhatják.

– Jól hallom? A családhoz társítja az emberölést? Koalíciós partnerei még az erőszakot sem engedik!

– Mi sem. Minden ilyen feljelentés alapján eljár a rendőrség. Felelősségre vonja az elkövetőt...

– Nem erre gondoltam!

– Ettől még igaz az, hogy az ismeretségi körben, családon belül történt az emberölések harmada. A rendőrség ezekben az esetekben kevésbé tud részt venni a megelőzésben.

– Hogyan nőhette túl magát a Nemzeti Nyomozó Iroda? Csak volt valamilyen magyarázata a korábbi szervezeti modellnek?

– Mások által elfogadott magyarázata.

– És az öné?

– Ezerfősre duzzadt az NNI. Nem hiszem, hogy szükség volt párhuzamos szolgálatokra, többletlétszámot találtam a titkos tevékenységeknél is.

– Azt mondták, hamarabb értek a helyszínre, mint akik a központból figyeltek.

– Nem hiszem. Ezért meg is szüntettem a részleget. Nem tudom elfogadni azt sem, hogy rendőri szervek belső megállapodásokat kötöttek egymással, ki hol nyomozzon. A hatásköri utasítást belügyminiszteri rendelet tartalmazza.

– Ha valami magától értetődő, azt nem szokás hangsúlyozni. Márpedig ön és a rendőri vezetők is kitartóan ismétlik, hogy a folyamatos átszervezés nem függ össze a korrupciós ügyekkel. Nem hiszem.

– Épp ezért kell mondanunk. Azért mondjuk, mert a sajtó összemossa, ha meg nem, akkor ezt kérdezi. Mi pedig legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Sok „jót” elmondhatnak rólam, de azt biztosan nem tudtam megjósolni, hogy a korrupciós ügyben mikor érünk el eredményt.

– Fordítva gondolom: megvolt az eredmény, aztán jött a bejelentés az átszervezésekről.

– Nem. Előre meghatároztuk, hogy mikor jelentjük be az átszervezéseket.

– Mi a célja a BRFK átszabásával? Túl sokan ültek a központban, és ők novembertől levegőznek?

– Szeretném növelni a közterületi járőrök létszámát.

– Egyetértek. Elmesélem, miért. Két hete feltörték az autómat, kiszerelték a kormánylégzsákot. 17 óra 22-kor vették a hívásomat a 112-n, két óra múlva jelent meg a kerületi egység, majd újabb három óra elteltével a központi. Éjfélkor kerültem haza. Valamennyi rendőr korrekt, udvarias, sőt sajnálkozó volt. Amikor kifakadtam, legyintettek: ez van, nem mondhatunk, nem tehetünk semmit. A papírokért külön kellett elmennem, napokkal később. Mi a véleménye?

– Látja, ezért kell átszervezni a rendőrség működését. Ha többen lesznek az utcákon, hamarabb érnek a helyszínre, hogy ellenőrizzék: valóban szükséges-e intézkedni, sokan ugyanis visszaélnek a segélyhívással. Ha több lesz a járőr, az egész folyamat felgyorsul.

– De már most is 3500-zal több rendőr dolgozik! Mégis több a bűncselekmény? Mégsem csal meg a szubjektív biztonságérzetem?

– Azt mondta, hogy a rendőrök udvariasak, korrektek voltak. Ez már fejlődés, még javítanunk kell az időszerűségen. Ha a BRFK-tól még ezer embert kivezénylünk az utcára, az is jelentősen változtat a helyzeten. Beiktatásom előtt a parlamenti meghallgatásomon jeleztem, hogy a több rendőr azt is jelenti, hogy a korábban rejtve maradt esetekből többet lát a közvélemény. Ettől még nem követnek el több bűncselekményt. Egy bűncselekmény sértettjétől nem várhatjuk el, hogy nőjön a biztonságérzete. Kivéve, ha elfogjuk az elkövetőt. Remélem, az ön esetében is így lesz.