Nem baj, ha TGM álmodik, csak ne beszéljen róla
Amennyire érdekesnek találtam Debreczeni József írását a kormány félidei megítéléséről (csak tudnám, miért kellett azokkal a búbánatos képekkel ellenpontozni a lényegében pozitív kicsengésű tartalmat), annyira elszomorított, fel is háborított a zagyva, meggyőző érveket nélkülöző interjú, amely Tamás Gáspár Miklóssal készült. Szerintem örülhet az SZDSZ, hogy nincs többé köze hozzájuk. (Annál jobban örülnék, ha például Bauer Tamás visszatérne a liberális pártba.)
Még szerencse, hogy az interjút bevezető szövegben ott áll: TGM szocializmusról „álmodik”! És ő maga is azt mondja: vannak „új emberek” (hol?, kik?), akikben ott a „gondolat” a kapitalista társadalom meghaladásának lehetőségéről. A kérdésre, „új rendszerváltás foganhat belőle?”, így válaszol: „Az. De remélem, nem túl hamar.” Bravó, TGM! Szóval nem is szeretné megérni? Vagyis marad minden, mint a Feleki Kamill által énekelt régi dalban: „Ember lesz az én kis unokám...!”
Akkor meg minek ez a fene nagy felhajtás a három M-ről? Egyébként az én ízlésemnek jobban megfelelne, mondjuk, három B: Bacon (nem az angolszalonna, hanem Francis), Beethoven és Botticelli. És a sorba beleférne még a Beatles is. (Másoknak meg egy csomó más kitűnő gondolkodó és művész.)
TGM meg csak álmodjon tovább, de, könyörgök, ne mondja el senkinek, miről... Ha meg félreértettem a mondandóját, esetleg nem érzékeltem az iróniát a szavai mögött, és nem vettem észre, hogy csak viccel, akkor viszszavonom a bírálatot.
Béoródi Erzsbet
Dunaszeg
