Nem akarják az unokák, hogy Nagy Imrével propagálja alkotmányát a Fidesz

A Fidesz Kerényi Imre javaslatai alapján többlépcsős propagandát dolgozott ki az új alkotmány népszerűsítésére. Az alapfok, az alkotmány asztala megvalósult, most képzőművészek következnek, akik festményeikkel az alkotmányt dicsőítik. Nagy Imre unokái szerint a terv a személyi kultuszra emlékeztet, és tiltakoznak, hogy alkotmányillusztráció legyen az egykori miniszterelnök újratemetése.

2011. szeptember 27., 10:44

„Értesüléseink szerint Kerényi Imre rendező (egykori lelkes MSZMP-tag, ma lelkes miniszterelnöki megbízott) festőművészeket kért fel, hogy az új Alaptörvény illusztrálására készítsenek festményeket a nemzet sorsfordító eseményeiről – írta közleményében Nagy Imre két unokája, Jánosi Katalin és Jánosi Ferenc. - Többek között adott témaként szerepelne Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetése. [...] Ez az abszurd terv a Rákosi-érát idézi, amelynek a képzőművészetet is átható zsarnokságát, undok politikai önreklámját reméltük, hogy végleg magunk mögött hagyhatjuk. Megdöbbentő, hogy a kulturális államtitkár is pozitívan, támogatandó, művészeti tervként beszél erről az átlátszó politikai projektről.”

Nagy Imre unokái szerint a kormány alaptörvény körüli szimbolikus gesztusai a személyi kultusz időszakát idézik. A Rákosi érában a munkahelyeken Vörös sarkot kellett berendezni egy asztallal, amelyen vörös zászlót, Rákosi- és Sztálin-képeket helyeztek el - írja az

Index.

A népköztársaság alkotmányának ünneplésére pedig nagyszabású tárlatot rendeztek a Műcsarnokban a Dolgozó Nép Alkotmánya címmel. Az 1950 augusztus 20-án nyílt kiállítás katalógusa egyértelművé teszi, hogy a művészek feladata az új rendszer vívmányainak propagálása: "Alkotmányunk évfordulóján első ízben állnak képzőművészeink dolgozó népünk elé, hogy megmutassák, mennyire tették magukévá ezeket a törvénnyé vált irányelveket milyen úton haladnak a Felszabadulás óta."

A személyi kultsz és a jelen kor politikai propagandáját az új alkotmány körül szerveződő kormányzati intézkedések miatt állították párhuzamba Nagy Imre unokái. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) ugyanis kötelezővé tette az önkormányzatoknak, hogy szeptember 1-jétől egy külön szobában asztalt állítsanak fel, amelyen elhelyezik az alkotmány egy példányát, nemzeti színű zsineggel rögzítve. Az asztalhoz asztalszolgát is kell biztosítaniuk. Az alkotmány asztalánál az állampolgárok leadhatják igénylésüket egy ingyenes alkotmányra.

A terv a Népszava birtokába került dokumentumok szerint Kerényi Imre ötlete, aki egész rendszert dolgozott ki az alkotmány népszerűsítésére. A polgári körök szervezése előtt az MDF színeiben rendszerváltó, azelőtt pedig az MSZMP tagjaként november 7-i és április 4-i állami ünnepségeket koreografáló színházrendező koncepciója szerint az állampolgároknak három szinten kell hódolniuk az alkotmány előtt. Ezek az alap, a közép és a felsőfokú tisztelgések.

Az alapfok része az alkotmány asztala. A középfok ambiciózusabb tervvel áll elő: művészi pályázatot hirdet az alkotmány illusztrálására. A minisztériumi megmérettetésen induló művészek alkotásai közül a minisztériumból kiszivárgott iratok szerint maga Kerényi Imre és Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója választják ki a legjobbakat, akik pénzjutalomban részesülnek. A témák közt a dualizmus kora, az első világháború, a Tanácsköztársaság, Horthy Miklós kora, a holokauszt mellett szerepel Nagy Imre újratemetése is.

Erre reagált most Nagy Imre két unokája, amikor azt írják: „Megdöbbentő, hogy a kulturális államtitkár is pozitívan, támogatandó, művészeti tervként beszél erről az átlátszó politikai projektről. Őszinte sajnálatunk azoknak a művészeknek, akik anyagilag rászorultakként, vagy karrierépítésük részeként most ismét rálépnek erre a "szocreálként" emlegetett, többszörösen nyilvánosan megszégyenített, elítélt, a politikai hatalom által kézivezérelt alkotói útra, melynek termékeit valószínűleg nem minden esetben lehet majd művészi teljesítményként értékelni.

Az 1989. június 16-ai Hősök terei, tízezreket megmozgató, mártírjaink ravatala előtti főhajtás valóban katartikus napja újkori történelmünknek - ezért tiltakozunk, ne tegyék az eseményt a kialakulni látszó új "szocreál" kultúrhullám államilag kierőszakolt témájává, így elkerülhető lenne, hogy a születendő alkotásnak (ahogy a történelmi tapasztalat mutatja) egy évek múlva esedékes megszégyenítő kiállításon kelljen szerepelnie.”