Nekem is voltak tévedéseim

– A hétvégi lesz az LMP 36. kongresszusa, az első ön nélkül. Vagy elmegy?

–Küldött vagyok, de nem leszek ott, pótdelegált megy helyettem. Tisztább így. Augusztus végéig tart a mandátumom, de igyekszem kivonni magam a forgalomból.

– Nagy meglepetés nem lesz, az LMP társelnöki és országgyűlési képviselői posztjára is Hadházy Ákos az egyetlen jelölt. Nagy felelősség a választásra való felkészülés, ráadásul népszavazási kampány jön. Beszélgettek erről?

– Már a visszalépésem előtt hosszan beszélgettünk arról, hogyan látom a helyzetet, de még véletlenül sem kívánom instruálni, főleg nem a népszavazási kampánnyal kapcsolatban, hiszen utóbbiról az LMP-nek világos, kiérlelt álláspontja van, ami még az én előterjesztésemre született.

– Világos? Ungár Péter úgy fogalmazta meg az LMP álláspontját: ez a népszavazás nem fogja megoldani a migráció okozta problémákat, ugyanakkor nemzeti hatáskörben kell maradnia a döntésnek, hogy kik élnek Magyarország területén, ilyen szempontból tehát a nem a jó válasz. Ezt mondja a Fidesz is.

– Nem egészen. Azt gondoljuk, Európa – és benne Magyarország – nem háríthatja el magától a felelősséget, hogy azokat a háborús – vagy éppen klíma- – menekülteket, illetve legalább egy részüket, akik amúgy a nyugati világrend áldásos tevékenysége miatt lettek üldözöttek, befogadja. Másfelől elmondtuk: Európa nem teheti ki magát egy végtelen áradatnak, integrációs kapacitásai végesek, ráadásul, ha a meghívólevelet nemzetállami hatáskörben küldték ki, akkor a válság rendezésében sem lehet megkerülni a nemzetállami parlamenteket. A tavaly szeptemberi intézkedéscsomagunkban is a közös európai megoldás mellett tettünk hitet, de meg sem fordult a fejünkben, hogy amikor éppen csődöt mondott az eddigi európai bevándorláspolitika, ezt a megoldást a tagállami törvényhozások nélkül kívánja bárki is feltálalni. A közös európai megoldásnak valahol része kell hogy legyen valamilyen kvóta, meg kell állapítani éves szinten egy felső korlátot az egész unióra nézve. Épp a Fidesz vetette fel a világkvótát, s rendkívül felelőtlen, ahogyan a Fidesz és a Jobbik most hitbéli kérdést csinál a kvótaszerű megoldásokból. Ami pedig a fideszes kampányt illeti: ostoba és jogilag is aggályos a kérdés megfogalmazása, amit ráadásul felülmúlhatatlan cinizmussal az NVI-botrány másnapján jelentett be a kormányfő. A Habony-művek akciójához tehát nem lehet asszisztálni, ezért a kampányban nem kívánunk részt venni, sem a szavazóinkat befolyásolni, hogy elmenjenek-e voksolni.

– Jó válasz egy párt részéről nem befolyásolni a szavazóit?

– Most mondhatnám, hogy hülye kérdésre csak hülye választ lehet adni. A Habony-művekben született népszavazási kampányba belemenni politikai zsákutca, viszont az ördögien feltett kérdés mögött a probléma nagyon is létező.

– Szerintem egy pártnak feladata az, hogy még ha összetett is egy probléma, el tudja azt mondani egy kampányban és mutasson utat a választóinak. Visszalépésekor azt mondta, az LMP jobb teljesítményéhez hiányzik a szellemi erőtér. Mintha erre fogná mindazt, amit a párt eddig elbénázott. Hogy nem tudta megfogalmazni, micsoda, mit akar.

– Ez a kérdés nemcsak nekem van címezve, hanem a komplett ellenzéknek.

– Ön ül itt.

– Lehet azt csinálni, hogy az ellenzék mindig csak viszonyul valahogy a Habony-művek szellemi termékeihez, de akkor Orbán hátradől és rendel egy kávét. Vagy megpróbálja fideszes kampányhúzásként kezelni azt, ami fideszes kampányhúzás és komolyan venni más témákat, amelyek globálisan, európai vagy nemzetállami téren sorskérdések. Talán nem ördögtől való, ha ma egy ellenzéki párt az ibizai partihangulatban kitalált idiótaságok helyett mondjuk a mesterségesen alacsonyan tartott bérekről kezd el beszélni.

– Mivel lenne elégedett, hol tartson a szellemi erőtérépítés 2018-ra?

– Nincsenek illúzióim, hogy amit hat év alatt nem sikerült összekalapálni, azt most másfél-két év alatt, rövid malacvágtában összehozzuk.

– Mégis, mi egy szellemi erőtérépítés menetrendje?

– A következő hónapokban fogom összerakni a tervet. Nyilván kellenek rendezvények, szellemi pezsgés online felületeken, kiadványok, viták, ezeket pedig fontos elvinni vidéki kisvárosokba is.

– Akik ismerik, tudják önről, hogy erősek a kormányzati ambíciói, ezért gondolják: már egy 2022-es győzelmet elérő pártot, rendszerkritikus mozgalmat szervezne.

– Ez elég nyakatekert gondolkodásmód, mert akinek erősek a kormányzati ambíciói, az nem azt az utat választja, hogy kiszáll a hivatásos politikából.

– De választhatja, ha a jelenlegi ösvényt zsákutcának tartja és épp újratervez, mondjuk egy zöldmezős beruházás kapcsán.

– Az LMP tagja vagyok és maradok. Nem gondolkodom más pártban, hagymázas ez a feltevés.

– Szponzorált Facebook-hirdetése már a szellemi erőtérépítés része? Kapott hideget-meleget, amikor a Brexitről írt: „A globális konfliktusokban pontosan kijelöli az EU helyét, hogy egy offshore-lovag képviseli. Skóciától Kurdisztánig: az euroblabla soha nem fogja helyettesíteni a nemzeti, közösségi identitásokat. Egy másik Európára van szükség: a nagytőke Európája helyett az emberek Európájára!” Mintha Orbánt, Farage-t, netán Boris Johnsont hallaná az ember.

– Ez egy rohadt nagy tévedés. Kezdjük azzal: értem, sokakban erőteljes csuklást idéz elő, hogy még létezem, de augusztus 31-ig parlamenti képviselő vagyok, semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy szponzorált hirdetésem van. Egyébként ez a posztom az utóbbi hat év leglájkoltabb írása volt.

– Igen, a populizmus népszerű.

– Vagy fordíthatjuk úgy is: akiktől hideget-meleget kaptam, olyan mértékben elszakadtak a valóságtól, hogy folyamatosan kapják a pofonokat a választásokon, miközben a velük szembe közlekedőket folyamatosan populistának bélyegzik. A Brexit egy mélyebb uniós válság tünete, ahogy a migrációs krízis és a görög adósságválság is az. Egyáltalán nem örömtüzeket gyújtottam a Brexit kapcsán, éppen ellenkezőleg:arra utaltam, ha folytatódik az, ami eddig, csúnya vége lesz a történetnek. Mi már az EP-kampányban is az emberek és nem a nemzetek Európájáról beszéltünk.

– Mit jelent az emberek Európája?

– Olyan Európát, ahol a profit nem előzi az embert és a természetet. Pontosan az ellenkezőjét annak, amit a kérdésében megemlített Orbán vagy Farage képvisel: a bérek, az adózás a munkajog vagy a természetvédelem területén mélyebb integrációra van szükség. Ugyanakkor a tőke szabad áramlása olyan dogma, amit zárójelbe kell tenni és elérni, hogy például a magyar kormány eldönthesse, milyen élelmiszer-ipari termékeket nem enged be, emellett fontos, hogy az államok a termőföldről is szuverén módon dönthessenek. Olyan európai integrációban gondolkodunk, ami az embereket, a fogyasztókat, a természeti környezetet védi, és nem a nagytőkét.

– Egyetért azzal, hogy a mostani népszavazással a kormány elkezdené kivezetni hazánkat az unióból?

– Szó nincs erről. A népszavazásnak egyszerűbb magyarázata van. 2014 októbere után kiderült: a király meztelen, Orbánnak a 2014 utáni Magyarországra nincs terve. A migrációs válság mentsvár, ezt Habonnyal jól átlátták. Minden egyes hónap, amivel el tudják nyújtani a migrációs krízist és ezzel összefüggően az uniós intézményi válság belpolitikai hasznát, nyereség nekik, hogy biztonsággal be tudják húzni a 2018-as választást. Ha a kvótanépszavazás összekötődik a fejekben egy unióról szóló referendummal, az Orbán számára fatális, hiszen a magyarok döntő többsége uniópárti. Elég siker neki, ha tovább tudja tolni az „én megvédem a magyarokat” szlogent és rá tud mutatni az ellenzékre, amely migránspárti, hazaáruló.

– Igaza van, 2015 eleje óta világosan látszik, a kormány hogyan használja belpolitikai céljaira a menekültek ügyét, ahogy az is, mik a bedobott kérdések, álproblémák. De ezzel a forgatókönyvvel, hiába látta át, az LMP sem tudott mit kezdeni.

– Nem elhárítva az önkritikát, ha 2014 őszétől valaki az LMP témaválasztásait megnézi, megszólalásaink többsége az embereket érintő bérkérdésekről, oktatásról, egészségügyről szólt.

– De a politika nemcsak tévéstúdió, sajtóközlemény, bizottsági ülés.

– Ebben nincs vita köztünk. De majdnem tök mindegy, akár az aluljáróban, akár a stúdióban beszélünk, mert az üvegplafont az képezi, hogy a választókerületek jelentékeny részében nem vagyunk jelen.

– Ez sem új. 2014 márciusában is szervezeti nehézségekről beszélt az Indexnek: „Azt szoktam mondani, az LMP 2008-ban létrejött struktúrája nem bázisdemokratikus, hanem inkább irányíthatatlan. Ezt nyilván nekünk rendbe kell tenni.” Miért nem sikerült?

– Maradjunk annyiban, két évvel ezelőtti mondataimat fenntartom, nem véletlenül beszélgetünk úgy, hogy már távozott társelnök és távozó képviselő vagyok.

– Egy párt, amely minden választáson elmondja, hogy a kormányváltás a célja, mit is szeretne, ha a saját szervezeti gondjain nem tud úrrá lenni?

– Tényleg nem szeretném az LMP belső ügyeit kommentálni, abban tudok reménykedni, hogy a visszalépésem ráirányítja a figyelmet arra: súlyos belső adósságot halmoztunk fel .

– Másik szintje a belső problémáknak, amiről Petőcz György is írt az LMP–PM elválás után a Béke sose volt című könyvében...

...nem szeretnék erről egyáltalán nyilatkozni, bocs.

– Nem a könyvről kérdezem, hanem arról a jelenségről, hogy mekkora szociológiai különbségek voltak, vannak a párton belül. Ezt egy kilépett PM-es anno úgy írta le: Borsodban igenis plakátolni kell a cigány és a fehér bőrű kislány egyenlő esélyeit hirdető anyaggal, s nemcsak a fáknak, de a melegeknek is vannak jogaik. Ezzel a dilemmával nem csak az LMP küzd, azt hiszem.

– Igen, az LMP-ben is megjelent a kezdeteknél az az önhitt felfogás, amely nem volt hajlandó dialógusra más szociokulturális csoportokkal.

– És mi a megoldás? Valaki a budapesti központban kiáll a deszegregáció mellett meg a közmunka ellen, míg számos vidéki településen a közmunkának örülnek, a cigány iskolát meg magának értetődőnek tartják.

– Szimbolikusan azt tudom mondani: március 10-én mindig elmegyek a tibeti tüntetésre a kínai követség elé, aztán a Hősök terére a székely szabadság napjára. Igenis ki lehet lépni azokból a kulturális árkokból, amelyeket a huszadik század le nem játszott sérelmei teremtettek, ki lehet állni tisztességgel az LMBTQ emberek jogai és a székelyföldi autonómia mellett.

– Ezek kicsit megúszós példák, amelyek mondjuk a Borsodban élőket annyira nem érintik. Úgyhogy térjünk vissza az enyémhez a közmunkáról meg a cigány iskoláról, amit sokan tartanak magától értetődőnek, miközben nem is tudják magukról, hogy rasszisták.

– Azt gondolom, hogy mindennapi gondokkal küzdő emberek vannak, és ha egy párt nem etnicizál társadalmi konfliktusokat, hanem szegénységről, kiszolgáltatottságról, kizsákmányolásról beszél, ha beindítjuk a helyi gazdaságot a legreménytelenebb térségekben, akkor át lehet lépni ezeket az árkokat, és az említett probléma fokozatosan megszűnik.

– Mit gondol az újonnan feltűnő mozgalmakról, mint a Tanítanék, vagy Sándor Máriáé? Az ellenzéki pártoknak hogyan kellene viszonyulniuk ezekhez?

– Elismerés illet mindenkit, aki felemeli szavát, kidugja fejét a hűbéri hurokból, vannak is pillanatnyi fellángolások, ezektől meg-megretten a kormány, de nagy tehertétele a társadalomnak, hogy tartósan, szakmaközi szolidaritásra épülő mozgalmak nem tudnak kialakulni. Az ellenzék azt teheti, hogy szolidáris velük, beviszi problémáikat a parlamentbe, miközben nem telepedik rá a tiltakozásokra.

– A PM előválasztásos elképzelése utat nyitna arra is, hogy a pártokhoz nem kötődő ismert arcok segítsenek a vérfrissítésben.

– Erre rövid válaszom van: Kónya Péter. Tessék megnézni, mi lett az eredménye ugyanennek a manővernek az előző ciklusban. Az egész előválasztásos marhasággal pedig nem kívánok foglalkozni, ez az MSZP–SZDSZ utódpártok belügye.

– A PM mitől MSZP–SZDSZ utódpárt?

– A Gyurcsány–Bajnai listákon indult pártokról beszélek. Már leköszöntem, úgyhogy őszintén elmondhatom, mérhetetlenül unom az egész összefogósdit.

– Ez nem új, eddig is elmondta.

– Egy dolgot ajánlok mindenki szíves figyelmébe: 2012 tavaszán, amikor az LMP fölhangosította a Közgép közbeszerzési bulijait, az MSZP és az LMP támogatottsága is nőni kezdett, ami kormányváltással fenyegetett. Ennek a folyamatnak vetett véget Bajnai felbukkanása, amikor az ellenzéki diskurzust elöntötte a ki kivel. Erre a választó nem kíváncsi. Ugyanígy 2014 októbere után bár az egész ellenzék vereséget szenvedett, őszre megreccsent a Fidesz, majd elvesztették a kétharmadot. A választói elégedetlenség utat talál magának. Az LMP 269 ezer listás szavazójának tekintélyes része megosztotta a szavazatát, nem ránk voksolt egyéniben. Számolni kell azzal, hogy a választói közönség heterogén. Mondom még egyszer, a migrációs válság megjelenése előtt úgy tűnt, a Fidesz meg fog bukni. Az, hogy ma nem így áll a helyzet, nem azért van, mert nincs összefogás! Hanem azért, mert terrorveszélyes helyzetben mindig a hatalmon lévő erősödik, és be kell látni, az ellenzék, mi is, én magam is, a migrációs válság természetét rosszul mértük fel.

– Amikor a párttal kapcsolatos nehézségekről van szó, rendre előkerül az ön nehéz személyisége. Expárttársa, Scheiring Gábor fogalmazott úgy a kilépése előtt, hogy az elmúlt évei „Schiffer András pszichológiai szakkörként teltek”.

– Méltatlannak érzem, hogy reagáljak.

– Ezekkel az emberekkel hangosította fel a Közgép ügyeit, amit az imént még olyan büszkén emlegetett.

– Nekem is voltak tévedéseim. A kérdésére pedig: a frontvonalban lévők személyiségét házon belül és kívül is ízekre szedik. Ezt nyilván nehéz az embernek megszoknia. A következő lépés az lesz, hogy a kritikáktól ellépve felmérjem, magam hol hibáztam, hol nem. Nem önfelmentés, de lelkileg sem egyszerű kifelé vezetőnek mutatkozni, miközben tudom, nincsenek meg a vezetéshez szükséges belső eszközeim. Amúgy, ha visszatekintünk a sikeresnek mutatkozó magyar politikusokra, mindegyikről elmondható, hogy megosztó, nehéz emberek. Tudjuk, a langyosakat kiköpi az Úristen.