Nekem a jobb- vagy a baloldaliságnál fontosabb az igazság

- Találkozónk előtt kérte, módosítsuk az időpontot, mondván, próbálnia kell. Izgul?

– A most induló új reggeli műsor technikai próbája zajlott. Amúgy harminc éve írok, huszonöt éve rádiózom, és húsz éve tévézem. Ez összesen hetvenöt év, elég öreg vagyok. Fő terepem valóban a rádió volt: 1986-tól a Magyar Rádióban, 1988-tól tíz éven át a Danubius Rádióban voltam „fül előtt”. Sportújságíróként kezdtem, így 2000-ben szívesen szegődtem az akkor induló Sport Tévéhez, ahol tíz évet töltöttem. A minap az ATV keresett meg, igent mondtam.

- Miért?

– Mert töltést, távlatot, kihívást, fejlődést érzek az ATV-ben.

- Az ATV a Fásy-mulatós bulvár és a balos elemzőműsorok furcsa elegye. Merre lesz az a fejlődés?

– Valóban találni a múltból itt ragadt szórakoztató műsorokat, na de ezek miatt lehetett tudni, hogy létezik egy ATV nevű csatorna. Másfelől itt a jelen: a reggeli műsor, az esti beszélgetős, elemzős és hírműsorok. És van a jövő, amely ez utóbbi irányt erősíti. Engem pont ez izgat: a politika, a közélet, a hír.

- Keresztes Ildikótól azt kérte számon adásban, miért kötelezte el magát egy párthoz. Aztán Vágó Istvánnal is ezt feszegette. Ön viszont sosem fedte fel magát.

– Azért az elmúlt huszonöt évben lehetett tudni, mit gondolok a világról, de úgy nem tettem le a garast sehová, mint például Vágó Pista. Az övé a játék, a pártatlan ember műfaja. Megengedhetetlen, hogy a játékvezető kézzel-lábbal tiltakozzon egy játékos világnézete ellen, mert az Nagy-Magyarország-medált visel. Többé nézőként nem hiszem el neki az elfogulatlanságát.

- „Megnyerhetetlen háborúba bocsátkoztál.” „Nem volt folytatható az út, amit végigtapostál magadnak.” Ezeket mondta a játékmesternek.

– Mert így érzem. Demokratának gondolom magam. Számomra teljesen mindegy, hogy jobb- vagy baloldali jön be a műsorba. Az pedig hatalmas szerencsém, hogy az ATV-ben soha senki nem mondja meg, mit kérdezzek, és mit ne.

- Bárdos András úgy vélte az ön műsorában, hogy egy újságíró képtelen pártatlan lenni, miközben mindenki ezt várja tőle. Egyetért vele?

– Kiforratlan és nagyon súlyos kérdés. Ha leszerződöm egy deklaráltan jobb- vagy baloldali újsághoz, onnantól kezdve deklaráltan nem vagyok pártatlan. Pedig újságíróként az lenne a kötelességem, hogy megpróbáljak az maradni.

- 2007-ben az ÉS-ben azt írta: „A rádiók tele vannak az elmúlt tizenhárom évben a közrádióból és televíziózásból ilyen-olyan – rendre politikai, és ritkán szakmai – magyarázatokkal eltávolított emberekkel.” Ma is így fogalmazna?

– Volt magyar rádiós kollégákkal beszélgetve nosztalgiával emlékeztünk vissza 1993–94-re, amikor száz-egynéhány rádiós kirúgása okán kék szalaggal a hajtókánkon rohangáltunk, és tízezrek gyűltek össze a Magyar Rádió előtt a sajtószabadságért. Úgy emlegettük, milyen szép idők voltak, és mekkora a szabadság. A nyolcvanas években a Népsportnál dolgoztam, akadtak ügyek – például a Los Angeles-i bojkottált olimpia –, amelyekről nem írhattunk. Aztán 1986-ban politikai okokból rúgtak ki a laptól: felháborodott cikket írtam arról, hogy a szövetség tönkretette egy sakkozó életét. Botrány kerekedett, mondván, hogy jövök én ahhoz, hogy bántsam Kádár elvtárs hű sakkszövetségi barátait. A főszerkesztő-helyettes azon dühöngött, miként lehetett annyira figyelmetlen, hogy a cikk megjelent. Ma ugyanezt érzem. Attól félek, eljutunk oda, hogy erősebb a félelem, mint az indokolt, erősebb az öncenzúra, mint a tényleges, és lassan fel sem kell lépni a sajtó ellen, mert elgyávul magától is.

- Miért történik ez így? Nyilván nem csupán az új médiatörvény miatt.

– Van olyan forgatókönyv, amely szerint a 2014-es választásig az összes fontos médiumra erős befolyással bír majd a kormányoldal. A médiatörvény szélsőséges bírságolásra ad lehetőséget, ami zsarolhatóvá teszi a szerkesztőségeket. Miközben időnként az az érzésem, némileg túllihegtük az ügyet.

- Túllihegtük?

– Ma úgy látszik, de a folyamat elején vagyunk. Utólag azt gondolom, a Fidesz zseniális kommunikációs trükköt használt: a médiatörvény elég izgalmas ahhoz, hogy kitűnően ellegyünk vele, a gumicsont ott volt a földön, mindannyian rávetődtünk, csorgott a nyálunk. Közben megszületett az új alkotmányunk.

- Zuhan a közszolgálati adók nézettsége.

– Az 1994-es választási kampányt a Pálfy G. István-féle híradó fémjelezte. Sokak szerint a jobboldali választási vereség ennek volt tulajdonítható. Olyan szinten tájékoztattak ugyanis félre, amitől felnyílt az emberek szeme. Ma árnyaltabb a kép, kevésbé fontos a Magyar Televízió és a Rádió. Jelentőségük inkább hatalomtechnikai. Nagyobb baj, ahogy a kereskedelmi híradók működnek: balesettel, vérfürdővel. Nincs hír, nincs belpolitika, nincs külvilág. Ez veszélyesebb, mint ami a közmédiában történik. Ráadásul mindkét adónál jó szakemberek dolgoznak, pontosan tudják az okát.

- Mi lenne az?

– A tájékozódáshoz való jog kerül veszélybe. Pedig ezzel a technikával önmagában nem lehet választást nyerni. Más kérdés, hogy az elmúlt nyolc évben a Fidesz felépítette a maga médiabirodalmait.

- Ahogy ön is: megvette a Budapest Rádióból átkeresztelt Pont FM-et, az Abszolút Rádiót, valamint két hírportált indított.

– A Danubiusban, ahol nyolc évig vezetőként és tulajdonosként dolgoztam, volt egy illúzióm: azt hittem, sok mindent megértettem. Állandóan harcoltunk a többségi tulajdonos angol befektetővel, de rengeteget tanultunk is tőle. A médiaipar tekintetében is egész más világot képviseltek. Azt gondoltam, ezt a tudást kamatoztathatom. 2004-ben elkezdtem valamit építeni, de jött a gazdasági válság, és úgy döntöttem, eladom. Illetve eladtam volna.

- Ez a tranzakciója médiatörténeti kudarc. A vásárló Rise FM-mel évekig harcban állt, és a végén mindene odalett.

– A vételár nagy részét meg sem próbálták kifizetni. Opciós jogommal élve megpróbáltam visszavenni a céget és az attól elidegeníthetetlen frekvenciát, de nem sikerült, és közben a rádió is bezárt. Magyarországon nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás zajlik.

- A Danubius és a Sláger frekvenciájának megszerzése sem volt a legtörvényesebb. Erről a minapi WikiLeaks is ír, Amerika magyarországi nagykövetére hivatkozva.

– A szívem szakadt meg értük, de ettől még tény: lejártak a szerződéseik, amelyekben szó nem volt alanyi jogon járó hosszabbításról. Tudom, hisz másokkal együtt én írtam alá azt a dokumentumot.

- Ehhez képest az RTL Klub és a TV 2 alanyi jogon kapott szerződéshosszabbítást.

– Törvénytelenül. Az egyiknél felháborodunk, a másiknál beletörődünk – fura a mi jogérzékelésünk. Más kérdés, hogy a rádiós frekvenciák győztesei gusztustalan módon jutottak a zsákmányhoz. De az már a magyar médiapolitika története.

- A politika mindig is nyakig benne volt a médiában. Akkor is, amikor önök szerezték meg a Danubius frekvenciáját.

– Mi is végigjártuk a pártokat, most is így megy ez.

- Miről szóltak azok a beszélgetések?

– Felosztottuk, ki kihez megy, én is bekopogtattam az egyikhez. Mindenhol ugyanaz a beszélgetés zajlott: mennyire leszünk lojálisak vagy ellenségesek velük szemben. Ma sokkal rosszabb a helyzet, ilyen kérdés fel sem vetődik.

- Hanem?

– Lediktálják a feltételeiket.

- A Heti Hetes sem semleges, ön mégis szerepel benne.

– Mert örömmel megyek, mivel nem hiszek a kormánypárti humorban. Az előző nyolc évben a szereplők küszködtek is rendesen, mint majom a jégen.

- Disznó.

– Tessék?

- Mint disznó a jégen.

– Majommal is jó. De a lényeg: nekem a jobb- vagy a baloldaliságnál fontosabb az igazság. Sok olyat tesz ez a kormány, amire ha kicsit távolabbról néznénk, jókat nevetnénk. A Heti Hetesben pedig erre legalább kísérletet lehet tenni.