Ne kapkodjatok!

- Az oktatás teljesítmény-központúvá vált és prostituálódott. Lépten-nyomon ezt hallom egyetemi, középiskolai tanároktól.

– Ennél árnyaltabb a kép. Vannak tisztességes, igényes, kiváló iskolák és pedagógusok. Az viszont igaz, hogy ma alacsonyabb az oktatás színvonala, mint évtizedekkel ezelőtt. Már a középiskolában megkezdődött a felhígulás. Régen a 14 és 18 év közötti korosztály mintegy egynegyede járt gimnáziumba. Ők voltak a tehetségesebbek, illetve azok, akik az oktatást meg tudták fizetni. Ma a diákok többsége olyan intézményben tanul, amely érettségit ad. Pedig sokan nem valók oda, szakmunkásképzőbe kellene járniuk. De a két intézményi forma közötti átjárhatóságot jobban meg kellene teremteni.

- Néhány éve azt mondta, nem baj, ha Magyarországon nő a diplomások aránya. Hiller István is úgy nyilatkozott, bár csökkent a színvonal, de indokolt volt növelni a hallgatók számát.

– Amikor 1991-ben államtitkár lettem, a 18 és 22 év között korosztály 17 százaléka járt egyetemre, főiskolára. Európában Albánia után mi képeztük a legkevesebb diplomást. Aztán átestünk a ló túlsó oldalára. Nem mondtunk megálljt akkor, amikor megkétszereztük a felsősoktatásban tanulók számát.

- És ma már négyszer annyi diákot képzünk.

– Így van. De nemcsak a mennyiséggel van a baj, hanem a képzések arányával is. Munkanélkülieket termelünk. Két magyar szakos kollégánk szülési szabadságra ment. Helyükre húszan jelentkeztek. Matematika–fizika szakos tanárt is kerestünk. Egy hét alatt heten érdeklődtek az állás után. Katasztrofális a helyzet.

- Éppen ezért Hoffmann Rózsa korlátozná a felsőoktatási hallgatók létszámát.

– Igaza van. Csak nem mindegy, hogyan teszi. Nem szabad politikai szempontok alapján mérlegelni. A minőségre kell figyelni, és arra, hogy a munkaerő-piaci viszonyok között milyen szakokra van szükség. Égető szükség lenne arra is, hogy kétszakos tanáraink legyenek. A kisebb iskolák nem tudnak felvenni egytárgyas pedagógusokat, mert nem képesek annyi órát adni nekik, hogy a helyi kötelező óraszámuk meglegyen. De itt álljunk meg egy pillanatra: az oktatási reformot nem lehet elsietni.

- Bár Orbán visszadobta, de a tervezet hamar kész lett. Pálinkás József finoman figyelmeztetett: tudományos állításokra is szükség van, hogy pontosan lássuk a helyzetet.

– A kezdet kezdetén azt kellett volna mondani: az oktatási reformhoz legalább két év kell. Eötvös József mondta: „A fa és az iskola akkor növekszik, ha békén hagyják őket.” Beke Manó és Mikola Sándor 1906-ban dolgozták ki az első elemitől az érettségiig tartó matematika tantervet, de azt csak 1928-ban vezették be.

- Türelmetlenek a mai politikai kurzusok: azonnali változásokat akarnak minden területen. Meggondolatlan ötletelések miatt Pokorni és Hoffmann között már a koalíción belül is dúl a harc.

– Pedig türelmesnek kellene lenniük. Tudni a célt, és lassan fordulni a helyes irányba. Megvitatni az ötleteket, és differenciálni: ami jó egy falusi iskolának, nem biztos, hogy hasznos egy pesti gimnáziumnak, és viszont. Emellett bízni kellene a pedagógusok felkészültségében, jóakaratában. Rengeteget romlott a magyar közoktatás színvonala, de még mindig több benne a megóvandó érték, mint a talmi. Államtitkárként a tárgyalóasztalnál szemben ült velem a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének két akkori tisztségviselője: Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán. Szót értettünk egymással. Most sem kételkedem Hoffmann jó szándékában. De nem tartom helyesnek, hogy holdudvarát szűk, zömében hozzá közel álló körből válogatták. Kicsit jobban oda kellene figyelniük a másik oldal véleményére is.

- Mégsem teszik. Nem egyeztetnek a szakma képviselőivel sem.

– Ez nem igaz. Működik a formális egyeztetés, levelezés. De ezek kiértékeléséhez, elemzéséhez több idő kell. Értékalapú oktatásra van szükség. Az nem biztos, hogy sok pénzből jó oktatás lesz, de a jó oktatáshoz sok pénz kell. Emellett közelebb kell hozni egymáshoz a szélsőségeket. Az ötvenes években Dányban tanítottam, ahol a cigányok nem jártak iskolába, a falusiak meg kiközösítették őket. Nyitottunk egy külön iskolát, ahol két év alatt megtanítottuk a roma gyerekeket takarítani, fogat mosni, tanulni. A harmadik osztályban aztán a falusi diákokkal kölcsönösen elfogadták egymást. Ezt ma már nem lehet megtenni. Pedig a szegregáció csak akkor bűn, ha a célja nem az integráció. Ha valakit nem tanítunk meg úszni, akkor megfullad a mély vízben.

- Nem távlati koncepciónak, inkább kapkodásnak és takarékoskodásnak tűnik, hogy 28 órára emelnék a pedagógusok óraszámát, megszabnák, hogy mennyi időt kellene a tanárnak az iskolában töltenie, csökkentenék az egyetemek számát.

– Ha mindent központilag akarnak szabályozni, az már diktatúra lenne. Talán nem ismerik a pedagógusok munkájának sokrétűségét. Magyarországon a vasúti menetrendet azok állítják össze, akik autóval utaznak.

- De Hoffmann iskolaigazgató volt: elvesztette volna a szakmai érzékenységét?

– Bár nem mindenben értek egyet vele, Rózsát tisztelem, becsülöm. Nem rá gondolok, hanem a közélet gyarlóbb szereplőire: amikor az olajos halat beleteszik a dobozba, még van gerince, amikor kiveszik, már nincs. És nem tudni, hogy menet közben hol veszítette el.

- Talányos. De térjünk vissza a kiindulóponthoz: távlatos vagy csak spórolós a terv?

– Az egész országnak takarékoskodnia kell. Eladósodtunk. Ügyetlenség, rosszindulat, hozzá nem értés és más objektív okok miatt jutottunk idáig. Ha azt akarjuk, hogy jusson valamerre ez az ország, akkor a magunk térfelén az alkalmatlanokra, a gazemberekre kell figyelnünk, hogy ne jussanak pozícióhoz. A másik oldalon meg keressük meg a tisztességeseket, hogy tudjunk hidakat építeni feléjük.

- Csakhogy idehaza a tisztességesekre is lőnek.

– Sajnos. Papp Laci mondta: tíz impotens le tud győzni egy potenst.

- Jó mondás. De volt egy frappánsabb is. Orbánnak egyszer ön azt mondta: „Azt nem tudod megakadályozni, hogy ellenfeleid bolhából elefántot csináljanak, arra vigyázz, ne legyenek bolháid!” Úgy tűnik, a kormányfő nem fogadta meg a tanácsot.

– Nem eléggé. Sok helyes döntés mellett rengeteg hibát is elkövetnek. A kétharmados többség mellé nagyvonalúság és mértékletesség dukálna.

- Én kormányon rátartiságot, pökhendiséget látok.

– Mégis azt mondom: ha 12 évig hatalmon maradnának, és közben lehetne csiszolni rajtuk, akkor nem lenne reménytelen az ország helyzete. Négyévenkénti hatalomváltással nem lehet nagy eredményeket elérni.

- De hiba lenne, ha egyetlen, egyeztetésre képtelen hatalmi centrum irányítaná évtizedekig az országot. Ám ha lenne belső ellenzékük, az féken tartaná az elsöprő lendületet.

– Szkeptikus vagyok. A Fidesz több mint húszéves története éppen arról szólt, hogy a pártban nincs helye a belső ellenzéknek. Hol van Wachsler Tamás, aki Orbán ellen indult az elnökválasztáson? Hol van a választmányi elnöki posztra aspiráló Fodor Gábor? – Mégis itt van Pokorni és Kósa. Mindketten józan, visszafogott politikát képviselnek.

- Mikor találkozott utoljára Orbánnal?

– Mostanában nem. De én rendesebb embernek tartom őt, mint amilyennek sokan gondolják.

- Ha összefutnának, megfeddné a „bolhák” miatt?

– Azt mondanám neki: ne kapkodjatok! A kétharmadhoz nagyobb rugalmasság és nagyvonalúság kell. Ne feledd, az Istentől két fület, két szemet kaptunk, és csak egy szájat. Jobban oda kell figyelnünk másokra.