Ne ítélkezzetek felettem!
Az utóbbi időben egyre több írást olvasok, melyekben vagy sajnálják a szegény magyarokat, kik külföldre „kényszerülnek”, vagy elmondják mindenféle hazaárulónak és puhánynak őket. Nos, mivel jómagam is közéjük tartozom. Így, mint érintett, üzenem nektek:
Nem kell sajnálni köszönöm! Ez az én döntésem volt, én akartam így! Aki ismer, tudja, hogy nem állt senki sem a hátam mögött egy pisztollyal és kísért ki a reptérre! Ha akartam volna, otthon maradok.
Volt munkám, egzisztenciám (nem éltem fényesen, de a magyar átlagot bőven megütöttem). Minden bizonyára eléldegéltem volna jó sokáig Magyarországon. De én nem akartam már csak éldegélni! ÉLNI szeretnék! Emberhez méltóan, megfizetett munkából! Ha ezt a vágyamat csak külföldön tudom teljesíteni, hát kérlek benneteket, ezért ne sajnáljatok már! Ne mondogassátok, írogassátok, hogy „szegény fiataloknak, el kellett menni itthonról” ! Nem KELLETT! Mi választottuk! Persze, ha gazdag lennék vagy politikus, akkor biztosan otthon maradtam volna. Meg akkor is, ha megelégedtem volna az otthoni életemmel. De az ember „gyarló”, és mindig többre vágyik! Ezért hát ne sajnáljatok
Ne ítélkezz felettem! Majd akkor tedd, ha TE ruházod, TE eteted a gyerekemet! Akkor tedd, ha TE fogod fizetni az iskoláját! Úgy oldom (oldjuk) meg a családunk problémáit, ahogy az erőnkből telik! Képzeljétek el TI, nagy „hazafiak”: tele volt már a t... vele, hogy én nem tudtam márkás cipőt venni a gyerekemnek, nem tudtunk, csak a kínaiban ruhát venni magunknak! Nem tudtunk elmenni nyaralni, az én gyerekem nem láthatta a legújabb mesefilmeket a moziban! Nem hívhattam meg a barátaimat sörözni, a feleségem nem tudott elmenni fodrászhoz! Nem ehettünk Pick szalámit, nem vehettünk Milka csokit!
Persze nem éheztünk. Megvettük a Lidl-is sz....t. Nem fáztunk, mert a kínaiban meg a Tescoban is lehet ruhát venni. A barátaimmal elsörözgettem az akciós sörökből is otthon. És a feleségem unokahúga is remek fodrász! A gyerekem meg megnézte otthon a meséket.
De miért BŰN az, hogy én – mi többre vágyunk? Amióta az eszemet tudom dolgoztam. Rendesen bejelentve, adót fizetve. A feleségem ugyanígy. Szerintem jól is dolgoztunk, hiszen mindkettőnk megbecsült tagja volt a saját munkaközösségének. Nem úgy rúgtak ki minket, hanem mindketten felmondtunk, mielőtt kijöttünk!
De hát ezt senki sem honorálta. Ez nem árulás? Igaz, mi „csak” melósok vagyunk, nincs diplománk. Ez viszont külföldön baromira nem számít! Ha jól dolgozol, jó fizetést kapsz, ha nem, akkor mehetsz a búbánatosba! A képlet ilyen egyszerű! És ha én (meg az összes többi, külföldön dolgozó magyar) ettől hazaáruló vagyok szerintetek, akkor ezt én bevállalom. Mert nagyon sok évet adtam a hazámnak (a szó valódi értelmében is, hiszen BV-s voltam majd 10 évig) és cserébe semmit sem kaptam!
Persze ti csak nyugodtan vádaskodjatok. Én meg közben nevetek rajtatok és halálosan nyugodt vagyok! A gyerekemet nem kell féltenem, hogy agyatlan cigány bandák fogják kirabolni az utcán, esetleg megerőszakolni vagy megölni. Nem kell félnem tőle, hogy nem lesz majd pénzem a főiskolájára. Hiszen Ő is hazájának a nagy reménysége és jövője lehetett volna. Otthon szín 5-ös tanuló volt, iskolájának aktív tagja. De hát otthon ez sem számít, ha nincs a szülőnek sok pénze. Mert állam bácsi majd eldönti, hogy mit tanulhat az a gyerek! Ha nem tetszik, akkor fizess a főiskoláért! Itt a jövője biztosítva van.
A végén az irigyeknek is pár szót: MINDENKI ELŐTT NYITVA ÁLL A LEHETŐSÉG! Nem volt könnyű döntés. Hiányzik a haza. Hiányzik szeretett városom Pécs, a Kertváros. A magányos estéken csak a barátaimra tudok gondolni, és nagyon sok ilyen este van. Amikor beleharapok az itteni kenyérnek nevezett valamibe, szinte mindig könnybe lábad a szemem és nehéz szívvel gondolok az otthoni kenyérre (Óóó, a bogádi kifli). Sőt még a munkám is hiányzik, a srácok a böriből, az a „büdös”, furcsa szag, az egyenruha.
Nem könnyű munkát találni, beilleszkedni sem. De ha kimegyek az utcára itt kint, akkor kedves emberekkel találkozok. Esténként nem látok simlis „rajokat” a sarkon, nem kell féltenem a családom. És még ha a tinédzser lányom most neheztel is ránk az otthon hagyott barátai miatt, tudom, hogy nemsokára jobb lesz neki is, biztos jövő és profi angol tudás vár rá! Ha elmegyek a boltba tudom, hogy elég lesz a pénzem mindenre amit venni szeretnék. Persze az eleje itt is nehéz, mint minden kezdet. Ezért ne irigykedjetek! Hanem vágjatok neki inkább!
Köszönöm, hogy elolvasták, és ha megosztják másokkal azt is megköszönöm! Csak ne változtassanak rajta semmit az esetben!
Üdvözlettel: Káplár József
