Mire akarunk emlékezni?

– Legutóbb akkor interjúztunk, amikor a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezetőjét, az extranszvesztita, korábban katolikus kántor és evangélikus lelkésznek készülő Schwezoff Dávidot leváltották. Nincs az az író, aki képes volna kitalálni olyan fordulatokat, amilyeneket önök produkálnak.

– Elismerem.

– A legutóbbi, drámába illő történetről Schmidt Mária nyilatkozott lapunknak. Szerinte a Sorsok Háza-projektben vele szemben ön „közös platformon” áll Lázár Jánossal és tanácsadójával, az egykori Mazsihisz-ügyvezető Zoltai Gusztávval.

– Nem kedvelem az összeesküvés-elméleteket. Tudjuk, az emlékezetpolitikai vita miatt a kormány és a Mazsihisz között erős konfrontáció alakult ki. Mi következesen kiálltunk elveink mellett, s ezzel elértük, hogy új támogatók, civilek, értelmiségiek, nemzetközi szervezetek sorakoztak föl mögöttünk. Ez olyan erőt jelentett, ami a korábbinál jóval elfogadóbbá tette a kormány velünk kapcsolatos attitűdjét. Schmidt Máriának a Sorsok Háza esetében – amit mi inkább „Józsefvárosi projektnek” nevezünk – számos téveszméje volt. A legsúlyosabb, amikor úgy gondolta: elegendő kitalálnia egy koncepciót, amelynek tartalmát előzetesen senkivel nem ismerteti.

– Senkivel?

– Elképzelése a mai napig nem ismert. Három dolgot láttunk: remek építészeti és látványterveket, valamint egy kétszáz oldalas anyagot. Ezt utasították el egyhangúan a zsidó szervezetek, szakértők és az MTA is, meglehetősen durván és egyértelműen.

– Mi volt vele az önök fő gondja?

– Az, hogy használhatatlan.

– Az egész?

– Nincs benne konkrétum, nem derül ki belőle a Sorsok Házának üzenete. Abból az összeollózott fércműből lehetetlen érdemi véleményt alkotni. Hemzseg a történelmi hibáktól, és érezhető belőle, milyen irányba tolná a témával kapcsolatos gondolkodást.

– Milyenbe?

– A felelősségről az embermentés felé vinné a hangsúlyt. Ami persze a történelem része, de az arányokra ügyelni kell, mert ha helytelenek, eltorzíthatják a valóságot.

– Lázár János kijelentette, akkor nyitják meg a Sorsok Házát, ha minden zsidó szervezet egyetért a koncepciójával. Schmidt Mária szerint viszont: „Ez nevetséges. Gondolja, hogy van olyan, amiben mindenki egyetért? Ilyen nincs. Emlékeztetném rá, a Páva utcai emlékhely kiállításának megalkotásakor senki sem beszélt teljes egyetértésről. Akkor nem volt ilyen feltétel?”

– Schmidt Máriának teljesen igaza van. Pont ezért lehetetlen egy ilyen projektet egy év alatt tető alá hozni, mert a lehető legszélesebb társadalmi konszenzus kell hozzá. Ő szélsőséges ebben: van egy koncepciója, s azt várja, fogadjuk el, anélkül hogy megismerhetnénk. Nevetséges.

– Schmidt Mária szerint a Mazsihisz szerepét Lázár „tupírozza fel”, ugyanis önök nem a magyar zsidóságot, csupán a vallásos neológok kis szeletét képviselik.

– Schmidt Mária jelentékteleníteni próbálja szervezetünket. Nem fog sikerülni neki.

– Mi érdeke fűződne ehhez?

– A Mazsihisz az elmúlt években számára túl erős lett. Merkel asszony bennünket látogatott meg budapesti tárgyalásai idején, a Zsidó Világkongresszus elnöke a mi meghívásunkat fogadta el, és deklarálta, hogy szervezetük számára a Mazsihisz a meghatározó magyarországi zsidó szervezet. Schmidt Mária állítását az események már régen és sokszor megcáfolták, s eközben a holokauszttal foglalkozó nemzetközi történészek az ő munkásságát negatívan ítélik meg.

– Neki is az az érdeke, hogy a Sorsok Háza létrejöjjön, mindenki megelégedésére.

– Igaz, de ezt csak együttműködéssel lehet elérni. Ő azonban nem ilyen, soha nem vette észre a feléje tett gesztusainkat. Amikor felzúdulás volt a Sorsok Háza elnevezés miatt, bár nekünk se tetszett, de tudomásul vettük. Amikor hőzöngés volt arról, hogy a Józsefvárosi pályaudvar nem megfelelő helyszín, mert nem onnan indultak a vonatok Auschwitzba, mi melléálltunk azzal, hogy számunkra minden pályaudvar emblematikus.

– Honnan veszi, hogy Schmidt Mária képtelen az együttműködésre?

– Ezt mutatják a tények. De ha ennyire erőlteti a kérdést: a Mazsihiszre vonatkozó negatív nyilatkozatok elhangzása számomra azt jelenti, a Sorsok Háza nem lefutott történet. Lázár János valóban azt mondta, konszenzust akar a zsidó szervezetekkel, de ennek a határozott politikai deklarációnak a részleteit senki nem ismeri. Mit jelent ebben a kérdésben a konszenzus és mely zsidó szervezetekre utal? Miközben Schmidt Mária hevesen támadja a miniszterét, változatlanul ő áll a projekt élén. Igaz, ez a kérdés nem a mi kompetenciánk.

– Annyiban talán mégis, hogy az elnökválasztás előtt a Mazsihiszen belül két fő irányzat volt. Ahogy ön fogalmazott: „Az egyik egy független Mazsihiszt, a másik viszont egy alattvalói státust biztosít.” Utóbbival kihívójára, Horovitz Tamásra utalt, aki a céljaik érdekében „mindenkivel tárgyalóasztalhoz ül”. Egy ilyen könnyen kiegyező fél támogatása lehet a kormány érdeke?

– Tény, hogy az elnökválasztás előtt lefagyott, finomabban szólva lelassult a kormánnyal való együttműködés.

– Kivártak Lázárék?

– Igen. De a kétharmados győzelmem talán számukra is meggyőző. Ők már csak tudják, milyen az.