Mint(h)a-pályázat

– Kódulsz attól mindjárt, kapol akkorát, ha nem hagyod abba ezt a hadonászást. Hát hogy volna lehallgatási történés, azért ülünk a gőzben. Kiüríttettem az egész épületet, mint egy Bástya elv... úr

– Meglesz a gigazsozsó, ha ügyesen megjátsszuk – nyugtázza a titkárszerű. – Van nagy lóvé. „Ez egy olyan rendszer, amit ők felállítottak, kitaláltak és működik, mert nem mi leszünk az elsők, akiken ezt megcsinálják. Sokadik! Nagy valószínűséggel olyan beragadt pénzről van szó, amire most nekik is rá lehet tenni a kezüket. És rá is akarják és rá is fogják tenni a kezüket. Ha nem velünk, akkor mással.” Hát akkor inkább velünk, érti, főnök.

– Mennyit szakítunk?

– „Sok pénz, ami körülveszi ezt az egészet. Nagyból lehet sokat meríteni.”

Meglehet a 10 arany, vagyis tízmilliárd.

– Mi a projekt?

– Először úgy volt, hogy semmi, csak a rendes lenyúlás, kamu pályázatok, ahogy mindig: mikro, kis- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítése, mikro-, kis- és középvállalkozások piaci megjelenésének támogatása, vállalati folyamatmenedzsment és elektronikus kereskedelem támogatása meg hasonlók. Beadjuk a szokásos fiktív cégekre, és már pakoljuk is el a lóvét rutinból. De ez csak apró, pár száz milla.
Viszont van nekem egy emberem, az ilyen ötletbróker, ha érti, mire gondolok, főnök. Egy csomó ilyen simlis projektben benne volt. Szerzett egy félmegyényi földet is az árverésen, és most hasznosítani akarja. Felmarkolja ugyan érte a támogatást, de rájött, hogy kihozhat belőle többet is. Azt mondja, van egy ménkű nagy pusztája, sehol semmi, amíg a szem ellát, csak az egyiknek a közepén valami régi itatóvályú, meg talán gémeskút is. Itt jön a poén. Ezt kinevezzük a török elleni harcok utolsó megmaradt sáncának, vagy várároknak, tudomisén minek, hát nem vagyok egy Hunyadi Jenő vagy János? Egy történelmi emlékhely! A momento vagy memento, hogy már akkor is mi védtük meg a keresztény Európát a muszlim bevándorlóktól, sőt terroristáktól. Hát azok voltak! Kell ennél divatosabb téma? Úgy fognak erre bukni, mint gyöngytyúk a csiganyálra.

És akkor beindul a projekt. Világörökség részévé nyilváníttatni, meg nemzetstratégiai fontosság, akkor kitalálni olyasmit, hogy Szent István-kategóriás beruházás. De hát maga a képviselő, főnök, majd elintézi ezeket a fiúkkal. Persze megfelelő „alkotmányos költségért”. És akkor lesz ott turisztikai komplex kastélyszállóval, kongresszusi központtal, törökfürdővel, sportcentrummal. Nem tudom, esetleg stadiont nem-e...

– Fürdő? Van ott gyógyvíz?

– Á, dehogy. Talajvíz legfeljebb, az is száz méter mélyen. De az mindegy is. Az egész úgyis csak ilyen Putyinkin-falu lesz. Biztos hallott már róla, főnök? Hogy csak kirakata van, belül meg semmi. Ismerős, nem?

– És erre nyalunk fel 10 guriga uniós pénzt?

– Ja, a pályázatírók már dolgoznak rajta. Nagyon pöpec lesz. Itt jön a maga szerepe, mert hát el kell intézni a legfontosabb haverokkal, hogy „befogadják” a pályázatokat és hogy rendben menjen az utalási téma. Persze mínusz „alkotmányos költség”.

– De mi van a csekkolás foganatosításával? Biztos jönnek az uniós majmok stírölni, hogy minden rendben-e van. Csak észrevételezik, hogy egy nyamvadt kacsaúsztató se nincsen ott.

– Hát ugye egyfelől a legfőbb nagyúr – és a titkárszerű nagyon mutogat a feje fölé – mindig mondja, hogy ezek a brüsszeliek mekkora idióták, és „egy vidéki kócerájt nem tudnának elvezetni”. Akkor egy termálfürdőt sem tudnak megkülönböztetni egy fürdőkádtól. De nem is kell nekik. Mert alkalmuk se lesz rá.
Éppen hogy átadjuk a projektet, és persze már felnyaltuk a lóvét, amikor felrobban az egész létesítmény. Majd hordunk oda sittet. Terrortámadás. Már ha politikailag az a hasznos. A migránsterroristák alávalósága megmerényelte a szent magyar nemzeti történelmi emlékhelyet! A muszlim bevándorlók támadása a kereszténység utolsó őrtornyának védőbástyája ellen! Ez megint a legfőbb főnök – mutogatás felfelé – igazát támogatja meg. De ha ez túl meredek, akkor lehet sima gázrobbanás is. Majd úgy intézzük a körülményeket. És a biztosítót is. Na azt is magának kell lekvittelni az illetékessel.
És végül szépen, kereken összejön a 10 arany és kilencven százalékban a miénk.

– Tíz arany? Látod, az Rióban sem lenne rossz. Mennyiért lehetne azt leboltolni?