Mindenkit maguk alá temethetnek a kampányromok – Antiszemita kártyával  nehezen szerezhető politikai haszon

– Nyilvánvaló, hogy ezek a plakátok előhívják az emberek tudatából az ismert sztereotípiákat: a zsidók kapzsik, pénzsóvárok, összetartók, rendkívül okosak, uralják a bankvilágot, a nemzetek ellenségei, sőt titokban világuralomra törnek. Azok, akik mindebben hisznek, megerősítést kapnak ettől a kampánytól. Azokat pedig, akik csak hallottak ilyesmiről, arra késztethetik, hogy fogadják el ezeket az elő­­ítéleteket, hiszen úgy értékelhetik, a kormány sugallata áll mögötte – így nyilatkozott a 168 Órának Kovács András szociológus, egyetemi tanár, aki a rendszerváltás óta számos kutatást vezetett a zsidó identitásról és a hazai antiszemitizmusról. Arról nem kívánt találgatásba bocsátkozni, hogy mi volt a kampány megrendelőinek szándéka. Szerinte ha kalkulálták ezt a hatást, az baj. Ha nem, hát az sem sokkal jobb.

A szociológus elmondta: egy tavalyi felmérés résztvevőitől megkérdezték, egyetértenek-e az állítással, hogy létezik egy olyan titkos zsidó összeesküvés, amely meghatározza a politikai és gazdasági folyamatokat. A mai magyar felnőtt lakosságnak körülbelül 20 százaléka hisz ebben, és a szakértő szerint éppen ez a 20 százalék lesz, amely a plakátkampányt egyértelműen antiszemita üzenetként fordítja le saját magának. Ha a valóságban nem is, de fejben felhelyezi rá a feliratot: „büdös zsidó”.

A Medián közvélemény-kutató intézet által végzett legutóbbi felmérés adatai szerint egyébként itthon nőtt a zsidóellenesség. A megkérdezettek 23 százaléka erősen, 12 százaléka mérsékelten antiszemitának bizonyult. Egy 2015-ös kérdőív meglepő eredményeket is hozott: kiderült, hogy a vallási elkötelezettség semmilyen kapcsolatban sincs a zsidók megítélésével, a férfiakra inkább jellemző a zsidóellenesség, és a gazdagabb magyarok hajlamosabbak az antiszemitizmusra, mint a szegények.

Kovács András lapunknak azt is elmondta, hogy Magyarországon 1995 óta a választási kampányok idején hagyományosan megnövekszik azok száma, akik kinyilvánítják zsidóellenes érzelmeiket. Volt azonban egy, a szokásosnál nagyobb ugrás 2010-ben, amikor megduplázódott az antiszemiták aránya, és már nem is állt vissza a korábbi szintre. Korábban 10-12 százalékot mértek, azóta 20-25-öt. Ez a változás nyilvánvalóan összefügg a Jobbik megjelenésével: színre lépett egy nagy párt, amelynek vezetői nyíltan használták az előítéletes fordulatokat. Az emberek mintakövetők: ha a párt irányítóinak szabad, gondolhatták sokan, akkor végre én is elmondhatom, hogy mi minden rosszat gondolok a zsidókról.

Akad jobb hír is: bármilyen sokan hisznek a zsidóellenes előítéletekben, a rendszerváltás óta az antiszemita kártya kijátszása nem volt hatékony módja a politikai haszonszerzésnek. Az elmúlt 25 évben csupán egyetlen olyan párt akadt, amely a választókat az antiszemitizmus alapján próbálta mozgósítani: a MIÉP. Csurka István pártja azonban nem ment vele sokra, egy alkalommal jutott be az Országgyűlésbe, akkor is alig sikerült átlépnie az ehhez szükséges küszöböt. Tény, hogy az antiszemita tematika később megjelent a Jobbik retorikájában is, ám a mozgósítás eszköze számukra a cigányellenesség volt, a zsidókkal kapcsolatos sztereotípiákat inkább nyelvi szimbólumként használták: ha valaki értette és beszélte ezt a nyelvet, azzal a párttal való összetartozását demonstrálta.

Meglehet: a Soros-ellenes plakátkampány is efféle kohézióépítő célt szolgál a már javában zajló választási évadban. Hegedűs István, a Magyarországi Euró­pa Társaság elnöke szerint ezt a kampányt úgy találták ki, hogy többféle módon lehessen értelmezni. Lehessen úgy érvelni, hogy nincs antiszemita üzenete, miközben nagyon is rájátszik azoknak az indulataira, akik felgerjesztett zsidóellenességük alapján ítélik meg Soros Györgyöt. A miniszterelnök és környezete pontosan tudja, hogy részben olyan választókhoz szólnak, akik úgy értelmezik: itt alig burkolt zsidózásról van szó, így nekik is kedvük támadhat a jövőben a Jobbik helyett a Fideszre szavazni. Miközben a Fidesz vezetői úgy érvelnek, hogy Brüsszel Soros György migrációs programját hajtja végre, annak is tudatában vannak, hogy ebből semmi sem igaz. Sorosnak vannak ötletei, időként bírálja az Európai Bizottságot, amikor annak tevékenységét túl óvatosnak tartja a menekültpolitikában, de Hegedűs István szerint ez nem jelent sem többet sem kevesebbet, mint hogy befolyásos értelmiségiek ezreihez hasonlóan ő is egy demokratikus nemzetközi vita résztvevője. Soros csak tekintélyt szerzett, és nem hatalmat azzal, hogy jelentős összegeket áldoz jogvédelemre, adományokra, hogy így könnyítse hátrányos helyzetben élő emberek, többek között a menekülők életét.

Netanjáhútól kapott segítséget Orbán Viktor Fotó: MTI

Kétségtelen: a magyar származású filantróp milliárdosnak sok ellensége van a nemzetközi politikában, Orbán Viktor nem áll egyedül Soros iránti gyűlöletével. Az ellenszenvet általában éppen ugyanaz váltja ki, mint a tekintélyes uniós vezetők tiszteletét. Jogvédő tevékenysége. Korántsem meglepő módon olyan politikusok tekintik ellenségüknek, akiknek takargatnivalójuk van. Ilyen Vlagyimir Putyin, ilyen számos keleti autokrata, de ilyen a plakátkampány ellen tiltakozó, nagykövetét megfeddő izraeli miniszterelnök, Benjámín Netanjáhú is. Soros György ugyanis támogat olyan szervezeteket, amelyek izraeli katonák, izraeli hatósági emberek túlkapásait dokumentálja. Zsidó származású emberként is azt vallja: az, hogy a zsidó állam már több emberöltő óta a puszta létéért küzd, nem lehet ok arra, hogy mások emberi jogait megsértse, indokolhatatlan kegyetlenséggel bánjon azokkal, akiket ellenségeinek tekint.

A budapesti látogatásra készülő Ne­­tan­­jáhú tehát áldását adta a közös ellenfél elleni kampányra, akkor is, ha ugyanaz mást jelent Izraelben és Magyarországon. Ha Soros tevékenységét Tel-Avivban zsidó politikusok támadják, akkor az lehet elvi vita. Ám ha Magyarországon plakátolják tele az országot az arcával (íme, az ellenség!), akkor ezt tízezrek tekintik antiszemita felhívásnak. Gyűlöletüket egyébként magától értetődően terjesztik ki Izrael lakosságára – mások mellett az Orbánnal barátkozó Benjámín Netanjáhúra és kíséretére is.

„Az ilyen állami kampányra egyszerűen nincsenek szavak – ezt írta Facebook-bejegyzésében Michael Roth, a német külügyminisztérium Európa-ügyi államminisztere hétvégi budapesti látogatása után. – Magyarország nehéz partner Németország számára, a két ország eltérően gondolkodik a menekültválságról, a tudományos szabadságról, a civil szervezetek függetlenségéről, a médiáról és a jogállamról is.”

A Magyarországi Európa Társaság elnöke úgy véli, a plakátkampány beleillik a magyar kormány olyan lépéseinek sorába, amelyek megérttették a demokratikus Európa szereplőivel, hogyan működik az Orbán-féle illiberális rendszer. Hegedűs István szerint a CEU ellen hozott törvény, a civil szervezetek megbélyegzése, a menekültellenes referendum után nem nagy meglepetés az újabb gyűlöletkampány, az ellenség képének rituális felmutatása, akár szándék az antiszemita érzelmek felkorbácsolása, akár nem. Nem tudhatjuk, hogy mikor jön el a pillanat, amikor a Néppárt megelégeli, hogy egyik tagja folyamatosan megsérti a közös uniós értékeket – teszi hozzá Hegedűs. Talán az sem kizárt, hogy Orbán Viktor már tudatosan erre játszik: lehet, hogy úgy gondolja, a Néppárton kívül is van élet. Talán hisz abban, hogy meggyőzőbb választási győzelmet hozhat neki, ha Marine le Pennel, Jarosław Kaczyńskivel és más elvbarátaikkal összefogva nyíltan szembefordul az európai elittel.

– Hát elég rondák ezek a plakátok – így reagált a 168 Óra kérdésére Jarábik Balázs, az ismert amerikai agytröszt, a Carnegie Foundation Közép- és Kelet-Európával foglalkozó, szlovákiai születésű elemzője alig néhány perccel az után, hogy Budapestre érkezett. Jarábik szerint a Fidesz nyilván örül annak, hogy a kampány antiszemita felhangjai elvehetnek szélsőjobboldali szavazókat a cukisodó Jobbiktól, de más lehet az igazi cél. A Fidesz valójában attól tart, hogy megismétlődhet, ami Macedóniában történt. Hogy a baloldal pártjai a Soros György által is támogatott civilekkel győztes koalícióra léptek a jobboldal ellen. Ezért építi a nemzetközi ellenség képét a választási kampány nyitányaként, ezért döntött úgy, hogy előre megtámadja Sorost, lejáratja a macedón forgatókönyvet, még mielőtt annak lapjai összeállhatnának. Más kérdés – teszi hozzá Jarábik Balázs –, hogy jó ötlet volt-e ezt a kampányt a vizes-világbajnokság elé időzíteni. Visszás képet kelt, hogy mindenütt csak Sorost látni, az úszók seregszemléjét meg sehol. Nem lesz újságíró, aki ezt kihagyja.

Nem zárható ki tehát, hogy a zsidóellenesség ismét csúcsra jár majd a kampányidőben, de Kovács András szerint az antiszemitizmus ma Magyarországon kevéssé alkalmas politikai mozgósításra. Ám az „idegen” szerepeltetése ellenségként és az „ellenség mint idegen” konstrukciója annál inkább. És ez veszélyes játék. Mint mondja, számos történelmi példa akad arra, hogy az ilyen kampányok kicsúszhatnak kitervelőik ellenőrzése alól, és a romok, amelyeket maguk mögött hagynak, válogatás nélkül temetnek maguk alá mindenkit. Barátot és ellenséget.