Mindenkinek megalázó, mégis erőltetjük
Meglepő fordulatot hozott az a felmérés, amelyet orvosok körében készítettek a hálapénz megítéléséről. Többségük végre kimondja: a beteg nem hálából fizet, hanem a megfelelő ellátás, az előnyszerzés reményében. Vagyis ma már az orvosok is elismerik, hogy a borítékokat a félelem és a szolgáltatásokkal kapcsolatos bizonytalanság indítja útjára. Nagy változás ez, hiszen 2013-ban, a mostanit megelőző kutatásban még minden harmadik orvos úgy válaszolt, a hálapénz valóban a hála kifejezésének megnyilvánulása.
A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete és a Szinapszis Kft. reprezentatív felmérése egyértelműen a hálapénz elutasítását mutatja ugyan, de még mindig kérdés, mit gondolnak az orvosok a hétköznapokban a borítékokról. Az 1001 orvos hálapénz nélkül elnevezésű csoport Facebook-oldalán kerestünk olyan szakorvost, aki nem fogad el pénzt. Bejegyzésünkre egyetlen egy doktor sem jelentkezett. Állítólag nem akarják kollégáikat kínos helyzetbe hozni. Testületileg sokan, személyesen, egyénileg viszont nagyon kevesen vállalják a borítékmentes gyógyítást.
Fotó: Shutterstock
Martin Dénes aneszteziológus egy nagy megyei kórházban. Az új generáció orvosainak egyike, aki névvel is vállalja: nem fogad el hálapénzt. Szerinte az színtiszta korrupció, ennek ellenére nehéz nemet mondani rá.
– Ha az ember nyíltan előáll ezzel, az egyrészt melldöngetésnek látszik, másrészt úgy tűnhet, mintha ítélkeznék azok fölött, akik elfogadják. De a legnehezebb mégis a betegekkel szembenézni: előfordult, hogy egy asszony a műtétje előtt amiatt sírt, hogy nem fogadom el a borítékot. Győzködött, hogy neki ez a beavatkozás életmentő, és azt gondolta, nem kap majd meg mindent, ha nem fogadom el a pénzt. Azt hitte, csak megy a szokásos színjáték. Végül elfogadtam, hogy megnyugodjon. Pár hétre rá viszont megcímeztem a borítékot, és visszaküldtem postán. Hiszem, hogy az első boríték elfogadásával többet veszítenék, mint amit nyerek azzal a pár tízezer forinttal. Nagy félelmem például az, hogy hálapénz mellett nem lennék képes megalapozott, tisztán szakmai döntéseket hozni. Valószínűleg már a szakmám kiválasztásánál is közrejátszott, hogy nem egy klasszikus hálapénzes területet választottam – mondja a fiatal orvos.
Úgy véli, egyre többen szállnak szembe a berögzült szokásokkal és érzik megalázónak a borítékokat.
Mészáros Gergely gyermekpszichiáter. Azt gondolnánk, a hálapénztől érintetlen terület az övé, pedig nem.
– Pályám kezdetén, a felnőttpszichiátriai gyakorlaton szinte a hétköznapok részeként tekintettem én is a borítékokra. A mindennapi munka velejárója volt, pedig végtelenül megalázó, ahogy a hozzátartozó a folyosón próbálja az ember zsebébe dugdosni a pénzt. Itt, a Vadaskert kórházban alapszabály, hogy nincs hálapénz. Ha valaki mégis próbálkozik, jelzem, hogy szigorú elvi kérdésnek tartom a boríték visszautasítását. Azt gondolom, hogy a munkámért megkapom a bérem, bármennyire alacsony is. Ezt vállaltam, tiszta sor – mondja.
Különös jelenségnek tartja, hogy például a rezidenseknek meghirdetett Markusovszky-ösztöndíj szerződésében külön kitétel volt, hogy nem fogadhatnak el hálapénzt. Vagyis olyasmire utalnak, ami elvileg, legálisan nem is létezik.
Vékonyabb a boríték
A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének idén januárban készített kutatása szerint az orvosok 94 százaléka hálapénzmentes egészségügyben szeretne dolgozni, de többségük hiába utasítja el magát a jelenséget, kénytelen elfogadni a pénzt. Csupán öt százalékuk tartja morálisan elfogadhatónak és egy százalékuk gondolja természetesnek a borítékos modellt. Az elmúlt bő három évben 19-ről 33 százalékra nőtt a paraszolvenciát teljes mértékben elutasító orvosok aránya. Többségük szerint pusztán a béremelések hatására a hálapénzrendszer nem fog eltűnni. Az orvosok úgy érzékelik: a hálapénzt adó betegek aránya és a pénz összege is visszaesett az elmúlt három évben. Ugyanakkor az orvosok havi nettó alapbére jelentősen emelkedett, az átlagos 194 ezer forintról 260 ezer forintra. Ennek ellenére a döntő többség úgy véli, a jelenlegi alapbérre nem tudják a terveiket alapozni.
Egészségügyi miniszterek – amikor még volt ilyen pozíció – főleg egy-egy ciklus vége felé futottak neki a hálapénz körüli helyzet rendezésének. Kökény Mihály, Mikola István, Molnár Lajos és Rácz Jenő miniszterségéhez is fűződnek próbálkozások. Kökény hat pontból álló hálapénz elleni csomaggal állt elő. A program egyebek mellett tartalmazta a térítési díjért igénybe vehető szolgáltatások körét, hogy a kórházi kezelőorvos megválasztása egészségszámláról vagy közvetlen hozzájárulással, legálisan legyen fizethető. Rácz Jenő hivatalosan is meg akarta fizettetni a szabad orvosválasztást. Azt mondta, ha egy beteg vagy kismama ragaszkodik egy-egy orvoshoz, avagy szeretne a választott doktorának osztályán feküdni, azt külön díjhoz kellene kötni. Mikola István keményebben ment neki a rendszernek. Példát statuálva készített feljelentést egy nőgyógyász ellen törvénytelenül kiszabott orvosi díj kikényszerítése miatt, miután egy vidéken élő várandós anyának, aki már több tízezer forintot összegyűjtött a szülésre, az orvos azt mondta: gyűjtsön még tovább. Molnár Lajos a vizitdíj bevezetésével áttételesen harcot indított a hálapénzzel szemben is. Azzal érvelt, hogy Dél-Európa több országában a lakosság kis összegű hozzájárulásával sikerült visszaszorítani a hálapénz jelenségét. Ezt a kísérletet a Fidesz által kezdeményezett népszavazás söpörte el.
Próbálkoztak az intézmények is. 2005-ben a veszprémi kórház tett kísérletet a szülés körüli viszonyok legalizálásra: háromoldalú szerződést kötöttek a kórház, a szülő nő és a kívülről érkező választott orvos között. A kismamának a fogadott orvosért – hangsúlyozottan számla ellenében – százezer forintot kellett fizetnie. Szombathelyen 2006-ban arról rendelkeztek, hogy munkaidőn kívül tilos a kórházi munka a nőgyógyászoknak, a kismamák pedig csak munkaidőben szülhettek saját orvosuknál. A Markusovszky kórházban a főigazgató megtiltotta orvosainak, hogy a hivatalos munkabeosztásukon túl is fogadják betegeiket. Ezt még akkor sem tehették meg, ha éppen szült a páciensük.
A kétezres években volt példa arra, hogy honlapon gyűjtötték névvel, címmel, ki hol mennyit fizetett a nőgyógyászának. Ezt azonban a kiszerkesztett orvosok személyiségi jogaira hivatkozva betiltották. 2010 végén a Magyar Rezidens Szövetség zöld kereszt viselésére hívta fel azokat, akik nem fogadnak el hálapénzt, egyúttal a rezidensfizetések duplázását követelte az akkor még új Orbán-kormánytól. Sem a zöld keresztes mozgalom, sem a fizetés megduplázása nem következett be.
Legutóbb ismét a jog útján próbálkoztak a paraszolvencia-rendszer felszámolását sürgetők. A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete Trócsányi László igazságügyi miniszterhez fordult. A szakszervezet levelében azt írja: a hálapénz felszámolásához szükséges a gyakorlatban is működő keretrendszer kidolgozása, ennek egyik fontos eleme az egészségügyben dolgozók megbecsülése. A végső cél az, hogy ténylegesen kriminalizálják a hálapénzt, mint a világ fejlettebb országaiban.
Egyelőre azonban teljes a jogbizonytalanság. 2013-tól ugyanis a büntető törvénykönyv alapján bűncselekmény a hálapénz elfogadása, vesztegetésnek minősül, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, csakhogy a munka törvénykönyve azt mondja: a hálapénz elfogadása akkor jogellenes, ha a munkáltató nem engedte meg. Magyarán ha a kórház beírta a szabályzatába, hogy el lehet fogadni hálapénzt, akkor az ügy nem jár munkajogi következményekkel és vesztegetésnek sem minősül. Ha azonban nem írta bele, akkor a borítékot elfogadó orvost kirúghatják és büntetőeljárás indulhat ellene. Vagyis ellentmond egymásnak a büntető törvénykönyv és a munka törvénykönyvének hálapénzre vonatkozó passzusa. Ezt 2014-ben a legfőbb ügyész is észlelte, szintén a szakszervezet kérdése nyomán, és jogszabály-módosítást kezdeményezett, hiába.
Az ágazatban dolgozók szerint azzal, ha kriminalizálják az évtizedek alatt rögzült szokásokat, több kárt okoznak, mint amennyi hasznot remélhetnek a döntéshozók. Tettes lesz a magyar egészségügyben mindenki: nemcsak a megvett orvos, a szakdolgozó, de a beteg is, aki a hálapénzt adja – hiszen a vesztegetéshez két fél kell, így ő szintén bűncselekményt követ el. Ráadásul a változtatás felverheti a tarifákat, mert a büntethetőség árnyékában mindenki nagyobb kockázatot vállal, és ennek az ára is nagyobb. A hálapénz kiesése ezen felül sokakat elriaszthat a hazai gyógyítástól. Ha viszont még kevesebb lesz az orvos, akkor nagyobb lesz a verseny a betegek körében a jó ellátásért, még többen akarnak majd speciális bánásmódot – vagyis a hálapénz aránya nem csökken, hanem valószínűleg tovább nő a rendszerben.
Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke más megoldásokat javasol, ezekkel a felmérésben megkérdezettek többsége is egyetért.
– Javasoljuk, hogy az extra kórházi szolgáltatásokat legálisan vásárolhassuk meg, és legyen fizetős az orvosválasztás lehetősége is, ebben kiemelt helyet kapna a szakképzés honorálása. Például a teljesítményalapú orvosi bér jelen esetben legyen 120 egység. Ebből a főorvosé 80, az első szakorvosjelölté 30, a másiké 10 egység. Ezt a modellt kellene úgy módosítani, hogy motiváljon a szakképzés irányába: ha a 30 egységet kapó rezidens operálhat, vagyis a főorvos asszisztál és oktat, akkor ezért a plusz felelősségért plusz 20 egységet kap úgy, hogy az operáló rezidensnek 30 helyett csak 10 egység jár. Ez a teljesítményalapú rész a korábban általunk javasolt 300-500-700 ezer forintos orvosi fizetések maximum ötöde lenne, ami az alapbérre ráépülve mozog, az adott orvoscsapat teljesítményétől, minőségtől és mennyiségtől függően.
Mondhatnánk, hogy főleg a fiatal orvosok paraszolvenciaellenesek. De idősebb kollégáik is – a nevüket nem vállalva – éreztették: nem jó pont a szakmában az ellenállás. Egyikük, egy harminc éve praktizáló doktor például azt mondja, ő cseppet sem pozitív hős a kollégák, a család vagy a barátok szemében.
– A betegek egy része lényegében elfordul tőlem, amint kiderül, mit gondolok. Egyszerűen nem bíznak bennem. Nem tudnak megfizetni, ergo nem is érzik biztosítva, hogy megfelelően ellátom majd őket. Az ismerőseim leginkább balféknek tartanak, de otthon is sokszor volt ebből feszültség. Hogy legalább a gyerekeimre gondoljak, meg persze jó lenne nyaralni, nem hitelekkel a fejünk fölött élni máról holnapra, és azon imádkozni, hogy ne romoljon el a mosógép, mert az már felborítja a családi költségvetést. De túl nagy ár, hogy elfogadjam a pénzt. Az orvos-beteg kapcsolat megváltozik, amint becsúszik a boríték.
