Mikor mondtak igazat Orbánék: 2014-ben vagy 2016-ban?

Közel azonos hirdetési felületet vásárolt a 2014-es választási kampányban a Fidesz–KDNP, mint amennyit a kormány a 2016-os népszavazási kampányban. A költségekről mégis azt állítja a Fidesz: az előbbi csak tizedannyiba került. Hogy lehet ez?

2016. december 14., 16:08

A Political Capital és a Transparency International Magyarország erre a kérdésre kereste a választ. Úgy látják: a kampányköltések szabályozatlansága nemcsak a korrupció melegágya, de aláássa a választási rendszer megbízhatóságát is.

A PC és a TI a népszavazási kampány költéseit ellenőrizve a piacon elérhető adatokból azt állapította meg, hogy a kormány 2016. augusztus és október között összesen 12 585 darab közterületi plakáton hirdette a népszavazási üzeneteit. A kormányoldal olyannyira letarolta a plakátpiacot, hogy a vizsgált időszakban bő ezer darabbal több óriásplakáton hirdetett, mint a 2014-es parlamenti választás öt hónaposra nyúlt kampánya során. A népszavazási kampány idején minden harmadik plakáthelyen kormányüzenet szerepelt, míg az országgyűlési választási kampány során a plakátoknak „csak” kevesebb mint a negyede népszerűsítette a kormánypártokat. Listaárakkal számolva (az óriásplakátok esetében ez 233 ezer forint, a kisebb méretű, úgynevezett citylight plakátok esetében pedig 160 ezer forint) a kormány népszavazási plakátkampánya bruttó 2,7 milliárd forintba került.

Ehhez jönnek még az úgynevezett politikai direkt marketing költések. A népszavazási kampány során a kormány 6,2 millió darab postai levelet küldött a polgároknak és ötmillió szórólapot osztott szét, 930 millió, illetve 100 millió forint értékben. További kisebb tételekkel együtt a PC és a TI 1,3 milliárd forintos költést kalkulált, míg a kormány önbevallása szerint összesen 1,1 milliárd forint ment el közvetlen lakossági kampányköltésekre. Közterületi hirdetésekre és a háztól házig történő kampányolás eszközeire tehát összesen négymilliárd forintot költött a kormány.

A Kreatív Online számításai szerint televíziós és rádióreklámokon, illetve a nyomtatott sajtóban megjelent hirdetéseken csak 2016. május és augusztus között 3,6 milliárd forintnyi népszavazási kampányreklám jelent meg. Ha ehhez hozzászámítjuk az órásplakátok és a lakossági közvetlen kampányolás költségeit, valamint figyelembe vesszük, hogy a televíziós és rádiós reklámok meg az újsághirdetések egészen a népszavazás napjáig folytatódtak, reálisnak tűnik a kormány által közölt 8,6 milliárd forint.

Nehezen hihető állítások

A Fidesz–KDNP saját bevallása szerint mindössze 984 millió forintot költött a 2014-es parlamenti választási kampányra. A civil kampánymonitor számításai szerint azonban a parlamenti választási kampány során a kormányoldal kampányköltései négymilliárd forintot tettek ki. Ebből listaáron számolva kétmilliárd forint ment óriásplakátokra, ideértve a Fidesz–KDNP-n túl a kormány és a Civil Összefogás Fórum plakátjait is. Ekkor, öt hónapon át, összesen legalább 11 562 óriásplakát népszerűsítette a Fidesz–KDNP-t Magyarország közterületein.

A választópolgároknak címzett közvetlen kampány is azonos méretű volt a 2014-es országgyűlési választási kampány és a 2016-os kvóta-népszavazási kampány idején. Két évvel ezelőtt a kormányoldal kétszázmillió forintot költött tízmillió szórólapra és 642 millió forintot 4,3 millió postai levélre. A kormánypártok parlamenti választásokat megelőző teljes politikai direktmarketing-kampányát a népszavazási kampány ilyen költéseivel megegyezően 1,3 milliárd forintra becsülték.

A PC és a TI szerint a kormánypártok országgyűlési választási kampánya és a kormány kvóta-népszavazási kampánya közel azonos méretű volt. Nehezen hihető, hogy 2016-ban 8,6 milliárd forintba került az, ami 2014-ben 984 millióért megvásárolható volt.

A megoldás a törvénymódosítás

A Political Capital és a Transparency International Magyarország szerint ahhoz, hogy a 2018-as parlamenti és az azt követő helyhatósági, valamint európai parlamenti választások és a jövőben megtartandó népszavazások ne a kampánykorrupciótól legyenek hangosak, újra kell írni a kampányfinanszírozás szabályait.

Ennek érdekében az alábbiakat javasolják:

Készpénztilalom: a pártok kincstári kártyán kapják meg és csak ezen a kártyán keresztül költhessék el az állami kampánytámogatást.

Nyilvános kampányszámla: minden párt, a kormány és a politikai kampányt folytató civil szervezetek legyenek kötelesek a világhálón elérhető, részletes kampányköltési beszámolót készíteni.

Kockázat a pártok oldalán: a pártok legyenek kötelesek visszafizetni az állami kampánytámogatást, ha nem szerzik meg a szavazatok legalább 2 százalékát.

Álcivilek ne kampányolhassanak: a kormány, az önkormányzatok és a valódi vagy álcivil (például CÖF) szervezetek politikai kampányainak az értékét le kell vonni az adott párt által elkölthető kampánypénzek összegéből.

Nyilvános árak: a sajtóreklámokon túl az óriásplakátok és a közterületi hirdetések tarifáit is legyen kötelező nyilvánosságra hozni, a reklámcégek minden politikai hirdetőnek csak azonos, nyilvános árakon adhassanak reklámfelületeket.