Miért nem kapcsoltak Hegymenetbe? – Belső küzdelem az Akadémián

Könnyen asztalfiókban maradhatott volna a Hegymenet című tanulmánykötet, amely a magyar társadalom és politika előtt álló fontos kihívásokat, egyúttal a megoldási javaslatokat körvonalazza. A Magyar Tudományos Akadémia vezetése nem adott pénzt a kötet megjelentetéséhez, azt viszont a tudományos testület főtitkára, Török Ádám lapunknak tagadja, hogy ennek oka a politikai félelem lett volna. A hazai értelmiség által gyorsan elkapkodott könyvet végül az Osiris Kiadó igazgatója, Gyurgyák János jelentette meg, aki ehhez anyagi segítséget a jezsuitáktól kapott, szellemi támogatást pedig Sólyom László és Chikán Attila nyújtott azzal, hogy ajánlást írtak a könyvhöz. A kötet bemutatóján megjelent szerzők elmondták, hogy azokhoz akarnak szólni, akik még nem adták el a lelküket.

2017. június 26., 06:41

Szerző: Kardos Ernő

– Szó sincs arról, hogy az Akadémia politikai félelemből visszautasította volna a kormánykritikus Hegymenet című kötet megjelentetését, s nem is hátrált meg a kiadás elől, mert meg sem kérték rá – nyilatkozta a 168 Órának a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Török Ádám szerint már csak azért sem tagadhatták meg a támogatást, mert a tanulmány szerkesztői a „szokásos csatornán” nem is kértek pénzt a könyv megjelentetéséhez. A gyakorlat szerint ugyanis a tudományos intézményben működő Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság ítéli oda a támogatásokat, és azokat a műveket segítik, amelyek megfelelnek a tudományos feltételeknek. Azt persze Török professzor sem tagadja, hogy magánlevelezésben felvetődött a támogatás, és annyit valóban megígért, hogy „utánanéz a lehetőségeknek”, de azt is közölte: nem biztos, hogy sikerrel jár. A főtitkár azt nem részletezte, milyen módon próbált támogatást szerezni a kötet megjelentetéséhez, de jelezte, hogy az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatójának, Rudas Tamásnak a segítségére számított. Török Ádám egyébként úgy gondolja, hogy a Hegymenet tanulmányai csak részben felelnek meg a tudományos dolgozatok kritériumainak: a könyv harmadát kiváló munkának tartja, a másik harmada viszont szerinte nem tartalmaz új megállapítást. Példaként említette, hogy Magyarország balkanizálódásáról már korábban is sok társadalomtudós beszélt. Harmadrészt pedig akadtak érdekes, olvasmányos dolgozatok is, amelyek azonban nem tartalmaznak hivatkozásokat, lábjegyzeteket, így nem tekinthetők kellően megalapozottnak.

Török professzor szerint a politikai félelem emlegetésével a kötetet végül kiadó Osiris igazgatója, Gyurgyák János az Akadémia, illetve személy szerint az ő rossz hírét keltette. Ezért tisztázni kell, hogy Gyurgyák maga találta-e ki a főtitkárra vonatkozó állítását, vagy csak hallotta valakitől, de nem ellenőrizte. A 168 Óra értesülései szerint az MTA jogászai megkezdték az egyeztetést Gyurgyák Jánossal.

Gyurgyák János nem kívánt lapunknak nyilatkozni, mert úgy érzi, nincs mit magyaráznia azon, hogy valójában megmentette a magyar társadalom és politika előtt álló fontos kihívásokat és megoldásokat körvonalazó, Jakab András jogtudós és Urbán László közgazdász által szerkesztett könyvet. Azt tudjuk persze nélküle is, hogy a szerkesztők csak azután kérték az Osiris segítségét, miután kiderült, hogy az Akadémia nem adja ki s nem is támogatja a Hegymenet megjelenését. Ezt a helyzetet értelmezik kihátrálásként, hiszen szakmai kockázata nem volt a tanulmányok megjelentetésének, lévén a szerzők mind a hazai tudományos élet elismert szereplői, ahogyan a kötetet méltatók is elismert tudósok.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

A Hegymenet-vitában a kiadó és a szerkesztő pártján állók szerint az Akadémia egyes tisztségviselői (akiket egyébként a könyv bemutatóján név szerint senki nem említett) „hivatalnokként” viselkedtek, amikor a „hivatali út” betartását kérték számon a szerkesztőkön. Tény, hogy a 168 Óra által megkérdezett szerzők az Akadémiától kapták a megbízást a tanulmányok elkészítésére, s nem az Osiris Kiadótól. Ezek után több mint furcsa, hogy a Hegymenet lényegi mondanivalójának, kritikus megállapításainak nyilvános megvitatása helyett mintha maga a könyv lenne „botrányosítva”, miközben egyre többen érzik úgy, hogy az egész magyar tudományos könyvkiadás jelenlegi lassú, de biztos haldoklása közben sem a kulturális kormányzat, sem az Akadémia nem segíti megfelelő módon a néhány megmaradt tudományos kiadót, köztük az Osirist.

Az Akadémián belül dolgozó, neve elhallgatását kérő informátorunk szerint a helyzetet tovább bonyolítja egy személyi konfliktus. A kutatási pénzek felett diszponáló Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője Rudas Tamás, az ELTE Társadalomtudományi Kar egykori dékánja, akit két évvel ezelőtt úgy bíztak meg az akadémiai intézmény vezetésével, hogy a kutatóközpont dolgozói vele szemben Jakab Andrást támogatták. Kettejük között már régóta feszült a viszony. A Hegymenet megjelenése után Rudas egy munkatársaknak szóló, majd a kutatóközpont honlapján is publikált levélben igyekezett megmagyarázni a támogatás elmaradását. A főigazgató egyebek mellett arra utalt, hogy a Jakab által vezetett jogtudományi intézet „bevételei már így is sokszorosan elköltésre kerültek”, és nem látta helyénvalónak egy szerinte nem kellően tudományos mű közpénzből folytatott elkészítését és reklámozását. A korábban már megítélt kutatási forrásokra tett célzás arra, a Jakab András által vezetett kutatási projektre vonatkozhatott, amelynek eredményeit A magyar jogrendszer állapota című, ezeroldalas kötetben jelentették meg 2015-ben. Úgy tudjuk, Jakab ehhez kapcsolódó második kötetnek tekintette a Hegymenetet. Márpedig az a legritkább esetben fordul elő, hogy egy sikeres tanulmány első része után a második részt nem finanszírozza a szponzor. Esetünkben mégis éppen ez történt.

A Hegymenet 28 szerzője között szerepel Polónyi István egyetemi tanár, akit az Akadémia nevében a hazai oktatáspolitikai kísérletek és kudarcok elemzésére kértek. Ahogy a legtöbb tanulmányszerző, Polónyi is abban a tudatban írta dolgozatát, hogy azt az MTA támogatja. Félreértésről szó sem lehetett – nyilatkozta lapunknak az oktatáskutató, aki számára csak a könyv sajtóbemutatóján vált világossá, hogy a Magyar Tudományos Akadémia helyett az Osiris jelentette meg a művet. Polónyi azonban ezen nem lepődött meg, mert szerinte a hatalom döntéseit vizsgáló kritikus munkákat csak a legritkább esetben támogatja az Akadémia.

Ezzel összefüggésben több beszélgetőtársunk emlékeztetett arra, hogy az akadémikusok jelentős részének egzisztenciája, továbbá maga az intézmény működése is javarészt az állam jóakaratától függ. Ugyanakkor arra is rámutattak, hogy az Akadémia magatartása nem intézhető el egyetlen legyintéssel, mert még az MTA-n belül is egyre többen hallatják hangjukat a „túlzottan lojálisakkal” szemben, s a maga megfontolt-óvatos módján közülük való az intézmény elnöke, Lovász László is.

A baloldali elfogultsággal aligha vádolható Chikán Attila akadémikus, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere volt, a következő szavakkal ajánlja a Hegymenet című könyvet: „Megvan, és itt olvasható a bizonyíték arra, hogy a magyar elit képes szembenézni az ország problémáival, sőt kiutakat is képes megjelölni. Az utóbbi idők leglelkesítőbb olvasmánya lett: a középgeneráció üzenete a magyar fiataloknak arról szól, hogy érdemes itthon maradni. Egy társadalomtudományi hátterű vízió az ország helyzetéről és jövőjéről, amely a közvéleménynek és a döntésnek is hasznos lehet.”
Persze ha a könyv az asztalfiókban marad, akkor marad a lejtmenet.