Miért csak a Quaestor-ügyfelek járnak jól?

A parlament szerdán gyorsított eljárásban elfogadta, hogy a Quaestor-ügyet kiemeljék a brókerbotrányok közül, és a kötvényeseket az általános szabálytól eltérően nem hatmillió, hanem harmincmillió forintig kártalanítsák, azaz ne a befektetési, hanem a banki biztosítási értékhatár vonatkozzon rájuk. A pénzhez ráadásul néhány héten belül hozzájuthatnak, ha időben jelzik az igényüket. Ehhez csaknem kétszázmilliárd forintra van szükség, amit részben a BEVA feltőkésítésével, részben pedig egy külön kárrendezési alap létrehozásával kívánnak fedezni, méghozzá a pénzügyi szférától beszedve a forrásokat.

Bár első ránézésre tapsolhatnánk is, milyen határozottan lép fel a kormány a károsultak érdekében, a sebtiben elfogadott törvény számos elvi és gyakorlati problémát vet fel. Kezdjük azzal, hogy nem véletlen a banki betétek és a befektetések központilag biztosított összeghatárának eltérése: az általános uniós irányelv szerint az előbbi százezer, az utóbbi húszezer euró. A bankszámlákon lévő pénz ugyanis elsősorban a közvetlen megélhetést szolgálja, a kamata is, kockázata is alacsonyabb, elvesztése azonnali, súlyos szociális gondokhoz vezethet. A befektetési alapokba, brókercégekbe az emberek a napi szükségleteken felüli megtakarításokat teszik, a magasabb hozamért nagyobb kockázatot vállalva. Indokolt tehát, hogy a banki számlánál kisebb védelmet élvezzen, amivel egyébként a befektetők tisztában is vannak.

Ezt a megkülönböztetést a Fidesz-kormány a Quaestor esetében megszünteti. A fő elvi probléma a fentieken túl ezzel az, hogy a lépés így nem a felelősségteljesebb, megfontoltabb befektetői magatartást erősíti, hanem éppen ellenkezőleg: ne félj, ha nem vigyáztál eléggé, a jóságos állam bácsi majd kisegít téged. Álságos az a kormányzati érv, hogy a kárvallottak itt csalás, bűnügy áldozatai lettek: mi van más bűnügyek, csalások, sikkasztások áldozataival, őket miért nem kárpótolja azonnal az állam? Ott vannak mindjárt – és ez már konkrét probléma! – a BudaCash, a Hungária Értékpapír és a Lombard Zálogház károsultjai: szintén bűncselekmény gyanúja áll fenn, a vezetők előzetesben, mégsem terjed harmincmillióig a kártalanítás. Miért kedvesebbek a Quaestor-ügyfelek Orbánéknak, mint a többiek?

Nevetséges az az érv is, hogy a kisemberek megtakarításait védik meg. Egyrészt miért csak a Quaestornál jön ez elő? Másrészt a magyar lakosság vagyoni helyzetét tekintve aligha a kisemberek fektetnek be hatmillió forintnál nagyobb összegeket brókereken keresztül. A Quaestornál is a harmincezer ügyfél kis hányada esik a 6–30 millió közötti sávba, viszont becslések szerint a kártérítési összeg jelentős részét ők kapják. Aki ennyit be tud fektetni, jellemzően tisztában van a kockázatokkal, és szélesebb portfólióval rendelkezik. A Quaestor alacsony kockázatúnak mondott kötvénye egyébként is gyanúsan magas hozamot kínált, 5-6 százalékkal többet, mint a banki kamatok. Nem véletlen, hogy az óvatos befektetők kerülték a céget. (Személyes példa: e sorok íróját ez év elején a Quaestor egyik alvállalkozója kereste meg, középtávra 7,5 százalékos fix és biztos hozamot ígérve. Az „ugyan miből” kérdésre nem tudott épkézláb választ adni, nem is járt sikerrel.)

A most elfogadott törvény szerint tehát a kárpótlási pénz nagy hányada, mintegy nyolcvanmilliárd forint a hatmillió feletti részre megy el, néhány ezer – az átlagnál jóval gazdagabb – befektetőt hozva előnyös helyzetbe. Teszi ezt a bankokat és a befektetésekkel foglalkozó cégeket büntetve, azokat, akik nem felelősek az elkövetett csalásokért. Nekik kell egyrészt feltőkésíteniük a BEVA-t, másrészt pénzt tenniük a Quaestor kárrendezési alapba, ez utóbbi arányait ráadásul sajátos módon állapították meg, az MKB-t például sok milliárddal jobb, az OTP-t pedig ennél is többel rosszabb helyzetbe hozva.

Az egészből viszont szinte semmit nem vállal a nyilvánvaló felelős, a felügyeleti feladatát rosszul ellátó MNB, amely a súlyos szabálytalanságokat megállapító korábbi vizsgálatok ellenére még novemberben is hatvanmilliárd forintnyi újabb kötvény kibocsátására adott engedélyt a tizenkétmilliós alaptőkéjű Quaestor cégnek! Matolcsyék a Nemzeti Bank árfolyamnyereségéből lazán adnak kétszázmilliárdot „unortodox” képzési célú alapítványoknak és vesznek tízmilliárdokért furcsa ingatlanokat, de tényleges közcélokra, részben az ő mulasztásuk miatt tízezreket érintő károk pótlására nincs pénzük...

Mégis miért pont a Quaestor ügyfelei járnak jobban, mint a többi károsult? Az egyik magyarázat, hogy a megismert fideszes kötődések miatt ez a botrány sokkal kellemetlenebb Orbánéknak, mint a többi, ezért szeretnék a saját érintettségükről minél jobban elterelni a figyelmet, és a közvélemény szemét a gyors kárpótlással kiszúrni. A figyelemelterelés része az is, hogy a Fidesz nem hagyta az egészet kivizsgálni hivatott bizottság létrehozását, ehelyett létrehozott egy albizottságot, amely a 2010 előtti történésekre akar koncentrálni. Annak ellenére, hogy a hivatalos információk szerint is a feltételezett kárérték túlnyomó többsége az utóbbi években keletkezett, és már az Orbán-kormány idején keveredtek bele minisztériumok, állami cégek is az ügybe.

Bennfentes pletykák szerint van még egy oka a Quaestor-ügyfelekkel szembeni nagyvonalúságnak. Mivel bizalmi cégnek számított, igen sok lehet állítólag a kormánypárthoz közeli, nagyobb befektető, akit nem tájékoztattak időben a csődhelyzetről. Őket nem akarják megharagítani, inkább megvédik a harmincmillión aluli veszteségektől. Ha ez igaz, ugyanaz történik, mint a trafikoknál, földmutyiknál stb.: a hívek itt is jól járnak.