Mi újság?

Frankfurter Allgemeine Zeitung
Magyarország kétes szerepet játszik az ukrajnai válságban – mutat rá friss cikkében a német konzervatív lap. Írásában emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor politikai karrierje a szovjet csapatok távozásának követelésével indult, ám éppen emiatt paradox, hogy a politikust napjainkban az eredeti álláspontjával szöges ellentétben lévő jelszóval azonosítják, Putyin barátjának, sőt Moszkva hídfőállásának tekintik az EU-n belül. Tény, hogy az Orbán-kabinet meghirdette a keleti nyitást, és stratégiai megállapodásokat kötött Oroszországgal. Pakssal a miniszterelnök az évszázad közepéig Moszkvához köti magát és utódait. Ukrajnát illetően Orbán Viktor a nyelvtörvény miatt eleve bírálta a Majdan-kormányt, majd egyenesen autonómiát sürgetett a kárpátaljai magyaroknak. Másfelől viszont Brüsszellel összhangban elítélte a Krím elszakítását. Igazából azonban lavírozik, és nem akarja az országot Moszkva ügynökévé tenni. Ebből a szempontból érdekes a kémügy, mármint hogy a Jobbikot vádolta meg azzal, hogy „árulókat” fogad be. Paksról a kormány képviselői azt mondták az újságnak, hogy nincsenek politikai vonatkozásai, az új szerződést technikai szempontok indokolják. És a keleti nyitás nem csupán az orosz kapcsolat erősítését jelenti, Orbán azt akarja, hogy az ország az uniótól függetlenül az eddiginél nagyobb mozgásteret kapjon. Az írás ennél a pontnál idéz egy tanulmányt a világhálóról, miszerint Orbán – Horthy mintájára – hintapolitikát folytat a két hatalmi tömb között. Mint megállapítja, biztos, hogy az elemzésben szereplő revizionista történelemkép feltűnően hasonlít arra, amit a Fidesz pártol. A nagy kérdés, hogy Orbán köreiben osztják-e az analógiát, nevezetesen hogy Magyarország mint alapvetően ellenséges hatalmi tömbök közötti kis ország kénytelen onnan megkaparintani az előnyöket, ahonnan lehet. Hol az EU-tól, hol Oroszországtól.

Neue Zürcher Zeitung
Az uniós választásokon csak azért lehetett második a Jobbik, mert katasztrofálisan szerepelt az MSZP, illetve felaprózódott a baloldal. Az eredmény kíméletlenül mutatja a szocialisták gyengeségét és azt, hogy az egykori állampárt már semmiképpen sem képes hiteles és tartalmilag meggyőző erőként eladni magát saját, baloldali klientúrájának. Ily módon elkerülhetetlen volt Mesterházy Attila lemondása, ő jelképezi annak a pártnak a hanyatlását, amelyet csak a felületen újított meg. A politikus mindig is csak bábfigurának számított a régi gárda szemében, amely 2002–2010 között lepusztította a gazdaságot. A személycserék ebben a helyzetben nem segítenek, sokkal sürgetőbb, hogy a tartalmat és a stratégiát tekintve új utat találjanak, ha az MSZP legalább középtávon ismét ellensúly akar lenni a Fidesz túlhatalmával szemben. Ironikus, hogy a kalkulációkban éppen Gyurcsány fontos szerepet játszik. Áprilisban a DK bevonása az Összefogásba az egyik oka volt annak, hogy a fiatal demokraták meg tudták őrizni kétharmados többségüket. A magyarok nagy része utálja a politikust, és semmiképpen nem voksolna rá. De ettől a karizmatikus populistának még sok lelkes híve van, akit mozgósítani tud. Gyurcsány az utóbbi időben csak rosszul tudta leplezni, hogy ő magát tartja az újraegyesülő ellenzék legalkalmasabb vezetőjének. A választások után pedig immár nem lehet megkerülni a Demokratikus Koalíciót. De a helyhatósági választások előtt Orbánnak és a Fidesznek egyelőre nincs kihívója. A cikk címe egyébként: Egy halottnak hitt ember visszatérése.

The Kansas City Star
Az amerikai lap tudósítója megrázónak tartja a Duna-parti cipőemlékművet, de azután a Szabadság téren rábukkant igazi cipőkre is, amelyeket a készülő emlékmű elleni tiltakozásul helyeztek el. A vendégnek egy magyar nő el akarta magyarázni, miért helyénvaló az áldozatoknak emléket állító szobor, ám vitába keveredett egy férfival, akiről kiderült, hogy németországi származású zsidó, aki Izraelben él. Az asszony később odavágta, hogy nincs szükség a másik fajtájára. Az újságíró úgy foglalja össze tapasztalatait, hogy nálunk a 600 ezer zsidó elpusztítása még mindig fájdalmas, nyers érzelmeket vált ki, a viták napjainkig tartanak, és a kormány ismét a nacionalizmus felé mozdul el, miközben egész Európában folytatódik a vadászat az utolsó náci pribékek és kollaboránsaik után. A tudósító által tapasztalt utcai konfrontáció azt mutatja: Magyarországon a gyógyulás folyamatban lévő munka.