Mi lett volna, ha...
A gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban mindenki nyilatkozik, tanácsokat osztogat, érzésvilága szerint az egyik vagy a másik oldalra áll. Nekem mégis valami egészen eretnek gondolat fészkelte be magát az agyamba.
Masírozott itt néhány tucat fekete ruhás, terepszínű egyenruhás ember. Mindenki tudta, amit tesznek, az jogellenes, félelemkeltő, sőt ami a legrosszabb, provokatív.
Van nekünk egy döntéseiben mindig határozottnak tűnő miniszterelnökünk, egy rendőrségi ügyekben állítólag igen tapasztalt miniszterünk, és a többi kormánypárti szakértőről nem is beszélek. Mégis napoknak kellett eltelnie, hogy végre valami történjen.
Ekkor fogalmazódott bennem meg az a gondolat: mit tett volna ez a vezetés az MTV-székház felgyújtásánál vagy az 2006. október 23-i dühödt zavargásoknál? Mit tettek volna olyan esetben, ami azt megelőzően elképzelhetetlen lett volna? Hogyan reagáltak volna egy soha nem látott természeti csapásra? Lehet, hogy a pánikhangulatban nemcsak gumilövedékkel lőttek volna, lehet, hogy a „forradalmárokat” csőcseléknek nyilvánítva statáriumot rendeltek volna el?
Már soha nem fogjuk megtudni, szerencsére. Mégis itt marad a kérdés: mire várt a belügyminiszter? Hol maradtak a beígért pofonok?
Csak két lehetséges választ tudok elképzelni. A kormány nagy lendületű, demokrácia elleni hadjáratában jól jött a cigányokra történő figyelemterelés, vagy a rendszer olyan mértékben legyengült, hogy az ilyen lokális jelenségekre sem tud vagy akar kemény választ adni.
Akárhonnan nézem, az eredmény siralmas. Ezzel nemcsak a rendcsinálásra beígért két hét lett végleg amortizálva, hanem egy nagyszámú kisebbségben felkelthették a „jogos” önvédelemre való hajlamot.
Egy biztos: megköszönni nem fogjuk a kormánynak ezt a néhány napot.
Végvári József
E-mail
