Mesterházy? Gyurcsány? Bajnai?

- Vége a belső vitáknak?

– Az a párt, amelyik nem vitatkozik, halott. Persze az is baj, ha a vita az egyetlen életjel. De nem lehet nem megvitatni például azt: kikből áll az MSZP bázisa, demokratikus parlamenti pártként mi az ördögöt tud tenni, ha eljelentéktelenedik az Országgyűlés, a Fidesz által végrehajtott politikai rendszerváltás nyomán felvállalhatja-e a rendszer ellenzékének szerepét?

- Vagyis béke van, még bokarugdosás sincs?

– Na, ez azért túl szép lenne. De nem is teljes összeborulásra, hanem a bokaszintnél magasabbra néző vitákra vágyom.

- Nem arról van szó, hogy 2012-ig a szegfűs bálban a legyezők mögé dugták a bajonetteket?

– Már ennek is üdvös hatása lehet. Hiszen ha az ember túl sokáig tartja hüvelyben a kardját, elvész a kedve, hogy ismét elővegye. Ezért is utálták a tábornokok a fegyverszünetet, mert közben kitört a frontbarátság. Minden értelmes vitával eltöltött perccel nagyobb az esély arra, hogy a majdani tisztújítás nem fanklubok csatája lesz, hanem elképzelések összemérése.

- Optimista. Elemzők szerint Mesterházy még nem, Gyurcsány – a Fidesz karaktergyilkossága miatt – már nem alkalmas a vezetői szerepre. Szükség lenne egy harmadikra, aki bizonyított.

– Fogadni mernék, Bajnairól fog kérdezni, aki persze nem tagja a pártnak.

- Őt emlegetik.

– Bárki emlegetése – akár a túl korai lánykérés – egyszerre tapintatlan és értelmetlen. Egyelőre csak annyi látszik: 2014-re egy Magyarországon még ki nem próbált, laza koalícióban kell egyesülnünk. Formálódik a facebookos, civilszervezetek, szakszervezetek által képviselt társadalmi ellenállás, amelyik épp hogy nem vágyik egy párt diktáló szerepére. Könnyen lehet, hogy egy ilyen társadalmi koalíció élén majd nem egy pártpolitikusnak kell állnia. De pártok nélkül sem megy. Attól viszont a hátam borsózik, ha folyton karizmatikus vezetőért, prófétáért sóhajtozunk. A magyar politika egyik tragédiája éppen a vezérkultusz, a „megasztárok” bálványozása, majd eldobása. A túloldal militáns, keresztes vitézi szerepben tetszelgő pártsereget hozott létre, rólunk meg a „magányos hős pártvezér” és az „idióta párt” hamis és gyilkos képét festette fel.

- Kell karizma a szimpatizánsok mozgósításához, felrázásához.

– Nem azt mondom, hogy alapítsuk meg a szürkék szervezetét, hanem azt, hogy van kollektív szereposztás is. Valakinek a szervezői, másnak az ideológusi talentuma nagyobb, a harmadiknak pedig a megszólító ereje.

- Ilyen volt anno a Medgyessy–Kovács-tandem. Vagyis azt állítja: Bajnai lehet majd a kormányfőjelölt, akit egy jó rétor pártelnökként kisegít?

– Korai még castingolni.

- Gyurcsány behozná a liberálisokat az MSZP-be, önök viszont balközép szervezetet képzelnek el, amely néppárttá izmosodása előtt szakkérdésekben szövetségeket köt a civilekkel, politikai erőkkel. Az ön által vezetett, társadalomtudósok alkotta programtanács inkább a külön liberális pártban hisz, amely...

– ...nincs is. De szabadelvűek vannak a baloldalon belül és azon kívül is. Jelenleg amúgy sem az a legnagyobb problémánk, hogy tömegek törnék ránk az ajtót, belépési nyilatkozatokat lobogtatva. Az egyetlen „Orbán-ellenes” demokratikus gyűjtőpárt gondolatát inkább azért tartom hibásnak, mert lehetetlen és felesleges is mindenkit egy alapvetően baloldali pártba beterelni. Energiáinkat sokkal inkább egy rugalmas szövetségesi rendszer összehozására érdemes fordítani.

- Ehhez másokat – és másként – kell megszólítani.

– Nyilván eddig is a modernizáció és a szociális emelkedés kettős ügyét akartuk egyesíteni, de tény, hogy kevésbé tudtunk kitörni az értelmiségi diskurzus világából. De nem abban voltunk a leginkább kukák, hogy miként kell a liberális szabadságjogokról beszélni...

- ...hanem abban, hogy nem igazán tudnak beszélni az átlagemberek nyelvén.

– Így van. A demokrácia létkérdése, hogy az alkotmányozásról beszéljünk, de arról is kellene mondani valamit, hogy mennyibe kerül a kenyér, és miként függ ez össze a gazdaságpolitikával.

- Ám a köztársaságról szóló polémia nem biztos, hogy érdekli az embereket. Ön farkast kiáltott, mert az új alaptörvény Magyar Köztársaság helyett Magyarországról beszél. Pedig az új alkotmányterv átemelte azt a régi passzust, hogy az ország államformája köztársaság. Ugye, nem gondolja komolyan, hogy Orbán királyságot akar?

– Nem gondolom. De annak oka van, hogy Petőfi országában a Fidesz ahonnan csak lehet, kiiktatná a köztársaság szót, nyilván az értékvilágával együtt.

- És erre mit lép az MSZP? Folytatja a szürke, konstruktív magatartást, vagy sebességet vált, és offenzív ellenzéki szerepben láthatjuk?

– A konstruktivitás nem lakájmagatartást jelent, hanem az alternatív társadalomkép létrehozásának képességét. Világos, hogy ha nem is gazdasági, de egyfajta politikai rendszerváltás készül, kevesebb szabadsággal, joggal, valami áltörténelmi giccsel nyakon öntve. Ennek a rendszernek kibékíthetetlen ellenfelei vagyunk. Ez azzal is jár, hogy megpróbáljuk életben tartani egy alternatív, valóban demokratikus rendszer fórumait. Megkezdjük az alkotmányozásról szóló országrészüléseinket. Szakértőkkel, a helyi közélet szereplőivel vitatjuk meg, hogyan függ össze az alkotmányozás a szociális kérdésekkel, a szabadságjogokkal, a gazdasággal és a közigazgatással.

- A programtestület szerint akár a magzati életről, a kilenc évre szóló megbízatásokról, a legfőbb ügyész „örökös” regnálásáról sem ártana népszavazást tartani. Ez csak ötletelés, vagy az MSZP is fogékony rá?

– A Fidesz nem fogadta el az indítványunkat, hogy az alkotmányban foglalt kérdésekről is lehessen népszavazást tartani. De ha például az alaptörvényben nem mernek majd nyíltan fogalmazni a nem itt élők választójogáról, akkor az ezt rögzítő sarkalatos törvényekre már rá lehet kérdezni.

- Testülete azt javasolja, hogy indítsanak próbapereket az alkotmányos jogok védelmének érdekében. Ez felvillanyozta a pártot?

– Az öt évre visszamenőleges törvényhozás és a magán-nyugdíjpénztári befizetések lerablása ügyében már szervezzük a pertársaságot az érintettek bevonásával. Működik a jogsegélyszolgálatunk, és ha itthon nem járunk eredménnyel, a strasbourg-i bírósághoz fordulunk. Ez a dolgunk: a Fidesz új rendszeréhez képest az alternatív demokrácia építőköveit összerakni. Mert kell hogy legyen másik Magyarország.