Merkel dilemmái

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Der Spiegel
A populizmus következménye az, hogy mindenütt vannak Donald Trumpok, így Európában is, miközben az amerikai politikus karikatúra ugyan, de nem vicc. Akár a világ legerősebb országának elnöke is válhat belőle. Európai változatai nem olyan nagyhangúak és magabiztosak, mint ő, de ők is fennhéjáznak, irreális dolgokat ígérnek, a nemzet nagyságára hivatkoznak, Orbántól Le Penen át a német AfD-ig. Az amerikai példa azt mutatja, hogy a két tábor erősen megosztott, ellenséges törzsek tagjaiként állnak szemben egymással, már nincs közös értékrendjük. Ilyen viszonyok közepette azután a populistáknak mindig könnyű dolguk van. A nagyfokú elidegenedésben főleg a gazdaság és a sajtó játszik szerepet. Sokan érzik úgy, hogy nekik nem jut a jólétből. Fogyatkozik a középréteg, a demokrácia tartópillére, így sokan a politikai széljáráshoz igazodnak. Vagy a Trump-félékhez. A populisták az elittel szemben határozzák meg magukat, amelytől jelentős tömegek vonták meg a támogatásukat. Itt jön be a képbe, hogy csökken a független média befolyása. Előretör a közösségi háló, illetve a pártos magántévé. Mindebből az következik, hogy fennáll a hirtelen politikai földmozgások lehetősége. Lásd Lengyelországot, amely az októberi választásokig a stabilitás szigetének számított. Ahol azután a populisták hatalomra kerülnek, ott aligha tudják beváltani ígéreteiket, emiatt annál nagyobb lesz a robbanékony elégedetlenség. A demokraták két dolgot tehetnek, hogy ne fajuljanak idáig a dolgok: egyrészt a polgárok nagy többségének tartósan részesülniük kell a gazdasági fejlődés áldásaiból, másrészt el kell érni, hogy mindenki zavartalanul hozzáférjen a független minőségi sajtóhoz. Ha nem sikerül, akkor nemcsak a politikai jelöltek, hanem egész társadalmak könnyen maguk is karikatúrává válhatnak.

Süddeutsche Zeitung
Minden az enyém, mármint Orbán Viktoré. Ezzel a benyomással tért haza Felcsútról a lap tudósítója, aki szerint a miniszterelnök számára a faluja, a futballja és az ő Magyarországa jelenti a világot. A politikus nem hagyja magára az övéit. Olyannyira nem, hogy a felcsúti polgármester – egykor víz- és gázszerelő – most az ország egyik leggazdagabb embere. Közben egy sor újságíró a településen keresi a bizonyítékokat a polgármester, az Orbán család és az állítólagos strómanok környékén feltételezett korrupcióra. A vert helyzet, a süllyesztő, 44 – a földkerekség futballjának árnyékában eltelt – év, mindez nem fér bele Orbán és legszűkebb körének világképébe. A menekültválság kezdetén a politikus még sok bírálatot kapott a bezárkózásért, amiért kerítést épített. Csakhogy menet közben felemelkedett a csillaga, és egyszeriben példaképnek számít több közép-európai államfő számára, jó pár polgár szemében pedig olyan politikus, akinek víziója van – hála a inváziós retorikának. Nemrégiben már arról beszélt, hogy harminc évig akarja kézben tartani a gyeplőt. Felcsúton kicsiben jól lehet látni ezt a hatalmat. Az ország nem áll rosszul gazdaságilag, de a falunak még sokkal jobban megy a sora. A stadionhoz és a futballakadémiához jött még egy közösségi ház, valamint egy gimnázium. Lesz repülőtér is, de a szezon nagy durranása a kisvasút lesz. Utóbbit természetesen Mészáros Lőrinc vezérletével építették. A hazai sajtó most azzal van tele, hogy az Orbán- és a Mészáros-klánnak milyen mesés szerencséje volt az állami földek eladásánál is. A két család már most a környék legnagyobb birtokosának számít. Amikor a parlamentben rákérdeztek Mészáros földszerzéseire, Orbán csak annyit mondott, boldog, hogy jól van az üzletember, aki hétszáz embernek ad munkát. Az újságíró egyébként nem tudta elérni a vállalkozót, pedig minden lehetséges helyen kereste. Nem nyilatkoztak neki az akadémia játékosai sem.

Die Presse
Az újság úgy látja, Orbán Viktor testcsele, hogy a terrorveszélyre hivatkozva akar különleges jogkörhöz jutni. Sőt az Országgyűlés hamarosan meg is adja neki a teljhatalmat. A kormány javaslata derült égből villámcsapásként érkezett, jóllehet az Alaptörvényben szereplő rendkívüli állapot több rendkívüli intézkedésre ad lehetőséget, mint a terror esetén kihirdetendő szükséghelyzet. A készülő alkotmánymódosítás azonban azért fontos, mert nem szabja meg pontosan, hogy mikor áll be a terrorveszély. Netán már annak számít, ha például tüntetők tojással dobálják meg a Parlament épületét? Szóval széles körű az értelmezés lehetősége. Elvileg ellenőrizhetné a végrehajtó hatalmat a törvényhozás és a köztársasági elnök, ám mindkettő évek óta úgy jár el, ahogyan a kormányfői hivatal füttyent. Épp ezért az felügyeletet az EU-nak, az Európa Tanácsnak és a NATO-nak kellene átvennie. A küszöbön álló változás főleg akkor nyugtalanító, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány hónapok óta menekültellenes kampányt folytat. Orbán hamar arra a meggyőződésre jutott, hogy a terroristák gyakorlatilag mind migránsok. Tény, hogy a kabinet belpolitikai célokra aknázza ki a válságot, és félő, hogy a Jobbik támogatásával meglesz a kétharmad.

Financial Times
A lap megismétli, hogy a mostani válságból csakis a mag-Európa jelenthet kiutat. Merkel meg akarja menteni Európát, és a vezércsillaga ehhez az EU egysége, viszont a magyar, a lengyel és a szlovák vezetők soha nem lesznek olyan emberségesek például a muzulmán menekültekhez, mint ő. Ha a kancellár továbbra is a konszenzusra törekszik, az biztos recept arra, hogy megbénuljon a szervezet. A történészek törhetik majd a fejüket, miként fordulhatott elő, hogy egymillió ember, a földrész összlakosságának mindössze 0,2 százaléka esetleg tönkreteszi a világ legfejlettebb demokráciáinak összefogását. Merkelen csak az segít, ha konokul kitart a humanitás mellett, de meg kell teremtenie a biztonság garanciáit. Az eddigi kaotikus reakció csak azoknak játszott a kezére, akik az állítják, hogy minden muzulmán potenciális bűnöző vagy terrorista. A német vezető hiába szorgalmazza a 28-ak összefogását, Schengen előtt két választás áll: rendezett módon felfüggesztik a megállapodást, vagy zűrzavar közepette összeomlik az egész rendszer. A kancellárnak az előbbi mellett kell letennie a voksát, és ehhez ki kell alakítania az együttműködésre hajlandó államok koalícióját. Az új csoport lesz az alap a nyitott határok új övezetéhez. Ha ebből a legtöbb kelet-európai ország ki akar maradni, az az ő döntésük. Merkelnek már nincs sok ideje, hogy várjon rájuk.