Mérges lettem Pogátsára

Nagyon mérges lettem Pogátsa Zoltán elemzését olvasva. Tudom, hogy sokan, okos, tájékozott és „közgazdaságilag” képzett emberek különbözőképpen ítélik meg a görögországi fejleményeket, valamint az EU és intézményeinek álláspontját. A magam oldalára is kiposztoltam a véleményem – Önöknek is megküldöm...

A görög fejleményekről...

Nyitom a mai 168 Órát... Pogátsa Zoltán A boldogító nem című elemzése eléggé meglepett. Ilyeneket ír: „Soha többé nem lehet már eladni azt a hamis beállítást: a válságba jutott országokban a megszorítások politikája lenne »a« közgazdaságilag helyes, a felelősségteljes, a szakmai megoldás...” Meg sem kérdezi, milyen okok vezettek az adott ország válságához? Miért nincs szükség megszorításokra? Hogy ezek nem egyformán sújtják a lakosságot, az már az adott ország törvényein, kormányain múlik; sajnos ezekben az EU keze meg van kötve, csak általános érvényű határozatokat hozhatnak. Mi nem tartozunk az euróövezethez, mégis – minden látszat ellenére – válságban vagyunk, „megszorítások” nincsenek, csak négymillió létminimum alatt élőnk, nincsenek munkanélküliek, csak éhbérért dolgozó közmunkások, cselédek és külföldön dolgozó jó pár százezer „menekültünk”... Ha most a görögöket megmentik, akkor mi minek örüljünk??? Ennél az IMF „megszorításai” (kiadáscsökkentésre ösztökélő javaslatai) sem lehetnek rosszabbak... Örüljünk a baloldal sikeres megújulásának Európában? Legyen nálunk is Sziriza meg Podemos? Autentikusabbak a görög nempártiak az „EU deklarált céljai, az érdemi demokrácia, egy igazságos és szociális Európa szempontjából”?

Na és a befejezés: „A görög válsággal megszületett az, amit már sokan régen szerettünk volna látni: az európai démosz, az európai politika. Igaz, zajosabb, konfliktusosabb, mint gondoltuk, de örüljünk neki. Ezt akartuk fél évszázada.”

Akarta a fene...

Barátsággal:
Boródi Erzsébet