Mentőautót rendeltek a gyárkapuhoz – Nem beszélnek, nem látnak és nem is hallanak Ózdon, ha a bezárásra ítélt gyárról van szó
Tudják, mit jelképez a fülét, a szemét és a száját eltakaró három majom? Radzsnís, a világszerte ismert indiai spirituális vezető újraértelmezése szerint a fület azért kell befogni, hogy „ne hallgass az igazságra, mert az csak megzavarja a megnyugtató hazugságot”. A szemet hogy „ne nézz az igazságra, különben az istened halott lesz, és eltűnik a mennyországod”. A harmadik meg arra figyelmeztet: „ne mondj igazat, különben elutasít, megmérgez, megkínoz a tudatlan emberek tömege. Elítéltetsz, ne beszélj tehát igazat!” Mifelénk ez már úgy került be a köztudatba: ne hallj, ne láss, ne beszélj!
A három bölcs majom jelképezheti jelenleg az ózdi gyárbezárás ügyét. A befogott szájúhoz hasonlónak maga az ózdi telephely igazgatója bizonyult. Nagy nehezen sikerült vele beszélni, bár ez már némi túlzás. Hegedűs Zoltán a nevét se nagyon akarta elárulni, aztán egyetlen mondatot ismételgetett: nincs joga, hogy bármit mondjon a gyárban uralkodó hangulatról. Az elbocsátás után utcára kerülő mintegy 1200 emberük esetleges elhelyezkedési esélyeiről még annyit se.
– Ha többet akar tudni, forduljon a budapesti központunk sajtósához – zárta le a beszélgetést, és köszönés nélkül le is tette a telefont.
Némi nyomozás után sikerült levélben elérni Szilvási Krisztinát, az ABB marketing- és kommunikációs vezetőjét, aki néhány nappal később egy szűkszavú elektronikus levélben köszönte a megkeresést: „A szakszervezetekkel és az illetékes hatóságokkal folyamatban lévő egyeztetések miatt nem szeretnénk most élni az interjú lehetőségével.” Viszont megismertetett a gyár hivatalos közleményével, amely vetekszik a fülét befogó majom bölcsességével: „Alapos, minden lehetséges forgatókönyvre kiterjedő értékelést követően született meg ez a döntés, melynek legfőbb oka a vevői igények változása. Ennek következtében az ózdi gyár (termelési) volumene folyamatosan csökken, és hamarosan elér egy olyan szintet, ahol már nem lehet gazdaságosan folytatni a gyártást. A megmaradó néhány gyártósort az ABB más, régióbeli üzemeibe telepíti át, ahol megfelelő termelési kapacitás áll rendelkezésre (…) Az ABB tisztában van azzal, hogy a döntés jelentősen befolyásolja ózdi munkatársainak és családjaik jövőjét, ezért az érintett dolgozóknak támogatást kíván nyújtani, amely meghaladja a Munka törvénykönyve által előírt szolgáltatásokat, és remélhetőleg enyhíteni fogja a döntés társadalmi hatásait. A vállalat szorosan együttműködik majd a munkaügyi hivatallal, hogy segítse dolgozóinak elhelyezkedését.”
A svájci cég magyarországi képviselői úgy állították be a döntés okát, mintha a piacnak egyáltalán nem volna szüksége azokra az elektromos kütyükre, amelyeket az ózdi munkások gyártottak. Ha ez igaz, akkor a bejelentés előtt alig egy évvel – 2018-ban – miért vásárolták meg a GE Industrial Solutions helyi üzemét? Ha a piacon nincs szükség az ózdi megszakítókra, védőkapcsolókra, akkor miért szerelik le az ózdi gépeket és „telepítik át azokat a régió egy másik országába, ahol megfelelő termelési kapacitás áll rendelkezésre”? Ilyen és hasonló kérdéseinkre jó lett volna maguktól a cég vezetőitől választ kapni. Ezért kérdéseinkkel egyenesen az ABB zürichi központjához fordultunk. Arra lettünk volna kíváncsiak, a döntés előtt felmérték-e, mit jelent egy ilyen kisvárosban egy ekkora gyár bezárása. Tudják-e, hogy ezzel a városban azonnal 14 százalékra nő a munkanélküliség? Segítenek-e a munkavállalóknak új munkát találni, netán vállalkozást indítani?
A médiakapcsolatokért felelős igazgatótól a harmadik majom szellemében (ne mondj igazat, különben elutasít, megmérgez, megkínoz a tudatlan emberek tömege) kaptunk választ. Eike Christian Meuter közölte, lényegében nincs mit hozzátenniük a korábbi közleményeikhez.
Hasonlóan reagált Ózd jobbikos polgármestere. Janiczak Dávid a következőt írta: „Az írásbeli válaszadástól eddig sem zárkóztam volna el, azonban nincs több információm, mint amit korábban megosztottam a nyilvánossággal. Valószínűleg az országgyűlési képviselőnk tájékozottabb, de nekünk sem mond többet, mint a nyilvánosságnak.” Ennek az elektronikus levélnek az az előzménye, hogy többszörös egyeztetés után megállapodtunk egy személyes találkozóban, ám a koronavírus körül kialakult rendkívüli helyzet miatt végül egy telefoninterjúban maradtunk. Ehelyett azonban átküldték korábbi facebookos nyilatkozatát.
Ebből annyit lehetett megtudni, hogy a bejelentés után „Ózdon járt dr. György László gazdaságstratégiáért és -szabályozásért felelős államtitkár és Riz Gábor képviselő, hogy a városvezetést tájékoztassák a kormányzati elképzelésekről, és a közös cél érdekében összehangolhassuk a munkát (…) Önkormányzatunk minden segítséget megad a közös siker érdekében, és minden lehetséges módon segítjük majd a nehéz helyzetbe került dolgozókat. Természetesen a tárgyalásokat folytatjuk azokkal a vállalkozókkal, konzorciumokkal, amelyek a városvezetést direktben megkeresték. Nem az számít, hogy mi járunk sikerrel vagy a kormányzati tárgyalások hoznak eredményt. Most csak egy dolog fontos, hogy összehangolt munkával minél hamarabb megnyugtató módon rendezzük mintegy 1200 dolgozó és családja megélhetését.”
A befogott szájú majomhoz hasonlóan viselkedik mindenki a városban. Kiss Sándor, az önkormányzat szocialista képviselője előrebocsátotta, csak áttételesen rendelkezik információkkal. Azt próbáltam megtudni tőle, milyen a hangulat a dolgozók között. Megígérte, hogy utánajár, de egy idő után visszahívott: senki nem hajlandó még neki sem nyilatkozni. Név nélkül sem. De nemcsak a dolgozók, hanem az üzemi tanács vezetői is mintha csak hallgatási fogadalmat tettek volna, s ha tehetnék, még a fülüket is befognák, nehogy meghallják a nekik feltett kérdéseket. Az is közszájon forog, hogy a város fideszes képviselője valóságos információs karanténba zárta a jobbikos polgármestert.
Ha ilyen történt is, maradjon a helyi politikusok dolga. Riz Gábor, a Fidesz országgyűlési képviselője volt az egyetlen, aki nem zárkózott el a beszélgetéstől. Nyomatékosan aláhúzta: ebben az esetben félre kell tenni a különféle politikai oldalak közötti feszültséget, mert a térség foglalkoztatási problémáinak megoldásáért ezeken felül kell emelkedni. Beszélgetésünk elején ő is megerősítette, amit Palkovics miniszter február közepén, a tájékoztatóján bejelentett. Elsősorban olyan beruházót keresnek, aki egy az egyben átveszi a gyárat, erről a kormány tárgyalásokat kezdett, de esetleg több vállalat is Ózdon kisebb telephelyeken foglalkoztatná tovább a munkaerőt. Szóbajöhetne a munkaerő végzettségének megfelelő továbbfoglalkoztatása más gyárakban, állami támogatást adnának az utaztatáshoz, az átképzéshez. Beszállítókra az ABB többi gyárának is szüksége lehet, így itt beavatkozásra egyelőre nincs szükség, de más üzleti lehetőséget is ajánlanak nekik.
– Hat szereplőből álló csomagot vizsgál a minisztérium – vázolta az aktuális helyzetet az országgyűlési képviselő. – A jelöltek között vannak hazai és külföldi vállalkozások egyaránt. Azok jöhetnek csak szóba majd a végső döntéskor, amelyek biztos piaci pozíciókkal rendelkeznek, és közvetlenül tudnak kapcsolódni a hazai ellátórendszerekhez. Szeretnénk elérni, hogy az eddigi bedolgozói szintről feljebb lépjünk, magasabb hozzáadott értéket képviseljenek majd az Ózdról kikerülő gyártmányok, amihez természetesen a jelenleginél is képzettebb munkásgárdára lesz szükség. Az ehhez szükséges képzések, átképzések feltételeinek előkészítése már megkezdődött.
– Nehezíti a felkészülést a vírushelyzet.
– Természetesen, ezzel számolnunk kell. A tanácsadó iroda felállítása, a kompetenciamérések is lassabban kezdődhetnek a tervezettnél, de december 31. a határnap, addig meg kell oldanunk a dolgozók átképzését, foglalkoztatását. Az ABB valószínűleg elviszi Lengyelországba azokat a gépeket, amelyeken majd ott tovább folytatják a termelést, a gyártelepre pedig be kell költöznie majd az új cégnek vagy cégeknek.
– Többes számban említi őket?
– Igen, mert szeretnénk elkerülni, hogy a jövőben hasonló helyzet álljon elő, a város foglalkozatási szerkezetében ne csak egy-egy vállalkozásnak legyen kulcsszerepe. A több cég egyben több lábon állást is jelent. Azt is meg akarjuk oldani, hogy a környező településeken élőknek olyan munkalehetőséget teremtsünk, amelyet kevesebb utazással elérnek, ezért a beruházások egy része nem Ózdon valósul meg.
– Ön hogyan látja, mikorra várható a krízis megoldása?
– A vírushelyzet most a legnagyobb kockázati tényező, mert egyrészt lassítja a szervezők munkáját, másrészt a legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkező külföldi befektető döntéshozói személyesen is szeretnének mielőbb körülnézni a terepen.
– A magyar kormány ajánlott anyagi támogatást is az ABB helyére lépő vállalkozásoknak?
– Igen, ilyen helyzetre vannak aktív munkaerőpiaci eszközeink. Erre a célra a költségvetésben rendelkezésre állnak fejezetek, amelyeket fel tudunk majd használni. Elsősorban a képzés-átképzés, ezenkívül a munkaerő mobilizációját, lakhatását segítő pénzeszközök ezek. Része a csomagnak a kapcsolódó infrastruktúra igény szerinti kialakítása. Egy, a jövő szempontjából fontos tudásközpont létrehozásán is dolgozunk, amelyben a Miskolci Egyetemnek és az Ózdi Szakképzési Centrumnak is fontos szerepet szánunk.
Némi gondolkodás után teszi hozzá:
– Talán úgy tűnik, elkalandoztam, de nem. Ezek a megoldandó kérdések láncot alkotnak, egységesen kell kezelnünk a megoldást is.
Itt tartunk március utolsó napjaiban. A három bölcs majom még erős Ózdon. Kérdés, ha a helyiek látják és hallják problémáikat, mikor lesznek hajlandók beszélni is róluk.
