Megúszott borzalmak törvénye?

– Ezzel az egész sajtófoglalási cirkusszal úgy vagyok, hogy nagyon jó, ha minden szánalmas hajlam kijön a hatalomból, mert legalább nem hagy kétséget a természetéről – írja Andrassew Iván, a Népszava publicistája. – Már amikor meghallottam, mire készülnek, nyilvánvalóvá vált, hogy diktatúrát építenek, de a legostobább fajtát. Az rendben van, hogy megszállják a médiafelügyeletet és minden közmédiumot. Ez a későkádári észjárásukból következik. Leragadtak ott, hogy azé a hatalom, akié a média. Pedig már észrevehették volna, hogy az veszti el leggyorsabban a hatalmat, aki rátelepszik a szerkesztőségekre. Mert gusztustalanul meztelen, kínosan hiteltelen lesz minden, amit közvetlenül a hatalom irányít. Ahhoz, hogy ennek ne hatalomvesztés legyen a büntetése, legalább a szovjet csapatok jelenléte kell – véli Andrassew.

Dr. Halák László, a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke szerint viszont a 2010. november másodikán elfogadott média-alkotmány sokat és kedvezően változott a tervezet júniusi benyújtása óta.

– A 31 pontban leírt javaslataim közül többet is elfogadtak az előterjesztők, majd a végszavazás során a parlament is. Az eredeti tervezet hatályon kívül helyezni javasolta az 1986-os Sajtótörvény 3. paragrafusának első bekezdését, amely szerint: aki a sajtószabadsággal visszaélve bűncselekményt követ el, bűncselekmény elkövetésére felhív, közerkölcsöt és személyiségi jogokat sért, az vét a sajtószabadság ellen. A most elfogadott törvény viszont a Sajtótörvény szövegével azonos fogalmazásban tartalmazza ezt a fontos szabályt.

Halák szerint hasonlóan jelentős változás – a válaszadás jogának a helyreigazítást helyettesítő szabályozása helyett – a helyreigazítás bevált módszerének további törvényes alkalmazása.

Pataki Árpád bíró szerint időszerű volt, hogy a korábbi, a nyomtatott sajtóra és a televízióra szabott rendelkezéseket újak váltsák fel, de a szabályok jobban is sikerülhettek volna.

– Jó példa a félsikerre a sajtó-helyreigazítás újraszabályozása is. Helyes, hogy a jogalkotó tudomást vesz az internet létezéséről, és nem kívánja szabályozni a már negyedszázada megszűnt filmhíradót. Korábban egyértelmű volt, hogy a szerkesztőséget kell beperelni. Ennek elsődleges alanya most viszont a „médiatartalom-szolgáltató”, amely a rendelkezés szerint „médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója”. Tehát „az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki szerkesztőségi felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának meghatározásáért, és meghatározza annak összeállítását”. Ebből a definícióból sem az állampolgár, de talán még jogászok számára sem világos, kinek kell a kérelmet küldenie, és kit kell beperelnie. Az biztos, hogy jogalkalmazóként nem maradunk feladat nélkül.

Nagy N. Péter, a Népszabadság újságírója pedig úgy látja: „A médiaalkotmánynak nevezett, valójában azonban kevés jelentőséggel bíró törvényt a Fidesz azt követően fogadta el, hogy teljes mértékben - és kilenc évre - birtokba vette a magyar tömegkommunikáció kulcspozícióit. A közszolgálati médiumokban tényleges teljhatalmat szerzett és garantált magának, a teljes médiamezőről pedig eltávolított szinte minden akadályt, ami mozgásában akadályozta volna. A sajtószabadságot tehát a saját képére formálta, majd egy médiaalkotmányt megszövegezve deklarálta, hogy „mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a magyarok számára jelentőséggel bíró eseményekről. Miután tehát saját politikai kezébe vett minden kulcspozíciót, deklarálja mindenki jogát valamire, ami úgymond megfelelő tájékoztatás. A politika fogja garantálni, hogy róla mindent meg lehessen tudni?

A médiaalkotmányt sajtótörténészek így a megúszott borzalmak törvényének (vélemény-helyreigazítás, mindenkire kötelező tartalmak, stb.) nevezhetik majd, hiszen lehetett volna sokkal rosszabb is, ha ezeket nem veszik ki, de bármi pozitív, érdemi mozzanatot aligha találnak benne. Ami van, már megvolt az eddigi törvényekben, vagy a szakmai etikai kódexekben”.