Megszavazták a Fidesz új devizahiteles-mentését
Az árfolyamgát kiszélesítéséről és a kilakoltatási moratórium meghosszabbításáról döntött az Országgyűlés kedden a Fidesz javaslatára. Megoldásnak nem, csupán átmeneti lépésnek tekinthető az árfolyamgát kibővítése.
A parlament nagy többséggel, kivételes sürgős eljárásban fogadta el a devizahitelesek segítésére hétfőn beterjesztett indítványt.
E szerint a kilakoltatási moratórium április 30-áig meghosszabbodik.
A már működő árfolyamgát pedig azoknak is hozzáférhetővé válik, akik eddig nem léphettek be. Eltörölték ugyanis azt a feltételt, hogy a rögzített árfolyamon való törlesztést igénylő adós fizetési késedelme nem haladhatja meg a 90 napot, hogy a kölcsön folyósításakor alkalmazott árfolyamon számított összege nem lehet több húszmillió forintnál, illetve hogy a hiteladós nem állhat fizetéskönnyítő program hatálya alatt – írja az MTI.
Mint arról
elemzésünkbenírtunk, megoldásnak nem, csupán átmeneti lépésnek tekinthető az árfolyamgát kibővítése, azaz saját ígéretével szemben a Fidesz-kormány a bankoknak adott ultimátum lejártával nem állt elő a devizahitelek kivezetését célzó csomaggal. Ennek okaként a jogi bizonytalanságra hivatkoznak, valójában azonban saját csapdájukba estek Orbánék: az, amit a propagandájuk ígért, a pénzügyi rendszer súlyos veszélyeztetése nélkül megvalósíthatatlan.A kormány mismásolásának valódi oka az lehet, hogy Orbánék rájöttek: amit célokként hangoztattak, együttesen nem valósítható meg. Jelenleg mintegy félmillió szerződés van még érvényben, kicsivel kevesebb mint fele lakáscélú, a többi szabad felhasználású, az utóbbiakat is lényegében lakásvásárlásra vették fel. Egy tartozás átlagos összege közel hétmillió forint, azaz összesen 3500 milliárd forintos állományról beszélünk. Ha ezt rögtön forintosítani akarnák, nem csupán a bankoknak jelentene csapást, de a valutánk árfolyamának is. Ráadásul önmagában a forintra váltás nem hozna könnyebbséget, csak akkor, ha nem piaci árfolyamon történne, ami viszont azonnali csaknem ezermilliárdos veszteséget jelentene a bankszférának.
Erről a nyilatkozatok szerint a kormány is letett, helyette azt szorgalmazta, hogy rövidítsék néhány évre a futamidőket, a törlesztőrészleteket pedig jelentősen csökkentsék. Még egy laikus számára is azonnal látható, hogy ha a futamidőt mondjuk a felére csökkentjük, akkor a tartozást feleannyi idő alatt kell törleszteni, azaz a havi részlet a duplájára nő, és nem csökken, még akkor sem, ha a tartozás ötödét esetleg el is engedik. Ez az elképzelés tehát nyilvánvalóan kivihetetlen, a két cél gyökeresen ellentmond egymásnak.
Látványos ellentmondás az is, hogy miközben Orbánék harsányan támadják a bankokat, és minden felelősséget rájuk hárítanak, mondván, oldják meg ők, és viseljék a terheket, pontosan tudják, hogy ezt nem tehetik meg anélkül, hogy az egész pénzügyi rendszer és közvetve a gazdaság súlyos károkat ne szenvedne. Sőt, az Európai Központi Banknak is ígéretet tettek, hogy nem erőltetnek olyan megoldást, amely megrendítheti a magyar bankrendszert, azaz ezúttal is mást mondanak külföldön, mint idehaza. Ennek ellenére elvileg hozhatnának olyan döntést – már volt rá példa –, hogy figyelmen kívül hagyják a realitásokat, de azzal a pénzügyi stabilitásunkat és a növekedési kilátásokat is veszélyeztetnék.
A devizahitelesekben táplált remény és a valós mozgástér közötti különbség olyan csapdahelyzetet teremtett, amelyre a kormány egyelőre nem tud igazi megoldást. Ezért aztán sportnyelven szólva időt kért, ez a jogi hivatkozás és a mostani vérszegény előterjesztés tényleges háttere. A várhatóan decemberben megszülető jogegységi döntésig így egyrészt tovább egyeztethetnek és kalkulálhatnak, másrészt hivatkozási alapjuk lesz egy újabb megoldási javaslathoz.