Megrekedt a közhangulat javulása

Az önkormányzati választások eredménye egyik párthoz sem vitt új szavazókat, de a korábbi támogatókat sem tántorította el. A Fidesz a felnőtt lakosság 39 százalékát, nagyjából 3,1 millió szimpatizánst érezhet maga mögött, míg az MSZP a választók 11 százalékának, azaz nagyjából 900 ezer ember a rokonszenvét bírja. A harmadik politikai erő a Jobbik, amit 6 százalék, azaz félmilliónyi szavazó támogat. Az LMP tábora pedig 2 százalékos, 150-200 ezer választópolgár preferálja a pártot. Amíg a teljes lakosság körében három és félszer nagyobb a kormánypárt tábora, mint az MSZP-é (39-11 százalék), a biztos pártválasztók csoportjában négyszeres a többlete (66-16 százalék).

– Az októberi adataink a Fidesz markáns vezetését támasztják alá. A korábbi pártpreferenciák nem változtak – mondja Závecz Tibor, a Szonda véleménykutatási igazgatója. – Módosult viszont a közhangulat. Egész nyáron javult, a csúcsot szeptemberben érte el. Ez a tendencia bicsaklott meg, az emelkedés októberben megállt.

A felmérés eredménye szerint ugyanis a parlamenti választások eredménye a korábbi végletesen negatív közhangulatot kedvezően befolyásolta. Szeptemberben relatív csúcsra ért az ország helyzetét értékelő „jó irány-rossz irány” mutató: 35 illetve 49 százalékot regisztráltak. A javulás október második felében tört meg, akkor 31 százalék vélekedett pozitívan, 54 százalék pedig negatívan. A Fidesz-tábor hangulata viszont töretlenül pozitív, és még most is javuló tendenciát mutat.

Závecz szerint csak amikor veszteség ér egy társadalmi réteget, céljait nem tudja érvényesíteni és a kormányzati döntések sértik az érdekeiket, az látszhat majd meg a politikai erőviszonyokat firtató kérdésekre adott válaszokban. Ennek egyelőre még nincsenek jelei.
Egyelőre annyi bizonyos: kisebb változás jelent meg az emberek gondolkodásában, az eseményeket nem tartják osztatlanul jónak. A közhangulat növekedése megbicsaklott. Négy százalékkal nőtt azok aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok, és ugyanennyivel csökkent azoké, akik szerint jó irányba haladunk.

– Ennek az adatnak már politikai mozgatórugója van, mert a mérsékelt októberi közhangulatromlásban éles különbség van a politikai táborok között – magyarázza Závecz. – Az ellenzék véleménye kezd egyöntetűvé válni, hogy a kormány nem jó irányba viszi az ügyeket. Korábban ugyanis az MSZP szavazók között is sokan adtak esélyt a Fidesznek. De most már az MSZP szimpatizánsok kilencven százaléka szerint rosszul mennek a dolgok.
Závecz hozzáteszi: ezzel ellentétben a Fidesz szavazók viszont támogatják a kormány lépéseit.

– A döntéseket nem társadalmi státushoz való tartozás alapján ítélik meg, hanem inkább a politikai hovatartozás játszik benne szerepet. Úgy vélik: a kormány teszi a dolgát, ezért bizony kemény lépéseket is tesz. Mindezt a nagyjából hárommillió Fidesz szavazó elfogadja, és egyet is ért vele. Az a felhatalmazást, amelyről a Fidesz politikusai beszélnek, a táboruk valóban megtestesíti.

A Fidesz szimpatizáns a különadóval is egyetért.
– A közvélemény nem a pedagógusokra vagy a közszféra más képviselőire gondol, hanem azokra a zavaros körülmények között eltávozott állami tisztségviselőkre, akik az utolsó pillanatban sok pénzt vettek fel. Ha az ezzel kapcsolatos kommunikáció jól sikerül, márpedig úgy tűnik, hogy igen, akkor elképzelhető, hogy tízből kilencen egyetértenek vele. A magánnyugdíj pénztárak ügye pedig a mi mérésünkben még nem játszik szerepet.

Ami pedig az Alkotmánybíróság körüli huzavonát illeti: Závecz szerint mivel az egész magyar politikai intézményrendszer renoméja jelentősen visszaesett, és az Alkotmánybíróságnak amúgy is közepes a megítélése, az emberek nem fognak felsorakozni mögötte, hiába a törvényesség őre.

– Az alkotmánybíróság jogkörének korlátozása olyan kérdés, ami a közvélemény ingerküszöbét még soká éri el, a demokráciára való érzékenység nem annyira jellemző a magyar társadalomra. A politizáló közvélemény szűk részének persze fontos kérdés, de a társadalom többségének mindennapjait és vélekedését nem igazán befolyásolja. Ahogy Schmitt Pál elnökké választása sem ütötte ki az ingerküszöböt. Sok hasonló kormányzati lépésnek kell összegyűlnie ahhoz, hogy az emberek felfedezzék, valami nem stimmel, és ezeket az információkat össze is rakják. Ez pedig mindenképp hosszú folyamat egy olyan tábornak, amelyik amúgy régóta egyben van. Évek óta arra vágynak, hogy sikereket érjenek el, és nem utolsó sorban hisznek a vezetőjükben.

Az erős és egységes Fidesz kommunikációval szemben az ellenzéki széttagolt, az ügyeket egymásnak ellentmondva kezeli, aminek a hatása persze jóval szerényebb.
– Tegyük hozzá, hogy a felmérés az önkormányzati választások után történt, amelyen tarolt a Fidesz. Ennek jelentős hatása van a választópolgárokra. A Fideszre szavazó hárommillió ember újabb muníciót kapott. Ők amúgy is jóval aktívabbak, mint az MSZP szavazói. Az ellenzék bázisa pedig azon túl, hogy kicsi, enervált, hullámzó választói aktivitást és visszafogott részvételi hajlandóságot mutat, amit fényesen igazolt az LMP választási eredménye. A párt szimpatizánsai sok helyen nem szavazhattak, ahol mégis, ott alig mentek el.

Závecz szerint az ellenzék nem képes egységes üzeneteket nyújtani a választópolgároknak, nem kínál elég karakteres, markáns alternatívát.
– Emellett pedig sok idő és sok motiváció kell ahhoz, hogy a kormányzati lépések átfussanak a társadalmon. Ha valaki nyolc éve Fidesz szimpatizáns, most végre besöpört két győzelmet, még nem ismeri fel az őt hátrányosan érintő döntéseket. Nagyon sok ilyennek kell történnie ahhoz, hogy változzon a véleménye.