Megjelent, megjelent, megjelent!
A 168 óra 19. száma már az újságárusoknál.
Valamikor a kilencvenes évek elején hívott fel Mester Ákos a 168 Óra akkori főszerkesztője, és kért néhány glosszát tőlem, ami komoly megtiszteltetést jelentett. Akkoriban a jellegzetes piros-fehér dizájn még korszerűnek számított, bár a tartalom sokszor tükrözte az azonos című rádióműsor szerkezetét – talán sokan nem tudják, abból indult el a nyomtatott változat.
Tudjuk, nem könnyű ma hetilapot szerkeszteni, hiszen a hírek, az álhírek, a valós és a téves információk szinte percenként érik egymást, mire végigolvasnánk valamelyiket és netán el is tépelődnénk rajta, már ott a következő. És mégis, az igazi értéket a nyomtatás adja, annak a cikknek és híradásnak lesz hitele, amelyik kiállja az idő próbáját.
Életemből húsz évet töltöttem el diplomataként, és minden kiküldetésem alatt nagy figyelemmel követtem annak az országnak a médiáját – régi, kedvenc szavammal: sajtóját –, ahol dolgoztam. A „lapkiadás”, ahogy szaknyelven mondják, mindig tükrözi egy társadalom közállapotait. Mennyire igényes, sokoldalú, színvonalas, főleg mennyire közérthető, és milyen széles olvasóréteget szólít meg.
Most mindezeket megtaláltam az új 168 Óra arculatában és tartalmában. Sikerült elszakadnia az elavult sablonoktól, különösen az orosz-ukrán háborúról szóló cikkeiben elfogulatlan, pontos értékelést kínál. Fontos szempont nálam az, hogy egy hetilap választ adjon a saját magamban feltett kérdésekre. Ilyen kérdés volt bennem az, hogy ki kapja majd Karácsony és Dobrev mandátumát, és miért. A válaszokat a két új képviselőnővel készített interjúból kaptam meg. A mostani számban olvasható egy ragyogó írás az ír problémáról. Ez azért is örvendetes, mert ez kilépést jelent a sokszor unalmas külpolitikai témakörökből. Igen, érdekes és fontos, hogy mi is történik Európa távolabbi országaiban – meggyőződésem, hogy ezt az olvasók nagy érdeklődéssel fogják követni, kivált, ha sorozattá feljődik.
Örömmel látom, hogy az új stratégiában jelentős helyet kap a kultúra, hiszen ma már a hagyományosnak tartott „európai stílusú” üzleti és politikai élet sem képzelhető el a művészeti értékek ismerete és aktuális eseményeinek követése nélkül.
Magam is hozzájárultam a mostani számhoz. Azt a kérdést igyekszem megosztani az olvasóval, hogy lesz-e konszolidáció Magyarországon.
Ismét megtisztelő megjelenni a megújuló 168 Órában.
A 168 óra 19. száma már az újságárusoknál.
