Meghalt Puhl Sándor

Puhl Sándor tizenöt éves korában tette le a játékvezetői vizsgát, majd fokról fokra lépett feljebb a ranglétrán. Az élvonalban a Vasas–Csepel mérkőzésen (3–0) mutatkozott be 1984-ben a Fáy utcában. Tartalmas pályafutása alatt 225 NB I-es találkozón fújhatta a sípot. A nemzetközi életbe 1988-ban kapcsolódott be, ekkor lett FIFA-kerettag – adta hírül az Index.

Világhírre a 90-es években tett szert, nemzetközi sportpályafutásának elismeréseként az IFFHS négyszer választotta a világ legjobb játékvezetőjének (1994–1997 között).

Ő vezette az emlékezetes brazil–olasz világbajnoki döntőt Los Angelesben 1994-ben. Két évvel később az Anglia–Németország elődöntőt dirigálta az Európa-bajnokságon. A következő esztendőben, 1997-ben a Borussia Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája döntőjében (3–1) bíráskodott. Az volt a második európai kupafináléja, ugyanis 1993-ban is ő vezette az ugyancsak Borussia Dortmund–Juventus párharcot az UEFA Kupa-döntőben (1–3). A bíráskodást az ezredfordulón fejezte be.

Ars poeticája az alábbi volt:

„A játékvezetőnek az a küldetése, az a hivatása: a rá ruházott hatalommal élve hozzájáruljon ahhoz, hogy a játéktéren kívül tartózkodók a létező legjobban szórakozzanak.”

Eger és Emőd város díszpolgára, 2010 óta az MLSZ játékvezető bizottságának alelnöke, a hazai és nemzetközi labdarúgás megbecsülését élvezte. A Sport Televízió állandó szakértője volt.

Családja csöndes és méltóságteljes gyászában osztozik a Magyar Labdarúgó-szövetség, egyben kéri a gyászolókat és a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben kérésüket: nem kívánnak nyilatkozni és a legszűkebb körű temetésről később intézkednek.

A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának alelnökét az MLSZ saját halottjának tekinti.

(Kiemelt kép: Puhl Sándor bíró az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntőjében, Pasadénában. Fotó: Mexsport/AFP | David Leah)