Meghalt Mangel Gyöngyi

Meghalt Mangel Gyöngyi újságíró, zöld aktivista. A hírt Schiffer András osztotta meg közösségi oldalán. 

„Mangel Gyöngyi biológusként dolgozott éppen a budapesti sugárbiológiai intézetben, amikor bekövetkezett a csernobili katasztrófa. Talán ez, a teremtett világot ép ésszel fel nem fogható mértékben, a nyilvánosságot megkerülve fenyegető emberi felelőtlenség élménye indíthatta el azon az úton, ami a rendszerváltás hajnalán az ellenzéki szakszervezetbe, a TDDSZ-be, illetve a Magyarországi Zöld Pártba, majd pedig az ökológiai felvilágosítás és tényfeltárás missziójához vezette. Eleinte folyóiratokba írt: a korabeli zöld-, alternatív mozgalmakban legendás Harmadik Partban és az Ökoban jelentek meg munkái. Amikor megismertem, a Forgách utcai anarchista Decentrumban éppen az Alternatív Hálót szerveztük: Gyöngyi képviselte a Zöld Ligát. Később az újságírás, szerkesztés teljesen kitöltötte az életét: Magyar Rádió, Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió, Magyar Hang” – írja megemlékezésében Schiffer. 

A hírt lánya is megerősítette a Facebookon.

„A szakemberek azt bizonygatták, hogy »hazánk légterében nem növekedett számottevően a radioaktivitás«. Intézetünk főigazgatója egy interjúban egyebek mellett azt tanácsolta, hogy a leveles zöldségek, a saláta, sóska és paraj felületére lerakódott szennyeződést alapos, többszöri mosással távolítsuk el, így az »bátran fogyasztható«. Az elutasítás utáni napokban orvos főnökünk több fej, különböző helyen vásárolt salátával állított be a laboratóriumba, és azt kérve, hogy mérjük meg a mosatlan, az egyszer, kétszer, ötször, tízszer vízzel illetve vegyszerrel mosott saláta felületének béta sugárzását. Mi magunk is megdöbbentünk, amikor kiderült, hogy a tízszer mosott és mosószerrel kezelt saláta felületi sugárzása alig változott, a rárakódott radioaktív anyag egész kicsi szemcséi a leveleken maradtak” – írta Mangel Gyöngyi a Magyar Hangnak 2020. tavaszán. Írását így fejezte be: „Ha valaki úgy gondolja, hogy a félretájékoztatás csak a csernobili atomerőmű-balesetre igaz, gondoljon a 2003-as paksi súlyos üzemzavarra, majdnem katasztrófára, vagy a fukusimai tragédiára, ahol az atomerőmű tulajdonosai és a japán hatóságok is csak csöpögtették az információt, a Csendes-óceánt ma is szennyező létesítmény helyzetéről. De ne menjünk túl messze, a tervezett paksi atomerőmű-bővítés eddigi története titkosításokkal terhelt, mi állampolgárok csak azt nem tudhatjuk meg, hogy mennyibe fog ez nekünk kerülni, milyen veszélyekkel és problémákkal kell szembenézni nekünk, valamint a jövő generációknak.”

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Unsplash)