Megdöbbentette a Bundestag Magyarországon vizsgálódó képviselőit a rabszolgatörvény, tagadják a német cégek nyomását
– Megdöbbentett minket, amikor megtudtuk, hogy a túlóratörvény szerint a magyar alkalmazottakkal mennyi túlmunkát lehetne elvégeztetni, és annak elszámolását milyen hosszú időre akarják elhúzni. – Így nyilatkozott lapunknak Bernd Rützel, a német szociáldemokrata küldöttség vezetője. Mint mondta, hazájában a politika és a gazdaság irányításának szereplői azt vallják, hogy a munkavállalók számára hátrányos előírások hosszú távon a munkáltatónak is ártanak. Ő maga abban reménykedik, hogy a német munkaadók Magyarországon sem akarnak eltérni az otthoni gyakorlattól, azaz a cégek a dolgozóikkal kölcsönösen előnyös feltételekkel kötnek kollektív szerződést. Odahaza készek az együttműködésre az aktív szakszervezetekkel, működnek az üzemi tanácsok, így a munkavállalók tisztában vannak jogaikkal, és van beleszólásuk az üzemek vezetésébe.
– Tudomásunk szerint nem német kérésre fogadta el a magyar törvényhozás a túlóratörvényt – tette hozzá a küldöttség másik tagja, Michael Gerdes. Arra a kérdésre válaszolt így, hogy vajon miként reagálnának a német szociáldemokraták, ha egyik vagy másik nagy német munkáltató mégis alkalmazná a rabszolgatörvényt. Gerdes információi szerint hazájának világcégei nem kívánnak élni ezzel a jogszabályi lehetőséggel. Mint mondta, ha ez mégis megtörténne, és megkeresések érkeznének pártjához, el kellene gondolkodniuk azon, hogy nyomást gyakoroljanak a német vállalatokra.
A német képviselőktől azt is megkérdeztük, mit gondolnak a szociális Európa programnak arról az eleméről, amely az úgynevezett európai minimálbér bevezetését követeli. Ennek keretében vásárlóerő-paritáson Luxemburgban majdnem négyszer annyi lenne a minimálbér, mint Magyarországon, de Németországban is háromszor annyi. A szociáldemokrata javaslat szerint ugyanis mindenütt az adott országban számolt átlagbér 60 százaléka lenne a minimálbér. Vannak, akik úgy érvelnek, hogy ez valójában a kelet-közép-európai országok elmaradottságának konzerválása lenne.
– Magyarországon elképesztően alacsonyak a bérek, és alighanem ez az oka annak a szintén sokkoló ténynek, hogy az országot mintegy ötszázezer fiatal hagyta el, és keresi Nyugaton a boldogulást – mondta Bernd Rützel.
Angelika Glöckner képviselő ezt azzal toldotta meg, hogy a szociális Európa programja közös értékek képviseletét jelenti, és nem valamiféle egyenlősdit, hiszen az egyes országok gazdasági hatékonysága éppúgy eltér egymástól, mint ahogy a megélhetési költségek sem egyformák. A minimálbérek meghatározása egyébként is nemzeti hatáskör, így az összegét nem lehet egy központból előírni. A német szociáldemokraták azonban abban érdekeltek, hogy az országok közötti különbségek csökkenjenek, egész Európában legyen olyan szociális háló, amely a leginkább rászorulóknak biztonságot ad. Mindezt az is indokolja, hogy a világcégek anyaországában is több munkahely marad, az alkalmazottaknak ott is jobb feltételeket lehet kínálni, ha az olcsó munkaerő nem csábítja a befektetéseket külföldre.
Angelika Glöckner, Bernd Rützel és Michael Gerdes– Örömmel hallottuk, hogy a magyar szakszervezetek eredményesen harcolnak a magasabb bérekért. – Kissé kitérően így reagált Rützel képviselő arra a kérdésünkre, miként vélekednek arról, hogy a magyar közszolgálatban szinte lehetetlen nyomásgyakorlásra alkalmas sztrájkot tartani, hiszen a törvény által előírt minimális szolgáltatások a munkabeszüntetést gyakorlatilag észrevehetetlenné teszik. Angelika Glöckner megerősítette, hogy a szociális Európa ügye és a dolgozók sztrájkhoz való joga elválaszthatatlan egymástól, de úgy tudja, a legnagyobb baj éppen azoknál a kis- és közepes méretű vállalatoknál van, ahol nem is működnek szakszervezetek. Michael Gerdes azt fejtegette, hogy a szakszervezetek fejlődése közérdek, maguk a munkáltatók is jól járnak, ha erősebb a dolgozói érdekképviselet. Egyértelműen kimutatott tény ugyanis, hogy a termelékenység magasabb, ha elégedettek a munkavállalók. A munkaadók így profitálnak abból, ha bevételüket megosztják alkalmazottaikkal, és jó esetben ők is részt vehetnek a haszon újrabefektetésében. Az életszínvonal emelésébe, a képzés megerősítésébe fektetett pénz szerinte mindig megtérül.
A Bundestag képviselőit arról is megkérdeztük, milyen tapasztalataik vannak a menekültek munkaerőpiaci szerepével, alkalmazhatóságukkal kapcsolatban. Angelika Glöckner a válaszát azzal kezdte, a minisztériumi tárgyalásaik arról győzték meg, hogy Magyarországon éppolyan nagy gond a munkaerőhiány, mint hazájában. Így számunkra is hasznosak lehetnek azok a német tapasztalatok, amelyeket olyan rétegek bevonásáról szereztek, amelyek korábban nem voltak aktív résztvevői a munkaerőpiacnak. Családbarát intézkedések hatására nagyon sok nő léphetett be a munka világába, és a képzési programok eredményeként a korábbi munkanélküliek is igen jelentős számban helyezkedtek el. A munkaerőpiaci gondok megoldásába bevonják azokat is, akik más országokból érkeztek, ideértve az úgynevezett EU-külföldieket is – célzott közvetve a magyarokra is. Elmondta, hogy a német képzési törvénynek van olyan előírása, amely a németül már beszélő menekültek szakmai oktatására vonatkozik.
– Nálunk minden vallási alapú hivatalos megkülönböztetés tilos. A vallás szabadsága számunkra azt jelenti, hogy hitük alapján nem válogathatjuk meg, ki élhet, ki dolgozhat nálunk – így felelt Angelika Glöckner arra a kérdésre, tapasztalataik igazolják-e a magyar kormányköröknek azt a meggyőződését, hogy a muzulmán kultúrából érkező emberek gyakorlatilag integrálhatatlanok a nyugati keresztény világba. A képviselő elmondta, hogy nagyon jó tapasztalatai vannak: sok olyan muzulmán fiatallal találkozott, aki kiválóan beilleszkedett a német társadalomba, sikeres karriert futott be. A képzések során arra is nagy figyelmet fordítanak, hogy a menedékkérőket felkészítsék arra, hogy hazatérésük esetén saját országuk újjáépítésében, fejlesztésében is jól hasznosítható tudásra, tapasztalatokra tegyenek szert. Természetesen elsőrendű érdek a német emberek biztonsága és biztonságérzete. Mindenkinek, aki Németországban akar élni, be kell tartania az ország törvényeit és viselkedési szabályait. A statisztikák – tette hozzá – egyértelműen igazolják, hogy Németországban a bevándorlás hatására nem nőtt a bűnözés.
A német hatóságok tavaly decemberig majdnem negyedmillió menedékkérő kitoloncolásáról döntöttek. Bűnelkövetők esetében egy évről hat hónapos szabadságvesztésre csökkentették annak a bírói ítéletnek a mértékét, amely automatikusan az érintett migránsok kitoloncolását jelenti.
