Még a gyermekvállalásról is helyettünk döntene az Orbán-kormány?

Bár az abortuszok száma Magyarországon folyamatosan csökken,

2017-ben 91 600 szülésre 28 500 terhességmegszakítás jutott.

Éppen ezért nem meglepő, hogy ismételten fellángolt a vita a művi terhességmegszakítás, azaz az abortusz szabályozásáról. Már csak azért is, mert az Orbán-kormány őszi jogalkotási programjában – amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már korábban elküldött Kövér László házelnöknek – az egészségügyi, egészségbiztosítási és gyógyszerészeti tárgyú törvénymódosítási rubrikában szerepel az is, hogy

októberben az Emberi Erőforrások Minisztériuma „pontosítani kívánja” a terhességmegszakítással kapcsolatos szabályokat is –

– szúrta ki elsőként az ATV.

Nem tervezi az abortusz szabályozásának módosítását a KDNP – reagálta erre a Hír TV-nek Rétvári Bence, a párt alelnöke, az Emmi parlamenti államtitkára. Eközben a tárca maga az ATV-nek a témával kapcsolatban azt válaszolta, hogy a kapcsolódó szabályok pontosításáról van szó, érdemi változás nem várható.

Csakhogy a minisztériumon belül óriási a bizonytalanság arról, hogy valójában mit is akarnak. Van, aki szerint a védőnőkkel kapcsolatos szabályozás módosítása „hat ki” az abortusz szabályozásra is, és van, aki úgy tudja: egy civil kezdeményezésről van szó, de nem jelent majd szigorítást. Nem árulták el azonban, hogy milyen pontosítások várhatóak, s mindez felveti annak gyanúját, hogy az Orbán-kormánynak szándékai vannak a terhességmegszakítások szabályozásával kapcsolatban is.

Ezen leginkább a Demokratikus Koalíció és annak vezetője, Gyurcsány Ferenc háborodott fel, noha a női politikus és a női érdekszervezetek egyelőre nem nyomták meg a vészcsengőt.

Pedig néhány hete Harrach Péter frakcióvezető az ATV-ben az abortusz betiltásáról vagy jelentős szigorításáról feltett kérdésekre azt mondta, hogy ismerve a társadalmi véleményt, nincs meg ez a lehetőség. Ettől függetlenül neki mint keresztény embernek az a véleménye, hogy az élethez való jog a magzati fázisban is érvényes. Márpedig manapság a – főként kereszténynek mondott – személyes vélemények nagyon is jelentős súllyal esnek latba a jogalkotásnál.

Az alaptörvény második cikke is azt mondja ki, hogy „Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Már ekkor, tehát a magzati élet védelmének alkotmányos szintre emelésekor felmerült, hogy a Fidesz-KDNP erre hivatkozva szigorítaná a terhességmegszakítás szabályait, ám erre eddig nem került sor. 

A most szóban forgó egészségügyi tárgyú törvénymódosítási javaslatok a védőnői körzetekkel, illetve azzal kapcsolatosak, hogy az egészségügyi alapellátáshoz tartozó területi védőnői ellátás nem választható szabadon. Azaz esetleg a szabadon választhatóság értelmezése valóban érintheti a terhesség-megszakítás szabályozását, főként ha a védőnői beavatkozást valamilyen módon bővíti a kormány.

Magyarán, ha a védőnők nagyobb beleszólást kapnak, s szigorúbb feltételeket szabhatnak a terhességmegszakítási döntésekbe, az mégis szigorítást jelenthet.

Egyébként a művi terhességmegszakítás szabályai ma sem lazák Magyarországon. A terhességmegszakítás alapvető feltételeit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza. A terhesség csak veszélyeztetettség, illetve az állapotos súlyos válsághelyzete estén szakítható meg – a törvényben meghatározott feltételek szerint. A súlyos válsághelyzet definíció szerint testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.

Magyarországon 1956 után mérsékelten megengedő abortuszrendeletek voltak életben. 1973-ban erősen szigorodtak a szabályok, bár az utolsó kommunista kormány 1988-ban valamelyest enyhített rajtuk. A jogállami alkotmány elfogadása és az első szabad választások után, elsősorban a radikális korlátozás híveinek fellépésére nyilvános vita bontakozott ki az abortusz jogi szabályozásáról. A magzatvédők indítványára született meg 1991-ben az Alkotmánybíróság határozata, amely megfogalmazta az abortusz-szabályozás alkotmányos kereteit: eszerint a nők önrendelkezési joga miatt az abortusz nem tiltható be, ugyanakkor a magzati élet védelme érdekében nem engedhető meg indok nélkül.

1992-ben az Országgyűlés e határok között maradva,

európai összehasonlításban mérsékelten korlátozó törvényt fogadott el

– hívta fel a figyelmet a téma kapcsán a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). Az abortuszt ugyanis ma is csakis akkor engedélyezik Magyarországon, ha a törvényben meghatározott indokok valamelyike fennáll, és a terhes nő tanácsadáson vesz részt. Mindehhez várakozási idő is kapcsolódik:

a terhességet megszakító műtét elvégzésére az abortusz-kérőlap kiállítását és a tájékoztatást követő harmadik nap eltelte után kerülhet sor. E feltételek együttes alkalmazása ritka az európai jogalkotásban.

A TASZ az abortuszszabályozás kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy még hatályban van az alaptörvény morális elvként rögzített szabálya is, hogy a kormányzat nem avatkozhat be az emberek saját életükkel kapcsolatos döntéseibe, az államnak nincs keresnivalója a polgárok hálószobájában. A nők alkotmányos joga a saját testük és sorsuk feletti rendelkezés, noha az alaptörvény a magzati élet védelmét külön nevesíti. Erre a civil szervezet szerint semmi szükség nem lett volna, hiszen az élet védelme mindenkire vonatkozik.

A TASZ felhívja a figyelmet, hogy mindenkinek alapvető joga a rendelkezés a saját teste felett. Ez következik az emberi méltóság tiszteletéből. „Emellett elvitathatatlan emberi jog, hogy mindenki a maga felfogása szerinti jó élet megvalósítására törekedjék, hogy önállóan határozza meg, milyen életet akar élni. Akit a teste és sorsa fölötti rendelkezésben korlátoznak, azt a személye fölötti rendelkezésben, az önmaga fölötti rendelkezésben korlátoznak”.

Fotó: Bazánth Ivola

Éppen ezért a civil szervezet szerint a nők önrendelkezési jogának része az is, hogy terhességükről rendelkezhetnek. A terhesség a nő testében zajló folyamat, amely a terhes nő életének minden fontos vonatkozását, a nő egész identitását döntően meghatározza. Ezért a róla való rendelkezés elvonása a legsúlyosabb módon érinti a nő önrendelkezését. A terhes nő későbbi személyes sorsát alapvetően befolyásolja, hogy megszüli-e a gyermekét. Ha az állam kényszeríti a magzat kihordására, megfosztja a sorsa fölötti rendelkezéstől, ezzel emberi jogának gyakorlását hiúsítja meg.

Arra is emlékeztettek, hogy egy magzat életéről, sorsáról való döntés nemcsak erkölcsi, etikai, hanem érzelmi szempontból is súlyos, s erőteljes következményekkel bíró folyamat. A TASZ szerint

a nemi élet esetleges következményeinek ismerete nem azonos e következmények akarásával és vállalásával,

az ilyen típusú elköteleződés leggyakrabban a terhesség tényének felismerése után, személyes mérlegelés folyamatában következik be.

„Olykor a magzat kihordása annyira súlyos áldozatot kívánna a nőtől, hogy azt az állam nem várhatja el, és nem kényszerítheti ki. Nemcsak az élet és a testi egészség súlyos kockáztatása, valamint a testi erőszak elszenvedésének traumatikus emléke jelenthet rendkívül súlyos áldozatot, hanem az egyén életvezetésének más okok miatti megnehezedése is. Ilyen ok lehet például, ha a gyermekvállalás a család életének pénzügyi ellehetetlenülését eredményezné” – írták, konkrét példákat is kiemelve az olyan élethelyzetekre, amikor egy nőnek, párnak vagy családnak, lényegében nincs érdemi választása, a terhesség valódi válsághelyzet.

Ilyen lehet például, ha a gyermekvállalás a család életének pénzügyi ellehetetlenülését eredményezné; például ha a nő egyetemista, és a szülés megakadályozná tanulmányai folytatásában; ha a férj nem akar gyermeket, ezért a nőnek aközött kell választania, hogy a társát vagy a magzatát tartja meg; ha a teherbeesés után tudódik ki, hogy a férjnek van egy másik kapcsolata. Vagyis ha a gyermek felneveléséhez elengedhetetlen családi vagy anyagi feltételek hiányoznak. Minden olyan esetben, amikor a terhesség a nő számára súlyos válsághelyzetet: testi vagy lelki megrendülést, társadalmi ellehetetlenülést okoz, a várandós nőnek – terhessége felismerése után, annak első szakaszában – joga van az abortuszra.

Ilyen helyzet és megfontolt döntés esetén pedig, az államnak beleszólás nélkül jóvá kell hagynia a terhességmegszakítást.

Ha az idevágó döntés meghozatalában az állam nagyobb szerepet kívánna kapni, az a civil szervezet szerint tehát az alkotmányos szabályok alapján a magánélethez és az önrendelkezéshez való jogot sértené. ahogyan az is, ha hatóságok kutakodnának a nők magánszférájában. Emellett az állam világnézeti semlegességének és a polgárok lelkiismereti szabadságának elvéből is az következik, hogy az állam nem döntheti el a polgárok helyett, hogy az ő életükben mi teremt súlyos válsághelyzetet. „Nem az állam hatóságaira és nem az orvosokra, hanem magukra a terhes nőkre kell bízni annak eldöntését, hogy a gyermekszülés személyes életválsággal fenyegeti-e őket” – írta a TASZ.

Nők ezrei, tízezrei küzdenek az önrendelkezési jogaikért világszerte: a képen egy varsói abortusztüntetés – hasonló várna az Orbán-kormányra?

Az ATV is emlékeztetett ugyanis arra, hogy évekkel korábban egy civil szervezet, a Patent Egyesület egy általa elvégzett kutatás után nehezményezte, hogy a terhességmegszakítás előtt – amikor is kötelező a magzat megtartására irányuló tanácsadáson részt venni az érintettnek –, a terhességüket megszakítani akaró nők a terhesség megtartása céljából kaptak tájékoztatást, illetve a a tanácsadást végző védőnők tantervében szerepelt a „poszt-abortusz szindróma”, a beavatkozást követő lelki trauma.

Magyarán a védőnőknek eddig is a terhességmegszakítás megakadályozása volt az elsődleges célfeladata ezen esetekben, s arról nem tudni, milyen „technikai módosításokra”, vagy épp változtatásokra kell számítani most, hogy a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többsége gyakorlatilag akadálytalanul dönthet bármilyen alkotmányos kérdésben (is).

És hiába a tagadás, az egyik kormánypárti forrás az ATV-nek azt is megemlítette, hogy szemben a Patent Egyesület véleményével, nem lenne rossz gyakorlat, ha az orvos meghallgattatná például minden terhességmegszakítást kérelmező nővel a magzat szívhangját az előzetes vizsgálat során. Ezzel ugyanis szerinte csökkenhetne az abortuszok száma nálunk is.

Előzés jobbról?

„Hahó, élek és veled vagyok!" – ezt az üzenetet közvetíthetné a magzatgyermek a terhességmegszakítás előtt lévő nőnek Dúró Dóra ex-jobbikos, most a Mi Hazánk Mozgalom független képviselője szerint, ha az orvos az abortusz előtt kihangosítva meghallgattatná az anyával gyermeke szívhangját. A Jobbikból kilépett politikus – mint megírtuk – Kövér Lászlót idézve azzal indokolta országgyűlési határozati javaslatát, hogy ha nem kezeli az ország a népességfogyást, az az ezeréves magyar állam megszűnésével fenyeget. Nem lenne nagy meglepetés, ha a radikális honanya ötletét az októberi jogalkotási procedúrában megfogadná a kormányoldal.

A szívhang meghallgatását kötelezővé tevő érzelmi befolyásolás ugyanakkor, egy súlyosan traumatizált, válsághelyzetben lévő nő önrendelkezési jogait nagyon is sérthetné, éppen ezért a kormányoldalnak szüksége lehet a jogszabály-módosításokra az ügyben.

Pedig a terhességmegszakítást elszenvedők már így is sok esetben sérülnek nemcsak fizikai, lelki, hanem emberi méltósághoz fűződő jogaikban is. És nemcsak azért, ha rosszallják az egészségügyben dolgozók e döntésüket, hanem azért is, mert adott esetben a megfelelő időben és körülmények között történő ellátáshoz jutásban is akadályoztatva vannak. Az 1997-es egészségügyi törvény szerint ugyanis bármely orvos megtagadhatja egy páciens ellátását, ha erkölcsi felfogása, lelkiismereti vagy vallási meggyőződése ezt követeli meg. Kivételt csak az képez, ha a visszautasítás veszélyezteti a beteg egészségét, abortusz esetén az állapotos nő életét.

Tavaly nagy visszhangja volt, hogy 7,8 milliárd forintos fejlesztési forrást biztosítottak a Bethesda Gyermekkórháznak és a Budai Irgalmasrendi Kórháznak: a két intézmény együttműködésében egy speciális, új szülészeti-nőgyógyászati egység jön létre, a kórházak pedig cserébe vállalták, hogy nem végeznek abortuszt és hálapénzt sem fogadnak el.

Mindeközben a prevencióról, valamint a fogamzásgátlásról szinte alig hallani, s az Orbán-kormány népegészségügyi, megelőzéspárti programja sem helyez különös hangsúlyt a fiatal generáció felvilágosítására, valamint a szexuális érintkezés során alkalmazandó védekezési módok terjesztésére, adott esetben elérhetőbbé tételére.