Média és politika

Riporteri pályáját az induló TV2-nél kezdte. Idővel az MTV New York-i tudósítója lett. Ma az ATV-ben vezet műsort. Külpolitikai újságíró, de a belpolitikában is otthon van. Könyveket is ír, a Budapest Bár zenekarról szóló kötetében például azt firtatta: miként tudnak összhangba kerülni sokszínű karakterek? Gyakran idézi a porosz reformer, esztéta Wilhelm von Humboldt mondását: „Azoknak az embereknek a világnézete a legveszélyesebb, akik sosem nézték meg a világot.” SZTANKAY ÁDÁM interjúja.

2014. július 26., 10:17

- A rendszerváltás idején, tizennyolc évesen Amerikában volt bébiszitter. Messziről jött idegenként egy középiskolai osztályba is bekéredzkedett, ahol végül – felkészültsége okán – „integrálták” a bennszülött növendékek közé. Említette már: akkor tapasztalta meg, mit jelent egy társadalomban az elfogadás. De tinédzserkorának történéseit az is meghatározta, hogy „vagány” szülei voltak.

– Ők nyitott gondolkodásukért cserébe azt is vállalták, hogy inkább nem lesznek vezető pozícióban orvosként. Lakótelepen laktunk, mégis folyton utaztunk. Olykor autóban éjszakáztunk, sokat sátraztunk. Fontos volt számukra, hogy én is rálássak
a világra.

– Echte liberális família?

– Amelyben az elfogadásnak minden szempontból része volt a megismerés. Bár nem voltunk hívő család, apám nagyon örült, amikor érdekelni kezdtek az egyházak és a hit. Kozma Imre atyához jártam katolikus hittanra, picit a reformátusokhoz is, a legnagyobb hatással pedig egy tanárom volt rám, a Hit Gyülekezetéből. Más kérdés: nem lettem hívő. De becsülettel „megdolgoztam” a világnézetemért.

– Amerikai „kiruccanása” után itthon angol–amerikanisztika szakon végzett. Áthallgatott médiaszakra is, majd bekerült György Péter esztéta médiaműhelyébe. Ha marad a tengeren túl, minden másképpen alakul.

– A rendszerváltás idején éltem Kaliforniában, ahol sokat tanultam integrációról, a demokrácia számos összetevőjéről. Rohantam haza az izgalmas Magyarországra, ahol éppen belefogtak a demokrácia építésébe. Amikor jóval később elkezdtem az újságírói pályát, igyekeztem a közjóról tapasztaltakat hasznosítani a munkámban – már több év külföldi tanulás után. Akkoriban volt is erre fogadókészség itthon.

– Attraktív alkatként indulhatott volna akár a tévéshow-k felé is. Az hosszú távon kifizetődőbb.

– Nagyon ügyetlen lettem volna, és szerencsére nem csaptam be magam, hogy talán jó lehetnék. Nem nézem le a műfajt. Ha profi módon csinálják, az egyik legnehezebb. Örülök, hogy tudtam nemet is mondani. A TV2-ben többször is ajánlottak saját show-műsort, s mindig visszautasítottam.

– A kertévé hír- és külpolitikai műsorai után az MTV hasonló produkcióiban folytatta. Ahonnan a Fidesz 2010-es győzelmét követően – már a csevegős Teadélután műsorvezetőjeként – menesztették. Utóbbi pályaszakasz az ország tegnapjairól is elárul valamit.

– Az MTV híradója szakmai, erkölcsi okból is elfogadhatatlanná vált számomra: olyan hírműsorban nem akartam részt venni, amely szisztematikusan manipulál a kormány javára. Szégyelltem, hogy nem rúgtak ki az első hullámban, amikor szinte az összes kiváló közéleti újságírót menesztették. Cikinek éreztem, hogy nem voltam köztük. Végül nem bántam meg, hogy „csak” második körös lettem: tanulságos volt megtapasztalni, ahogyan eluralkodott a félelem, és igazodtak sokan az új időkhöz. Egykor apám mesélt ilyenekről a kommunista rendszer idejéből. Nem hittem, hogy egyszer ugyanezt átélem a szabad Magyarországon.

– Ön nem húzta meg magát?

– Nem vagyok hősalkat, sőt inkább konfliktuskerülő. De apám a kommunizmus alatt is azt tanította: soha nem alkalmazkodunk félelemből vagy opportunizmusból az aktuális hatalomhoz. És nem fordulunk el gyávaságból olyanoktól, akik épp nem kegyeltjei a rendszernek. Ilyenek voltak például az MTV előtt tüntető kollégáim, akiknek illik köszönni, megkérdezni tőlük, hogy vannak, kérnek-e egy teát, nem fáznak-e. Ez volt a minimum, ha már nem ült ott mellettük az ember, én sem tettem. De sokan még rájuk nézni sem mertek. Ez nekem nagyon fájt.

– Konkrét pártkötődései voltak-e valaha?

– Hogy lettek volna?! Úgy nem lehetünk hiteles újságírók. A személyes értékrendem nyilván közelebb áll a liberalizmushoz, a szociáldemokráciához, nem vagyok konzervatív, de pártok mögé újságíró nem áll be soha. Vagy akkor szakmát vált. Ám a hatalom azt sem bocsátja meg, ha szuverén egy riporter.

– Sokan nehezen értik: a szakmai objektivitás nem jelent steril világlátást.

– Ha egy újságíró azt állítja, hogy nincs karakteres világképe, az hazudik vagy nagyon keveset gondolkodik a világról. De a határozott világképnek semmi köze a pártszolgálathoz, amikor egy újságíró kritika nélkül azonosul egy politikai oldal döntéseivel.

– A Népszava jelen gondjai kapcsán vetődött fel markánsan, hogy az ellenzéki médiumoknál is szokás a „tábor kedvére” fogalmazni. Saját tapasztalat: a balliberális kormányzat idején feljelentett már olvasó – egyik felmenőm más irányú politikai vonzódásait is említve –, mert a véleményem belekarcolt a hatalomról általa látni vágyott képbe. Esetemben a szerkesztők csak legyintettek a háborgóra. De komolyabb feszültséget is kelthet, ha az újságíró szuverén, ellentétben az adott média finanszírozóival.

– Nyomorúságos állapot, amikor a politika támogatja a médiumokat. Az újságírónak mégis kötelessége, hogy próbálja útját állni a gettósodásnak.

– Önnek engedik?

– Az ATV-be jobboldali gondolkodókat, politikusokat is gond nélkül meghívhatunk, nekem ez nagyon fontos. Nem visz előre, ha egy médiumban csak az egyívásúak borulnak össze. Nem is csak a vita a fontos, és persze a hatalom számonkérése, de a másik megértésének a szándéka is. Szeretném érteni, felfogni, hogy aki nagyon másképp látja a világot, mit miért tart helyesnek vagy helytelennek. Ha csak elvbarátokkal beszélünk a komfortzónánk védelmezéséért, sosem találjuk meg a közös hangot. Pedig egyszer végre muszáj lesz. De a jelen hatalom sajnos arra játszik, hogy elég a saját táborhoz beszélni. Tehát bárkit meghívhatok egy műsorba, ám kérdés, eljön-e.

– Vannak barátai jobboldali orgánumok munkatársai között?

– Bár csak felületesen ismerem például Stumpf Andrást, de szeretem a cikkeit. Mást gondol a világról, mint én, ő sokban hasonlót, mint a jelenlegi kormány, mégsem fél megírni, ha valamit helytelenít. Nem bértollnok: konzervatív újságíró.

– Amerikában amúgy mennyire jellemző a médiumok törzsi elkülönülése?

– Mostanában egyre inkább. Obama elnök ellenében kezdődött el ez a „beszűkülés”. Persze lehet, elfogult vagyok, hiszen én a demokrata párt céljaival gyakran egyetértek, például azzal, hogy szükséges az egészségügyi reform. Mindemellett az amerikai társadalom képes az önkorrekcióra. Ha rossz irányba fordulnak a dolgok, mindig eljön a pillanat, amikor változtatnak rajtuk. Az önkorrekció képessége szerintem a legfontosabb amerikai érték.

– Máig élhetőbb a világ túl az Óperencián?

– Számomra a személyes és a közéleti szabadság rendkívül fontos. Ezért olykor elmegyek Amerikába egy mély levegőt venni. Férjem filozófus, ősztől egy évig kutatói ösztöndíjjal az Államokban dolgozik, mi meg megyünk vele, az egész család. A kinti történésekről fogom tudósítani az ATV-t.

– Két gyermek édesanyja. A jövőjüket itthon képzeli?

– Privát életünk már korábban úgy alakult, hogy lényegében két világban nőhetnek fel. Szeretnénk megadni nekik, hogy szabadon dönthessenek majd, hol és hogyan akarnak élni. Sokszor beszélgetünk velük arról is, mi az, ami Magyarországon jó, mi jó máshol, s hogy Amerikában sincs kolbászból a kerítés. Igaz, itthon a súlyosan elszegényedő emberek számára – Parti Nagy Lajos szavaival – lassan a kolbász is kerítésből van.

A kormányzati fejlesztések nyomán már sok ügy elintézhető a mobilunkról, de a digitális okmány egyelőre nem váltja ki teljesen a hagyományos iratokat. Bár a Digitális Állampolgár alkalmazás számos előnnyel kecsegtet, a gyakorlatban még nem mindenhol egyértelmű, hol és hogyan fogadják el az elektronikus dokumentumokat.

A közel-kelet biztonsági helyzete immár a nyugat-európai diplomáciai fórumokat is uralja. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter genfi látogatásán a NATO-vezetőkkel egyeztetett arról, milyen hatással lehet a térség instabilitása Európára – és benne Magyarországra.

Sokan még mindig nem tudják, hogy a legegyszerűbbnek tűnő megoldás – az esővíz elvezetése a szennyvízhálózatba – akár komoly bírság következményét is magában hordozhatja. Egyetlen szabálytalan csatlakozás ára több százezer forint is lehet.

A Balaton partjára érkező nyaralók többsége még mit sem sejt arról, hogy egy új, kellemetlen vendég is velük tartott a nyárba. A tigrisszúnyog csendben, de biztosan meghódítja a magyar tengert, és nemcsak csíp, hanem betegséget is hozhat.