Mecseki muszáj Herkules – Mellár professzor kalandjai Pécsen
„Visszatért szép délvidékünk, visszaadta Orbán nékünk”, ironizál a pécsi lapokat forgatva civil informátorunk. Találkozónkra komoly lapgyűjteménnyel érkezik. Ha belelapozunk Mészáros Lőrinc MédiaWorks-kollekciójába vagy az önkormányzati salátába (Pécsi Hírek), tobzódhatunk a győzelmi jelentésekben. „Egyre látványosabb a hatalmas pécsi egyetemfejlesztés.” „300 millióval több marad a pécsi polgárok zsebében.” „Új tornacsarnokot avatnak.” Rákeresve Csizi Péter és Hoppál Péter fideszes képviselők Facebookjára, több ezren kedvelik őket. Kiderül: „A hódmezővásárhelyi választás óta még többen keresnek fel, hogy segítsék a kampányomat” – posztolja Csizi. És valóban. A közzétett képen hét koros úr állja körül Csizit, fázósan, orrukon szódásüveg-szemüveggel. Csizi spirálfüzetbe jegyzetel. Egy másik poszt patetikus zenei aláfestéssel a közelgő Békemenetet hirdeti. Ezek a szorongás online jelei.
Nem mintha a pécsi baloldal szárnyalna. Hosszú történet ez. A valaha MSZP-s fészeknek számító Pécs az évezred elején került örvénybe. Egy tragikus baleset következményeként elhunyt Toller László polgármester, utóbb Tasnádi Péter betegségben, majd következett „a Szili-csapás”, a tettyei lokátorszavazás, a fideszes Páva Zsolt polgármesteri visszatérése. A föllendülés ígéretét hozó kulturálisfőváros-projekt belefulladt a frankválságba, majd a fülkeforradalomba. Pécs kisemmizve áll a Mecsek tövében.
A város a helyiek szerint ráadásul a NER kísérleti terepe. 2013-ban a kormány (másokéval együtt) eltörölte Pécs adósságát, ám alig telt el öt év, ismét csődközelbe lavírozta magát a település. Ki tudná kihámozni, mi ártott a legtöbbet Pécsnek: a Zsolnay-gyár körüli huzavona, a gyanús Volvo-busz-projekt, a közműcégek működtetése, a Tiborcz István-féle Elios felbukkanása? 2017 májusában azt írta az Index a SzabadPécs című portálra hivatkozva, hogy újabb milliárdos hitelt vett fel a város a közvilágítás korszerűsítésére. Mivel a pályázat kiírásának idején szabad pályázati pénz nem volt, a város saját keretéből (pontosabban bankhitelből) fedezte az Orbán család segítő akciót.
Nehéz pontosan meghatározni, hogy az „elmútnyócév” vagy a NER nyolc éve vágta-e jobban haza Pécset, de Gulyás Emil, az MSZP helyi elnöke szerint a lepusztulás egyre félelmetesebb. Az adóbevétel és a vásárlóerő rohamosan csökken. Új beruházás alig érkezik. A 130 ezres városban egy 80 ezres magyar városnak megfelelő összegű az adóbevétel. Pécsről a mobil generáció gyorsan távozott, a demográfiai veszteség húszezres, még az egyetemi tanulólétszám is csökken. A fenyegető működésképtelenség és a csőd miatt kellett gondnokság alá vonni a Dunántúl gyöngyszemét.
A helyi LMP-elnök, az önkormányzat agilis képviselője, Keresztes Lóránt szerint mentőcsomagot dolgoztak ki. Ez lényegében hat és fél, plusz a jövőre nézve további hárommilliárdos kamatmentes hitelt jelent, amit záros határidőn belül vissza kell majd fizetni.
– Sem esélyünk, sem tervünk nincs rá – állítja Keresztes Lóránt.
Az államkincstár vette át a számlavezetés jogát, a kinevezett kincstári alkalmazott minden költést ellenőriz, ha kell, meg is vétóz. Az önkormányzati ingatlanokra az állam jelzálogot jegyeztetett be, s ha a mentőakció sikertelen lesz, el is viheti a legfontosabb pécsi vagyonelemeket a repülőtértől a város büszkeségének számító Kodály Központon át a tudásközpontig. A kincstári megbízott mellett a két kirendelt „gyám” a két informális hatalmasság: Csizi és Hoppál. Keresztes szerint Hoppál Péter nem szívesen vesz részt a lélekölő városházi bozótharcban, államtitkárként elbarikádozta magát a magaskultúrába. Az igazi machinátor Csizi Péter, akivel kapcsolatban Keresztes azt reméli, a tavaszi választásokon még bronzérmes sem lesz. Páva Zsolt polgármester már régóta nem hatalmi tényező, a rossz nyelvek szerint döntési jogköre csupán arra terjed ki, hogy reggel szürke vagy fekete zoknit húzzon-e föl.
Keresztes nem híve az összeesküvés-elméleteknek, de kiindulva a korábbi gyakorlatból (miszerint Pécs a NER várospolitikájának kísérleti terepe) attól tart, a választások után a pécsi gyakorlat országos modellé válhat. Vagyis a központosítási mánia az önkormányzatiság felszámolásához érkezett.
De előbb választani kell. Hogy mi Vásárhely üzenete Pécsnek, azt a pártok eltérően értelmezik. Minél gyakrabban mondják, hogy „össze kellene fogni”, az eredmény annál siralmasabb. Kezdjük az LMP-vel. A párt korábban magával Mellár Tamással is tárgyalt. Vona is itt volt, megígérte, ha Mellár függetlenként indulna, támogatnák. Nem így lett. Az LMP, melyben Mellár annyira bízott, ma már másképp gondolkodik. Keresztes Lóránt szerint „a legkisebb közös ellenzéki többszörös” az LMP (értelemszerűen ő), mert a legkevésbé utasítja el a balos és a jobbikos szavazó. Szerinte mindkét párt közönsége hajlik arra, hogy az LMP-t szimpatikus pártnak tartsa, és vannak csalódott fideszeseik is.
Értjük a célzást, ahogy azt is tudjuk, Keresztesről a pesti sajtó azt terjeszti, a baranyai szervezet a magyar zöldpárt „jobbik szárnya”. Keresztes migránsügyben vallott álláspontja – mondják – közel áll a Fideszéhez is. Keresztes mindezt megbocsátó mosollyal nyugtázza. Szerinte aki patrióta vagy egyenesen „nemzeti”, nem feltétlenül jobboldali. Kritikusai elfelejtik, hogy Keresztesék LMP-je a „mélyvidéken” a legütőképesebb LMP-szervezet. De Baranyában ennek ára van, gondoljuk mi.
Ülünk a Rákóczi úti irodában, és megadóan hallgatunk. Benéz egy magányos szavazó, ajánlólista után érdeklődve. Keresztes udvariasan megköszöni, egyébként ők, a megyében elsőként, már célba értek. Az LMP választási doktrínája egyelőre az, amit a pécsi származású elnök, Szél Bernadett hirdetett meg. Pártja 106 egyéni jelölttel készül korszak- és kormányváltásra. Félreállni csak akkor érdemes egy független jelölt javára, ha, miként Hódmezővásárhelyen, azt a Jobbik is megteszi.
Csakhogy a pécsi Jobbik nem nagyon akar hátralépni. Jelöltje, Fogarasi Gábor, érezve a veszélyt, a párt honlapján január végén kikelt a „baloldali kutyakomédia” ellen: „Elhiszem, hogy lenne, aki örülne, de nem fogok visszalépni, nem is lenne értelme, Pécsett is győzelemre törünk.” A remények merészek, viszont csekélyek. A Jobbik Pécsett rendszerint az országos átlaga alatt, 15-16 százalékon szokott megállni. Fogarasi fogadkozása ugrás a semmibe.
Az a bizonyos független (jobboldali) jelölt, aki a vásárhelyi lázadást Pécsett is megvalósítaná, Mellár Tamás lehet. Mellárt sokan tartják sértett embernek. Valóban mérsékelt, szelíd, templomjáró, tökéletesen korrupciómentes, a Századvéget is ezért hagyta el. Egykor MDF-tag volt, az Antall-kormány mellett szakértőként dolgozott. „Azt a nyolc évet” végigopponálta. 2011-ben a rendszer pár hónapra beszervezte a Századvég bizniszébe, de zajos botrány után távozott. Azóta a Fidesz ellenségként tekint rá, akire Orbán szavával lőni kell. Készülnek is rá, de kemény dió lesz.
Mellárról tudjuk, ügyesen süti a gesztenyét, borász (a rozéja kitűnő), juhokat is tart (kettőt), és ha senki sem hallja, zongorázik és énekel. Kormányoldalon először valláserkölcsi alapon próbálkoztak: professzortársa a helyi sajtóban a lelki üdvéért aggódott, amire megértő szelídséggel válaszolt, mondván, ha a kollégája az ő lelki üdvét félti, miért nem őt hívja fel, miért a sajtóban írja meg.
Keresztes Lóránt fanyalogva mondja: Mellár csak technikai értelemben független. Valójában Karácsony Gergely embere. Karácsonyé és persze az MSZP-é.
Nagy a neheztelés.
Morogni – Gulyás Emil szerint – a népfelség nevében egy ideig a helyi MSZP-szervezet is morgott. „Mi lesz a baloldali értékekkel?” „Pécs kettest elvitte a DK, Pécs egyest meg lenyúlja a Mellár.” „Erre sem vagyunk képesek?” A dilemmát karácsony táján Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője oldotta fel. Bejelentette, hogy visszalép a professzor javára, a tagság pedig megadta magát.
– Elfogadtuk, hogy rendkívüli a helyzet – mondja Mellár. – Rendkívüli megoldások kellenek. Én pedig, Ady szavával élve, amolyan muszáj Herkules vagyok.
Startvonalon
A Baranya megyei 1. számú választókerületben öt számottevő jelölt indul. A „védő jogán” Csizi Péter (Fidesz), fő kihívója az MSZP és a DK támogatásával induló független Mellár Tamás. Jelen állás szerint ringbe száll még Keresztes Lóránt (LMP), Fogarasi Gábor (Jobbik), Nemes Balázs (Momentum Mozgalom). A Baranya 2-est, ahol négy éve még az MSZP sikeres embere, Szakács László képviselte a pártot, a szocialisták átengedték a DK-nak, az induló így a helyben ismeretlen, nem túl fiatal Nagy Ferenc lett. A Fidesz itt a jelenlegi képviselőt, Hoppál Péter államtitkárt indítja.
Hogy mi a professzor politikai gyengéje, számunkra öt perc alatt kiderül. Maga az életforma. Nehezen tanul új szakmát az ember hatvan fölött. A könyvtár méltóságos csöndje, az ablakon betűző fény, a lassú konferenciák után több mint furcsa a pörgés, az állandó szereplési kényszer, a stúdióvilág, a zaklatott fel-alá futkosás. Amikor a tanári szobájába lépünk, idegesen pattan fel. Egy szigorlatozóval konzultált éppen.
– Mit akar? 168 Óra? Persze, maga az. Az előadásomat megtartottam. Adjon egy kis időt. Tíz óra, és még nem reggeliztem.
Újabb kopogás, két gondterhelt kampányférfiú lép be. A vizsgázó el, a komor emberek vaskos dossziét szorongatnak. Elindult a választási Facebook-oldal, eddig háromszáz megosztás, ezer lájkolás. Nem sok, de lesz ez még jobb is. Újabb telefon, megjött az ATV. A professzor arcán a szakáll mögött idegesség.
– Nem is értem, hogy mit akarnak. Valami akcióról beszéltek, ami a képernyőn is nézhető. Félek, hogy fára kell majd másznom és mókusokat hajkurásznom. Lassan dél van. Még mindig nem reggeliztem – mondja kétségbeesetten Mellár.
Csöndben távozunk. Délután már egy megújult Mellárral találkozunk. Felszabadultan uzsonnázik. Somlói galuskát. Egy órára kapjuk meg őt a tévétől. Kérdezzük, milyen volt az utca.
– Kétségtelen, nem az én stílusom az utcán embereket leszólítani – mondja kimerülten. – De elfogadom, ez is dolga a politikusnak. Az előadások, fórumok már mennek. A terepmunka nehezebb.
A feladat annak tesztelése volt, felismerik-e Mellárt a belvárosi járókelők. Bemutatkozott, szót váltott a néppel, eszmét cserélt, elköszönt.
– Valami igaza mindenkinek lehet – mondja szelíden, fejcsóválva a professzor.
A Tettye felett már sötét az ég, szél van, a hópelyhek vízszintesen kavarognak. Az Árkádban a klíma is rideg, mínusz tizenkét-tizenhárom fok lehet, a falakról hangszórók bömbölnek. Az utcán nincs kampányhangulat. Néhány Simicska-oszlop, azokon jobbikos plakátok. A tévéstáb felpattan, folytatódik a nyúzás. A „fekete mackó” nyomába eredünk. (Mellár sötét kabátjában másfél fejjel magaslik ki a népből.) A Kétfarkú Kutya Párt standjánál próbálkozik. Barátilag elbeszélgetnek. Etelka néni keményebb dió. Sztár lenne minden telefonos fórumban. Guruló bevásárlókocsiját elszántan földhöz szögezi, felveszi a harci érintkezést.
– Szóval ellenzék? Könnyű a kormánnyal kötözködni, hogy nem adott fizetésemelést a tanároknak. De nem gondolja, hogy az a szegény ember, amikor bennünket véd, mi mindennek lehet kitéve?
Etelka néni zöld kalapján a haragtól megremeg a tyúktoll.
– Ez egy csonka ország – vékonyodik Etelka néni hangja. – Csonka. Nem bír bevándorlókat tartani. Szembe kell szállni – kiált bele a hóviharba.
– Különbözőképp gondolkodunk, asszonyom – veszi át a kezdeményezést Mellár.
– Ebben nincs különféleség.
– Asszonyom, az talán igazságos, hogy szabadon jöhetnek Magyarországra, akik letelepedési kötvényt vásároltak? – próbálkozik a professzor.
– A kínaiak dolgoznak – rikolt Etelka néni. – Azok dolgoznak.
– A kötvénytulajdonosokra érti?
– Nem értem senkire. A kínaiak dolgoznak… és ez egy csonka ország – ismételgeti makacsul az asszony.
Sötétedik. A főúton hideg fénnyel pislognak a Tiborcz-lámpák.
