Matolcsyánus iskolák

Meglepően aktív a jegybankelnök. Matolcsy több vasat tart a tűzben. Balatonakarattyát állítólag már „elfoglalta” (népszavazással), a rossz nyelvek szerint azért, hogy neje legyen ott a polgármester. A kamatokat is visszavágta, a nyereséget inkasszálta, kastélyba, luxusingatlanba fektette be. Műkincseket, ha úgy adódik, nemzeti felkérésre venne, de Stradivari-hegedűkollekciót nem tervez. Más foglalkoztatja. A magyar pénzügyi gondolkodás és képzés gyökeres átalakítása, hogy a meghaladott neoliberális tévtanokat másmilyen (pontosan nem tudni, milyen) ökonómia váltsa fel. Kétszázmilliárd akkor is irdatlan összeg (a magyar GDP 0,6-0,7 százaléka, 18-20 új futballstadion ára), ha a jegybanki függetlenség elvére hivatkozva költik el. Ha Matolcsyékat vizslatja a belső ellenőrzés, az Állami Számvevőszék, beszámoltatja a parlament. Tehát akkor is, ha minden törvényes.

– Pedig nem is törvényes – mondja a Magyar Bankszövetség volt elnöke, Felcsuti Péter, kissé indulatosan. – Nem az a kérdés, joga van-e alapítványokat létrehozni, inkább az: az MNB alaptevékenységéhez nem tartozó célra használhatja-e ezt a pénzt? Szerintem nem, de ezen talán lehet vitatkozni. Azt viszont értelmetlen vitatni, hogy vannak-e olyan közgazdasági irányzatok, iskolák, amelyeket ne tanítanának a hazai egyetemeken. Őszintén szólva, ha én lennék az Emmi vagy annak államtitkára, kicsit fel is lennék háborodva. Minek avatkozik Matolcsy olyasmibe, amihez semmi köze?
Szolidan ellenvetjük, hogy a bankelnök úr nagyvonalú mecénás, művészi lelkületű, teoretikus elme, aki „a közgazdasági kultúra nívóját” kívánja felemelni, s abba a mi pénzünket beletenni.

– Nagyon helyes, tegyen bele pénzt – mondja Felcsuti. – Tegye bele a saját pénzét, vagy keressen egy gazdag embert, aki finanszírozza magánszenvedélyét. De közpénzből ehhez nincs joga.

Pedig az akcióra az elnök gondosan készült. Bankjának új alapokmányában előre lefekteti pénzhasználati elveit. Ezek szerint az MNB arra fog törekedni, hogy veszteség ne érje, ha lehet, ne terhelje a költségvetést. Viszont ha nyereséges, ahhoz semmi közünk. Akkor lép életbe a függetlenség elve. Ezt hívja az elnök patetikusan „a társadalmi felelősségvállalás programjának”.

S hogy mit jelent a pénzügyi gondolkodás átalakítása? A tervek grandiózusak. Létesülne egy közgazdasági és pénzügyi kar Kecskeméten, egy pénzügyi kar Marosvásárhelyen székely bankárok képzésére, angol és magyar nyelvű doktori iskola a Várban, középfokú közgazdasági képzés működne Pesten. Mindezt kétszázmilliárdból. Miközben a teljes magyar felsőoktatás éves állami költségvetése kisebb: százötvenmilliárd körüli. Tegyük hozzá: a matolcsyánus közgazdászoktatás az alapítványok hozamából valósulna meg, ötszázalékos nyereséggel számolva ez évente tíz-tizenkét milliárd. A szintén közgazdaságban utazó Budapesti Corvinus Egyetem éves állami költségvetése hat-hétmilliárd. Az elmúlt három évben a Corvinuson az állami apanázs huszonöt-harminc százalékkal csökkent, a közelmúltban 160-180 tanárt kellett elbocsátani.

A közgazdászszakma meggyőződése, hogy Matolcsy kétszázmilliárdja nem véletlenül hullt alá az égből. Bírák, közhivatalnokok, iskolaigazgatók után eljött a közgazdászelit cseréjének (megtisztításának) ideje. A Corvinus alatt is mozog a talaj. A várható átszervezések fő áldozata a legendás Közgáz lehet?

– Nem tudjuk – mondja Chikán Attila, az első Orbán-kormány tagja, az egyetem régi oktatója. – Nem világos, mit akarnak tenni. Egymásnak ellentmondó tervek kavarognak, az évek óta tartó bizonytalanság már a rendszerszerű működést akadályozza.
A Corvinus régóta Orbán bögyében van. „Dimitrov téri fiúk” – visszhangozza a jobboldal a kilencvenes évek eleje óta. „Visszajönnek a Dimitrov téri fiúk”, mondták ’94-ben, amikor újra baloldali vezetés került a Pénzügyminisztériumba. Ami önmagában is csúsztatás. A kifejezést a hetvenes évek elején az új mechanizmus ősteoretikusaira alkalmazták. Ha a fogalmat szabadon értelmezzük, az új rend nagyjai is Dimitrov tériek, Varga Mihálytól Kósa Lajosig, Matolcsyról nem is szólva.

A várható haditerv egyelőre bizonytalan. Valószínűleg Orbánék sem döntötték még el, hol támadjanak előbb. A bankárképzést fojtsák meg, vagy az egyetemet darabolják fel? Matolcsy előszeretettel hangoztatja a VS.hu-nak adott e-mailes interjúban: „2010-től egy új politika és új gazdaságpolitika hozta ki Magyarországot a nyílt pénzügyi és rejtett erkölcsi, társadalmi, gazdasági válságból, ez a siker egy új közgazdasági gondolkodáson alapult, ami gyökeresen eltér a neoliberális tanoktól. A közgazdasági és pénzügyi oktatásban is fordulatra van szükség: ehhez új intézményekre, új szellemű oktatókra és új tananyagra van szükség.”

– A „fordulattal” egy a baj – mondja Békesi László volt pénzügyminiszter. – A világon nincs olyan hely, ahol szellemi tere lenne annak az eklektikus kotyvaléknak, amit Matolcsy-modellnek, a sajtóban jóindulatúan unortodox iskolának hívnak. Ezt holmi neoliberális tanokkal összevetni önmagában is abszurd. Az egyik elméleti törvényszerűségeket összefoglaló rendszer, a másik alkalmi katyvasz, amit egy kormány alkalmi céljai érdekében mixelt össze. Sehol a világon nincs irodalma annak, miként lehet visszamenőlegesen adóztatni, diszkriminatív adóterhekkel bevételkiesést pótolni, ellenszenvesnek tartott vállalkozásokat állami eszközökkel tönkretenni.

Kormányzati berkekben régóta köröztetnek egy tanulmánytervet, amelynek központi eleme a Corvinus feldarabolása. Orbán megalomániájának jegyében létrejönne a mindent összefogó központi egyetem (Budapest Universitas), amelybe mindent beolvasztanának – az egyházak oktatási intézményein kívül. Ami a Corvinust illeti: a közgazdászképzést integrálnák a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. A kertészeti egységet odacsapnák a gödöllői Szent István Egyetemhez, az államigazgatási szakképzést a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez – és kész a nagy mű. Ha valóban ez Orbán célja, akkor logikus, hogy Matolcsy (közpénzből) beszáll egy alternatív közgazdasági képzés finanszírozásába.

Mészáros Tamás, a Corvinus volt rektora még bízik. A jövőben és az egyetem tradícióiban is.

– A Budapesti Universitas létrehozásának terveire nem reagálok, nem lenne szerencsés – mondja Mészáros. – Hallunk efféle tervekről mi is. Máskor meg azt mondják, hova gondolunk, a Corvinus fontos része a magyar felsőoktatási rendszernek. Gyorstalpalókat persze szervezhetünk, ahogy az elitváltások idején szokás – teszi hozzá a Matolcsy-féle iskolákra utalva.

Akárhogy is, a költségvetési forrás folyamatosan csökken, ami azért elgondolkodtató.

Bónusz célnak látszik a bankárképzés ellehetetlenítése. Ez már reváns jellegű lépés lenne. A szűk szakmai elitből komoly szakember nem akadt az utóbbi négy évben a konzervatív Kopits Györgytől a liberálisnak mondott közgazdászokig, aki a Matolcsy-féle ámokfutást védelmébe vette volna. És mivel véleményüket a világsajtó is méltányolja, a szakma akarva-akaratlanul sáros lett, a csenevész ellenállás ideológiai bázisa. Anélkül, hogy ambicionálta volna.

A bankárképzés pacifikálása Orbánék gyakorlatával már rutinfeladat lenne. A Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt.-t (a Bankárképzőt), Kelet-Európa első ilyen intézményét 1988-ban hozta létre 28 magyar bank és a Francia Bankárképző Központ. A bankokkal folytatott ádáz harcban azonban Orbánék játszva megzsarolhatják a pénzintézeteket, hogy az általuk fenntartott intézmény finanszírozásából szálljanak ki. A kormány pedig átvenné a bankárképzést, akár új intézményi keretek között is.

A történet harmadik motívuma a személyes bosszú, politikai számítás nélkül. A mai közgazdásznemzedék java még abból az időből ismeri Matolcsyt, amikor őt szalajtották a sarki bisztróba virsliért.

– A Gyuri futóbolond. Mindenki annak tartja – mondja egy neves kolléga. – De most, Orbánnal a háta mögött, az ő kezébe került a joystick. Annyi sérelem halmozódott fel benne, hogy ha valamikor, most visszavág.

De a tengernyi pénzből gründolt matolcsyánus iskolák – hagyomány, organikus fejlődés nélkül – utolérhetik-e valaha a Corvinus presztízsét?

– Mondhatjuk, hogy úgysem lesz az egészből semmi, nem kell komolyan venni – véli Várhegyi Éva, az MNB volt felügyelőbizottsági tagja. – A lényeg akkor sem ez. Matolcsynak nincs társadalmi felhatalmazása arra, hogy minősítse és megbélyegezze a magyar felsőoktatást. Nem telepedhet rá, nem áraszthatja el a konkurenciát pénzzel, miközben Orbánék tudatosan elsorvasztják a közgazdászképzés intézményeit. A Corvinuson az egyik évben meg is szűnt az államilag támogatott létszámkeret, igaz, később visszaállították. Matolcsy pedig irdatlan mértékű pénzszórásba kezd. Nem furcsa? Az, hogy milyen ideológiát képvisel, nem érdekel. Egyszerűen nincs felhatalmazása a gazdasági oktatás formálására.

Persze pénzért sok mindent meg lehet venni. Matolcsyék megszerezhetnek kiváló oktatókat, ösztöndíjakat adhatnak. Az, hogy lesz-e legalább feleakkora presztízse az alapítványoknak, mint a Bankárképzőnek az utóbbi huszonöt, a Corvinusnak az utóbbi hatvan évben, kétséges.

A pénzügyi botkormány mégis Matolcsynál van. Csak remélhetjük, hogy időben észreveszi, ha közeledik a föld.