Máriások előnyben

Madárcsicsergés, lombos fák, az egyik sarkon 18. századi kápolna, az út mentén stációk. Követjük a sárga jelet, zarándokúton bandukolunk – Budapesten. Persze nem a belvárosban, hanem Budafokon, de az út így is különleges, állítja Rumi Imre.

Hiszünk kísérőnknek, ő bejárta a Magyar Zarándokutat teljes hosszában. Ami az út ötletgazdája, a Magyar Zarándokút Egyesület elnökeként neki szinte kötelesség. És szívügy. Olyannyira, hogy az átadás finisében még a kerületi főépítészségről is lemondott volna, ha engedik. Inkább elküldték fizetés nélküli szabadságra, hadd szervezze a magyar El Caminót. Mert az ötletet persze a híres spanyol „testvér” adta. Az ezeréves, 800 kilométeres zarándoklat, amelyet ma már évente 300 ezren járnak végig, s állásinterjún nem ritka, hogy a munkaadók megkérdezik, a pályázó megtette-e a „kagylós” utat. Mert caminózni teljesítmény, a kitartás győzelme.

Rumi Imre nem vallási okból, hanem mint sokan mások, műtét után gyógyulni ment Spanyolországba 2008-ban.

– A Szent Jakab-út már kulturális alapon működik, persze vallási háttérrel. Hihetetlen élmény, hogy bár az ember egyedül megy rajta végig, mégis érdekes ismeretségek alakulnak ki az azonos ritmusban haladók, esténként ugyanott megszállók között. Már ott eszembe jutott, miért ne lehetne nekünk is El Caminónk, saját zarándokutunk. 2009-ben azért mentem vissza, hogy tanulmányozzam, mitől működik jól.

Rumi a Magyar Zarándokút működtetésében a spanyol gyakorlatot vette alapul. E szerint szükséges az állam, a katolikus egyház és a civilek támogatása. Míg Spanyolországban a tartományi kormányok által működtetett idegenforgalmi irodák gondozzák az út rajtuk áthaladó részét, nálunk a tavaly novemberben létrehozott Magyar Zarándokút Önkormányzati Társulás helyettesíti az állami pillért. Bár az Esztergomtól Máriagyűdig tartó négyszázhúsz kilométeres út több mint harminc település belterületét érinti, eddig huszonhatan szálltak be a társulásba. Noha az önkormányzatok látják az ötletben a lehetőséget, akadnak, amelyeket visszatart a tagsági díj: húsz forint per állandó lakos. Egyelőre majd tízmillió gyűlhet össze a díjakból, amelyet a pályázatok önrészéhez tartalékolnak. És várnak Pécs, a második vagy épp a huszonkettedik kerület belépésére.

Az önkormányzatok mellett az utat támogatja a katolikus egyház, a Magyar Zarándokút Egyesület önkénteseinek tucatjai festették a turistajeleket, térképezték fel az ösvényeket. Így május tizedike óta „élesben” is járható a Magyar Zarándokút, amelynek mentén – húsz-harminc kilométerenként – zarándokszállások is találhatók. Persze senki ne számítson mini Hiltonokra. A szállásokon egyelőre legfeljebb nyolc-tíz zarándok találhat menedéket, s éjszakánként egyetlen szállásadó sem kérhet többet fejenként kétezer forintnál.

– A szállásokat az önkormányzatok biztosítják. Van, ahol meglévő épületet ajánlottak föl, régi iskolát alakítottak át, panzió egy részét választották le, vagy vásároltak egy családi házat. A szállások zarándokútlevéllel látogathatók, amelyet hatszáz forintért lehet megvenni. Az első hónapban ötvenet váltottak ki, hetente többen indulnak el az úton.

A zarándokút március végétől november közepéig „tart nyitva”, az út fele hegyvidéki, fele sík terep, átlagos tempóban tizennyolc-húsz nap alatt végigjárható.

Rumi optimista. Szerinte elérhető cél, hogy öt év múlva már tízezren zarándokoljanak el Esztergomtól Máriagyűdig, és még tízezren résztávokat „teljesítsenek”. Ehhez persze harmincfősre kellene növelni a szállások kapacitását, s a gondnokokat, spanyol mintára, képezni lehetne.

A lelkesedést növelendő az egyesület tavaly két kagylószobrot, idén pedig két megszentelt Szent Jakabot hozott Spanyolországból, s felállítják őket az út mentén. Bizonyos helyeken pedig alternatív útvonalakat is kipróbálnak.

– Az El Camino mentén az önkormányzatok kutatócsoportokat jelölnek ki, hogy bizonyítékot szerezzenek: az adott településen is áthaladt az eredeti út. Mi ebbe nem akarunk belemenni, de a Mecsekben bőségesen találunk szent helyeket, például Báta felé felfestettünk egy külön utat, hiszen a Szent Vér-apátsághoz valamennyi királyunk elzarándokolt.

Nemcsak máriás kegyhelyekben dúskál hazánk, de zarándokutakban is. Bár szálláshelyekkel való felszereltségében közel sem áll jól a Magyar Zarándokúthoz képest, igazán grandiózus a Közép-Európát szó szerint keresztül-kasul átszelő Mária-út terve. A kelet–nyugat irányban Mariazelltől Csíksomlyóig, észak–dél felé pedig a lengyel Chestochowától a boszniai Meðugorjéig tartó úthálózat ezernégyszáz kilométer összhosszúságú. A hét országon áthaladó, mintegy hatvan nap alatt bejárható zarándokútra felfűznék Közép-Európa számos kulturális és természeti értékét s az összes Máriával kapcsolatos emléket a térségben.

– Zajlik az utak kijelölése, bejárása, a honlap fejlesztése, a marketing kialakítása – mondja Szabó Tamás, a Mária Út Egyesület elnöke. – A fő cél egy homogén zarándokszállás-hálózat kialakítása, hogy minden útnak induló tudhassa, mire számíthat – mindezt kétszáz településen, hét országban.

Az elnök szerint a szállásonként tizenkét embert vendégül látni képes, főzési, mosási, szárítási, mosakodási lehetőségeket biztosító hajlékok kialakítása nemzetgazdasági szemmel nézve aprópénz a várható turisztikai bevételekhez képest.

– A Mariazell–Csíksomlyó-útvonal kiépült, bárki elindulhat rajta, de anélkül, hogy tudhatná: drága panzióban vagy kölcsönös vendéglátáson alapuló szívességi szálláson tölti-e az éjszakát. Egységes szállásrendszer híján nem léphetünk ki a vallási turizmus európai piacára. Ezek kialakítása – településenként nyolc-tíz millióval számolva – alig kétmilliárd forint, plusz öt év alatt egymilliárdot kellene a marketingre költeni.

Szabó tudhatja, miről beszél. Közgazdászdoktor, az Antall-kormány privatizációért felelős tárca nélküli minisztere volt, két cikluson át országgyűlési képviselő. ’98-ban hagyta ott a politikát.

– Antall nagy hatással volt rám. Katolikus vagyok, de halála előtt nem gyakoroltam a vallásomat. Temetésekor, huszonöt év után elmentem gyónni és áldozni. Antall mindig azt mondta: keresztény Magyarországot szeretne, mert csak annak van jövője.

Szabó hozta létre a Mária Rádiót, a Mária Út Egyesületet, és persze gyakorló zarándok is.

– A csíksomlyói búcsú, ahogy minden kapuban integetve állnak kicsik és nagyok – mindig hatalmas élmény. A kilencvenes évek elején pedig egyik barátom nyolcéves kislányáért fogtam zarándoklatba. Leukémiás lett, s úgy éreztem, segítenem kell azon túl is, hogy jó orvost keresek neki. Kőszegtől Mariazellig három és fél nap alatt tettem meg a százhatvan kilométert. Megérkezve éreztem, meghallgatták az imáimat.

Az elnök évente bő két hetet tölt az ösvényeken. Azt mondja, a Jóisten nem ülésre teremtett bennünket, a zarándoklást apránként bárki elkezdheti. Először napi egy óra gyaloglás, a második héten már mehet a tíz kilométer is. Kis gyakorlással napi harminc kilométert egy tizenöt kilós hátizsákkal akárki meg tud tenni – s a lényeg nem is teljesítménykényszer.

Szabó azt mondja, nincs rivalizálás a zarándokutak között. A Magyar Zarándokút a Mária-út észak–déli részét képezheti, a Gyöngyök útjának nevezett ösvény pedig a kelet–nyugati hálózatot fedi részben.

– A zarándoklat óriási élmény, az a jó, ha minél több a lehetőség. És már látszik: néhány település a sajátjának érzi például a Mária-utat. Van, ahol kápolnát, szobrot vagy kaput emeltek az út tiszteletére, Abasáron pedig, amely egy kis bortermelő falu, még a tufahegyek gyomrában kacskaringózó pincerendszerbe is bevezették a zarándokösvényt.