Már a Gyurcsány-kormány is új alkotmánnyal akart előrukkolni

Arról kívánok beszélni, milyen ne legyen az alkotmány, illetve az alkotmányozási folyamat – kezdte beszédét Kilényi Géza. Az Alkotmányjogi Tanács egykori tagja felidézte azt az időszakot, amikor miniszterhelyettesként két nappal a meghatározott időpont előtt „K-vonalon kezdte el hívogatni” a munkabizottságokat, hogy ha nincs is kész anyaguk, „valamit” adjanak le. Kilényi felidézte, hogy ő ezekkel a dokumentumokkal rendre „titkos helyre vonult”, hogy ott dolgozza ki a szövegtervezetet - számolt be az eseményről a Magyar Nemzet.

Az egykori alkotmánybíró úgy tartja, hogy egy alkotmányozási folyamat során két nagy bűnt lehet elkövetni. Az egyik ilyen, ha testre szabják a rendelkezést, a másik, ha múlékony történelmi, politikai állapotokat rögzítenek az alaptörvényben. Utóbbi kapcsán kijelentette: „sokan verik a mellüket, hogy rövid, szerethető alkotmányra van szükség, mi is ezt akartuk”. Hozzátette: természetes, hogy nem szeretik az alkotmányt, ha talicskán kell tolni.

Elmondása szerint francia példára építették be az alkotmány és a „fapados törvények” közé az organikus törvényeket, amelyek a bizonytalan politikai kimenetel miatt nőttön nőttek. Úgy véli, ezért volt szükség az úgynevezett Antall-Tölgyessy paktumra, mert Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke már a győzelem másnapján azt tapasztalta, hogy kormányozhatatlan az ország. Kilényi elmondása szerint tervezték, hogy öt-tíz év tapasztalat után átfogó, tudományos felülvizsgálatnak vetik elő az Alkotmányt, ez elmaradt, „és ennek isszuk most a levét”.

A professzor szerint ugyanis alaptörvényünk Európa legkönnyebben alakítható alkotmánya, ezért szerinte előfordulhat, hogy fél év tanulmányozás sem előzi majd meg a születendő új alaptörvényt. Előadását egy saját magától vett, 1988-as idézettel fejezte be, mely szerint a korlátok nélküli hatalom felveti az önkényuralmi torzulás lehetőségét is. Kérdésre válaszolva később elmondta azt is, hogy részt vett Petrétei József szakértői gárdájában, mivel , a Gyurcsány-kormány igazságügy-minisztere mindenképpen új alkotmánnyal akart előrukkolni. Ám Kilényiék kifogásait hallva szélnek eresztette a testületet, az elkészült szöveget pedig titkosította - írta az

Új Biblia

Igen, kell új alkotmány – szögezte le előadása elején Pokol Béla. A politológus szerint erre mind jogi, és formai szempontból szükség van, a legitimitás kérdéséről nem is beszélve. „Az átmenetre utalás az Alkotmányban nem valami vicc” – közölte, hozzátéve, hogy hatályos alkotmányunkat egy felhatalmazás nélküli műparlament fogadta el. Felidézte az Antall-kormány időszakából azt, hogy a médiában csak az volt vita tárgya, hogy ki mennyire nem szereti a kabinetet. Az egyetemi tanár ennek kapcsán elmondta: ezért válhatott „új Bibliává” az Alkotmány, mivel azzal próbálták megfogni az MDF vezette kormányt.

Pokol szerint a rendszerváltás óta a 2010 áprilisi választás után jött létre először igazi kétharmados többség, hiszen a Horn-kormány koalíciós partnerei „egymás torkát szorítva vezették az országot”. Pokol úgy véli, hogy a születendő alkotmány tulajdonképpen a réginek lesz egy új formába öntése, amihez nagyon fontos, hogy „súlyos legitimációs pecsét legyen rajta”. A kétharmados „pecsét”, a 2,7 millió szavazat már önmagában is elég súlyos – közölte a jogász.

A preambulumról szóló vitát gumicsontnak tartja, ugyanakkor érdemesnek tartaná a Szent Korona és a kereszténység megemlítését, hiszen előbbi kifejezné a magyar állam folytonosságát, a hatalommegosztást és a nemzeti identitást. Pokol megjegyezte azt is: az alaptörvényben csak olyan jogokat lenne érdemes alkalmazni, amelyek nem túl absztraktak, hiszen ebben az esetben az Alkotmánybíróság úgy értelmezi, ahogy csak akarja.

Vastagh Pál úgy látja, hogy nincs alkotmányozási kényszerhelyzet ma Magyarországon, és legfőbb kifogásként azt említette meg, hogy nem látja az alkotmányozási folyamat végcélját. A Horn-kormány igazságügy-minisztere szerint az jó, ha a kormányerők azért nyúlnak az alaptörvényhez, hogy megszüntessék az ott előforduló hiátusokat, de az nem, ha konzervatív állameszményt akarnak ráerőltetni az országra. Vastagh a közpénzeknek és a gazdasági jogoknak szánna komoly szerepet az alkotmányban, valamint a fenntartható fejlődésnek, a társadalmi párbeszédnek és az egyetemi autonómiának. A preambulum kapcsán azt jegyezte meg Vastagh, hogy azt eluralta a Szent Korona vitája, noha volna helye az „alkotmányban a hazafiságnak”. Megfontolandónak tartja a lisszaboni szerződés preambulumának tanulmányozását.