Magyarország jobbratolódása

- A német nyelvű kötet bevezetőjében a magyarországi társadalompolitikai változásokat úgy elemzik: a totalitarizmus ugyan előrelopakodik az állam világában, ám a demokrácia még működik. Igaz, korlátozottan.

– Én végig a völkisch-népnemzeti kifejezést használtam, ugyanis ez az Orbán-kormány ideológiája. A „népnemzeti” etnikai magyarságközösséget, népközösséget takar. A „völkisch” pedig elárulja az eredetét is. Egyben alátámasztja, mennyire párhuzamos az egykori német és a mai magyar fejlődés iránya. A jelenlegi magyarországi retorika kísértetiesen ugyanaz, mint amit a Weimari Köztársaságban használtak, ahol a nemzetáruló, hazaáruló, baloldali, liberális jelzőkkel a szociáldemokratákat igyekeztek lejáratni. Ezek a legismertebb antiszemita sztereotípiák. A Vér és Becsület magyarországi rendezvényein is rendre két ellenségkép bukkan fel, a bolsi és a libsi, akikkel szemben meg kell védeni a magyarságot.

– Akik ilyen jelszavakkal uszítanak, vajon maguk találnak rá erre az útra?

– Ez egy hit. Ráadásul az összes egykori szocialista államban egyre nagyobb teret nyer a népnemzeti konstrukció. Orbán Viktor és Semjén Zsolt azt hiszi, a magyarság etnikailag homogén egység. Csakhogy az etnikai szemlélet a fajelmélet része, bár meggyőződésem, hogy ők ezt nem tudják.

– Gondolja, azzal sincsenek tisztában jobboldali politikusok, hogy a liberális az egyik legrégebbi antiszemita szitokszó? Szerintem pontosan tudják, mit váltanak ki az ilyen mondandójukkal.

– Én pedig nem hiszem, hogy tudatosan gyűlöletet akarnak kelteni. De ettől még tény, a „liberálisozás” a gyűlöletbeszéd egyik formája. A tudomány már rég feltárta az antiszemita retorika kódszavait. Mondok mai példát a második világháború után elterjedt másodlagos antiszemitizmusra is. Február 11-én, „Budapest ostromának” napján az I. kerületi fideszes polgármester rendszerint hős védőkként emlegeti az akcióban részt vett SS-katonákat. A tettes és az áldozat szándékos „szerepcserélése” szintén antiszemita megnyilvánulás. És alkalmas további zsidózásra.

– Ráadásul kutatások szerint a magyarok igencsak fogékonyak a zsidóellenességre, a rasszizmusra.

– S ha ezekre ráerősít a média vagy a politika – nem feltétlenül akarattal –, felgyorsul a gyűlöletspirál. Nem véletlen: nemrég ötven neves német, osztrák és svájci értelmiségi – köztük Elfriede Jelinek Nobel-díjas írónő – állásfoglalást tett közzé, hogy európai összefogással meg kell akadályozni Magyarország további jobbratolódását. Nem mellesleg: míg a német alkotmány úgy kezdődik, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, s ezt minden hatalmi ágnak tiszteletben kell tartania, a magyar alaptörvény a misztifikált nemzetközösséget helyezi mindenek fölé. Ami pedig a fasizmus vonása. A nemzetimádás – ne felejtsük el – együtt jár a revansizmussal, az irredentizmussal, hiszen az etnikai népközösség általában mindig nagyobb, mint a határon belüli polgárok összessége. Egyébként a kialakult helyzetért a német kutatások nem elsősorban a magyar kormányt teszik felelőssé, hanem a társadalom olyan önmozgásait, amelyeket az említett völkisch-népnemzeti ideológia vált ki. Hozzáteszem: a korábbi baloldali kabinetek sem voltak képesek semlegesíteni ezt a völkisch irányzatot. Itt lenne az ideje, hogy felébredjünk!

– Felteszem, a romló gazdasági helyzetből is következik, hogy az emberek fogékonyabbak egy erősnek mutatkozó vezérre, aki pofonegyszerű megoldást ígér nekik.

– Inkább fordítva: a gazdasági visszaesés következik a népnemzeti eszmerendszerből. Nem a válságot vitatom. Azt állítom: Kelet-Közép-Európában nem demokratikus, hanem etnonacionalista rendszerváltás történt. Nem az egyetemes emberi jogok szavatolása volt a cél, hanem a nemzet megváltása, a „nemzeti újjászületés”. Az embereket ezzel nem sikerült demokratizálni.

– Tudom, nem szeret szélsőjobbról beszélni, mert az ilyen meggyőződés ön szerint a társadalom derékhadában gyökeredzik. De azért az látszik, hogy a Fidesz és a Jobbik sokszor összekacsint.

– Valójában egymást erősítik. 2002 őszén egy Fidesz-konferencián azt is szorgalmazták, hogy a Fidesz hozzon létre egy pártot jobbra önmagától, amely mindent kimond, amit a Fidesz nem tehet meg komoly tömörülésként. Ekkortájt hívták életre a polgári köröket – Vona Gáborral. A Fidesz és a Jobbik ideológiája hasonló abban is: a nemzetek Európáját szorgalmazzák. A tudomány ezt hívja neorasszizmusnak. Például amikor azt mondják: Magyarország a magyaroké. Németországban csak a neonácik hirdetnek hasonlót.

– A nyugati demokráciákban az alapértékekben konszenzus van jobboldal és baloldal között. S bár már az Európai Néppárt is látja, milyen úton halad Orbán Viktor, még mindig kiállnak mellette. Miért?

– Azt hiszem, nem egészen értik, mi történik Magyarországon. A kutatók már átlátják a népnemzeti ideológiát, a politikusoknak még idő kell hozzá.

– Naponta záporoznak a nyugati bírálatok az Orbán-kormány címére, de lepereg a hatalomról. Az önök könyvében van rá egy remek kifejezés: politikai autizmus.

– Szerintem nem tudatos politikai számításról van szó. Nyilván meg akarják tartani a hatalmat. De lényegesebb: a hit működteti a hatalmat, a hit a népnemzetben. Csakhogy ilyen nincs! És mivel Orbán Viktor mégis erre a téveszmére építi az alkotmányt, ez olyan, mint homokra várat emelni. Nincs szilárd alapja, előbb-utóbb összeomlik.

– De mikor?

– Nem tudom. Azt sem, mikor követi kibontakozás az összeomlást. Hiszen ha egy kutat megmérgeznek... Magyarországról gyakran sóvárogva néznek a nyugati „jóléti” demokráciák felé. De talán nem is tudják, hogy a demokráciákban nem annyira a jólét az elsődleges, sokkal inkább a félelem hiánya. És éppen a félelem hiánya, ami által az emberek magabiztos demokratákká, citoyenné válnak – ami viszont a jólét alapja.