Magyarország gazdái, egyesüljetek!
Tegnap meggy borította a Kossuth teret, rövidesen lehet, hogy tejben fog úszni - a gazdák látványos demonstrációkkal tiltakoznak az alacsony felvásárlási árak ellen. A figyelmet ezzel fel tudják hívni magukra, de semmit sem oldanak meg. Ennél többet kellene tenniük azért, hogy ne az értékesítési láncban érdekelteknél csapódjon le a haszon, hanem ők is részesüljenek belőle.
Míg a kereskedők busás haszonra tesznek szert, a tejtermelők veszteséggel dolgoznak – egyebek mellett ebből lett elegük a termelőknek, és a haszon újraelosztását követelik. Ha nem szorítják vissza az áruházak az importterméket, akkor nem szállítanak nekik árut, hanem piacokon árulják majd a tejet, de a házhoz szállítás sem kizárt - állítják. Hasonló problémák miatt alakult ki feszültség a meggypiacon, ami miatt tegnap a Parlament előtt tiltakoztak a gazdák.
A tiltakozás érthető, hiszen jelenleg átlagosan 80 forintért vásárolják fel a termelőktől a tejet, amelyért aztán az üzletekben 200-250 forintot kérnek. A több mint százszázalékos árrés egyharmada a feldolgozó, kétharmada a kereskedő zsebébe kerül. Ezt a termelők méltánytalannak tartják, akárcsak azt, hogy a nagy bevásárlóközpontok a kínált tej harmadát külföldről, főleg Szlovákiából hozzák be. Teszik ezt azért, mert onnan a szállítási költséggel együtt olcsóbban tudják beszerezni.
A gazdák minderre bojkottal fenyegetőznek és az állam beavatkozását sügetik. Egyik sem jelent igazi megoldást: ha nem szállítanak tejet a nagy hálózatoknak, rövid távon magukat büntetik, hosszabb távon pedig piacot vesztenek. A kormányzat pedig közvetlenül nem tud beavatkozni, legfeljebb közvetíteni igyekszik a felek között. A valódi megoldást az jelentené, amit maguk a gazdák is felvetettek, azaz bekapcsolódni az értékesítési láncba. Ezt persze nem az ötletelés szintjén kellene kezelni, hanem széleskörű összefogással átszervezni a piacot. Erre célzott az agrárminiszter is , amikor a fő gondnak a szervezetlenséget nevezte.
Jó példák sora mutatja, mit lehetne tenni a jelenlegi, valóban torz rendszer megváltoztatására. Európa boldogabbik felén a fejlett agrárgazdaságú országokban a gazdák termelői-értékesítői egyesüléseket és szövetkezeteket működtetnek. Ezek kikapcsolják a piacról a közvetítő és többletértéket nem adó kereskedőket és viszonteladókat, közvetlen kapcsolatban állnak a feldolgozókkal és gyakran az üzletekkel is. Ezek a szerveződések meghatározó szereplői az egész piacnak, egymással szabályozottan konkurálnak, földrajzi vagy termék alapon működnek egymás mellett. A kereslet-kínálati viszonyok természetesen rájuk is hatnak, de külső spekulációs tényezők nem.
Ettől persze mi még nem csupán szervezettségben, hanem hatékonyságban is messze vagyunk, de legalább az első lépéseket meg kellene tenni ebbe az irányba. Csak így kerülhető el, hogy évről évre ugyanazért demonstráljanak a gazdák, miközben semmi nem történik. Nem csupán tiltakozni, de tenni is kell valamit a bajok megelőzésére, és ez mindenekelőtt az ő felelősségük. Az agrárkormányzaté pedig az, hogy ösztönözze és támogassa a jó irányba tett önszerveződési lépéseket.
