Macsóskodás helyett program lett a bringázás

Szép kis lufit fújt a pánik, a népszerűség és a koronavírus a kerékpárpiacon. Ha kidurran is, biztosan magasabb szinten nyugszik meg a piac, és az is biztos, hogy macsóskodás helyett sokkal inkább családi program lett a bringázás.

Nem könnyű feladat egy 160 centis nőnek kerékpárt vásárolnia. Az ötvencentis váz például egy országúti bringánál eleve nem túl gyakori, most viszont még ezek közül is alig néhány van raktáron. Vagyis csak erős kompromisszumokkal lehet kijönni a vásárlásból – nem olyan fajta, nem olyan színű vagy sokkal drágább lesz. Nem sokkal jobb a helyzet a használt bringákkal sem, itt is azokból a darabokból van a legnagyobb hiány, amelyek alapból sem a legkeresettebbek. Ha esetleg azt gondolnánk, hogy majd lehozzuk a padlásról az évekkel ezelőtt feldobott kecskét, és a szervizben csináltatunk belőle kerékpárt, valószínűleg csalódni fogunk. Lehet, hogy három-négy hétig is eltart, mire össze tudják rakni. Sem erőforrással, sem alkatrésszel nem bírják a szervizek a rohamot.

A nyilvánvalóan megnövekedett érdeklődés a biciklizés iránt érthető – világszerte és Magyarországon is. A koronavírus az otthonaikba kényszerítette az embereket, akik igyekeztek valamilyen elfoglaltság után nézni, hogy ne őrüljenek meg. A kerékpározás jó megoldás volt, a szabadidősport mellett közlekedési eszközként is egyre népszerűbbé vált. Nem csoda: könnyebb tartani a másfél méter távolságot a nyeregben, mint a hetes buszon.

„Ez a növekmény azonban biztosan nem lett volna elég ahhoz, hogy teljesen felrobbanjon a piac. Egyértelmű, hogy komoly lufi alakult ki a kerékpáralkatrészek piacán”

– mondta a 168 Órának Sipiczki Róbert, a Magyar Kerékpáripari és Kereskedelmi Szövetség elnöke. Nagyjából 2,8-szorosára ugrott a megrendelésállomány a 2019-es adatokhoz képest, ami akkor is irreális, ha hirtelen mindenki nyeregbe pattant. Már a húszszázalékos növekedés is brutális, a majd háromszoros viszont egyszerűen lehetetlen.

A lufi az egymást gerjesztő pánikszerű döntések miatt fúvódott ekkorára. A forgalmazók azt tapasztalták, hogy hirtelen megugrott a kereslet a kerékpárok iránt. Ezzel együtt a távol-keleti gyárak, amelyek a kerékpárgyártókat is kiszolgálják, a koronavírus miatt pár hétre leálltak. Mivel a gyártók és a forgalmazók azt látták, hogy a megnövekedett kereslet miatt kiürültek a készleteik, közben az ellátás bizonytalanná vált a vírus miatt, pánikszerűen rendelni kezdtek. Ha eddig ezer kerékpárt adtunk el, akkor rendeljünk kétezret. Ha a gyártó csak hosszabb határidővel vállalja a szállítást, akkor inkább háromezret, mert ki tudja, mikor érkezik meg az áru. Az alkatrészgyártók nyilvánvalóan nem kezdtek egy hirtelen felfúvódó lufi miatt bővítésbe, így a szállítás egészen extrém határidővel teljesül. Egy most leadott rendelés esetében nem ritka, hogy 2023-as határidőt ajánl a gyártó.

Azt azért fontos látni, hogy a lufi kipukkadása után ezek a határidők hirtelen lecsökkenhetnek majd. És ez gondot is okozhat. A megrendelőkre rá fog szakadni az óriási alkatrészkészlet, és az biztos, hogy nem lehet majd mindent eladni. Hiszen bármennyire is népszerű a kerékpár, nem kell belőle kétszer annyi. A 2019-ben értékesített 240 ezer új kerékpár után tavaly 260 ezer bringát adtak el. Ha az idén eladnak 280 ezret, az is szép növekedés, de szó nincs duplázódásról. Ez azt jelenti, hogy a likviditási gondokkal küzdő cégek számára hatalmas kihívás lesz túlélni. De ez a jövő zenéje.

Azzal is számolni kell, hogy nem az alkatrészhiány lehet az egyetlen probléma, hanem az azt okozó alapanyaghiány is – mondta lapunknak Dovák Dávid, a Decathlon kerékpár sportigazgatója. Reálisan 2024-re normalizálódhat a helyzet. Ha a lufi ki is lyukad, az biztos, hogy a piac egy magasabb szinten fog stabilizálódni – tette hozzá

Résztvevők az I bike Budapest biciklis felvonuláson 2021. június 26-án. Fotó: Pozsonyi Roland / Magyar Kerékpárosklub

Az új kerékpárok piacán egyértelműen keresleti piac alakult ki, és ez nyilvánvalóan hatással van a másodlagos piacra is. Ami egy hatalmas szürke zóna. A használt bringák jellemzően az online piactéren cserélnek gazdát, és itt aztán minden van. Sokan a gyerek kinőtt biciklijét adnák el és vennének eggyel nagyobbat, de olyan is akad, aki tulajdonképpen üzleti jellegű tevékenységet végez. Az ilyen értékesítésben Dovák szerint két nagy csoport van: az egyik az olcsó bringák adásvétele, ahol pár tízezer forintért cserélnek gazdát a kerékpárok, a másik pedig a jellemzően versenyzésre használt, fél-másfél millió forintos sportkerékpárok. Nyugat-Európában a sportolók – hobbisportolók – pár évig használják a kerékpárjukat, majd amikor kijön egy nekik tetsző új modell, akkor eladják a régit. Aminek egyébként semmi baja. Az itthoni sporttársak számára egy használt csúcskerékpár nagyon sokat ér.

A sportáruházlánc az idén hirdette meg újra a használt sportszer programját. A Recathlon névre keresztelt piactéren bárki eladásra bocsáthatja használt kerékpárját. A korábbi években egy tavaszi, bringás, görkoris és egy őszi, korcsolyás, síelős tematikájú Recathlont tartottak, de a lockdown miatt a tavaszi eleve két hónapot csúszott. Egyelőre a legtöbb áruházban augusztus végéig van lehetőség az adok-veszekre. Májusban a teljes kerékpár-értékesítés nagyjából tíz százalékát tette ki a használt részleg.

A használt kerékpárok ugyanúgy kerülnek az országba, mint a használt autók – mondja Sipiczki Róbert. Svájcban például a Vöröskereszt gyűjt azzal pénzt, hogy összeszedik, majd eladják a szanaszét hagyott, nyilvánvalóan gazdátlan roncsokat. Hollandiában az állam gyűjti be a magára hagyott darabokat. Ezeket aztán a szakik összevásárolják, hazahozzák, és kerékpárt építenek belőlük. Jellemzően márciustól novemberig tart a kerékpáros szezon – bár amióta közlekedési eszköz is a kerékpár, télen is szép számmal vannak az utakon –, és a téli hónapokban van idő ezeket a bicikliket megjavítani. Sokan azért nem csinálják ezt, mert nagy munkával jár, és szaktudást is igényel. Ezek a csatornák most érezhetően szűkülnek, de azért még megvannak. Az ellátási lánc hiányossága nagyjából olyan világot eredményez, mint a hiánygazdaság volt: a szervizek cserélgetnek, nekem van kormánycsapágyam, de kéne monoblokk. Valahogy azért megoldják, csak lehet, hogy két-három hét, mire megjön az alkatrész.

Ahogyan emelkedik a bringások száma, úgy alakul át a közönség is, és változik az ízlés is. Egyrészt csökken – nemcsak hazánkban, hanem világszerte – a mountain bike népszerűsége. Valójában az átlag kerékpáros kirándulásokhoz, munkába járáshoz és hétvégi tekerésekhez egyáltalán nem kell mtb, sőt. Sok esetben kényelmetlen a robusztus, kolbászkerekű monti.

Ma már érezhetően nő a kereslet a városi kerékpárok iránt, amelyek vékonyabb kerekeik révén könnyebben hajthatók, kormányuk kényelmesebb, egyenes háttal is lehet velük menni, és van rajtuk csomagtartó, kitámasztó és minden, ami a városban kell. Ilyen a cross trekking, a gravel és a fitnesz kerékpár is, amelyek voltaképpen hibridek, a kirándulós trekking és a villámgyors országúti között helyezkednek el, fürgék, de azért kényelmesek is.

Ennél is fontosabb, hogy jelentősen megemelkedett a női kerékpáros-ruházat és kiegészítők iránti kereslet. Ez azt jelenti, hogy a kerékpározás egyre inkább családi program. Vagyis a nők sem csak munkába járáshoz, jövés-menéshez használják a kerékpárt – hiszen ahhoz nemigen kell technikai ruházat vagy speckó kulacs. Ha hobbikerékpársportról beszélünk, már nem csak arról van szó, hogy a családfő macsóskodik egy karbonvázas csodával, a család meg otthon ül. Program lett a kerékpározás, legyen szó akár kisebb-nagyobb tavak megkerüléséről, akár többnapos túrákról.

A cikk a 168 Óra 26. számában jelent meg.

(Kiemelt kép: Résztvevők az I bike Budapest biciklis felvonuláson 2021. június 26-án. Fotó: Dimény András / Magyar Kerékpárosklub)