Lopakodó orbanizálódásról ír a Die Welt

A lap szerint a távozó év rettenetes volt a földrész szempontjából, a horizonton kirajzolódik az egész unió kudarca. Hogy az mit jelentene a jólét és a jogállamiság szemszögéből, annak felbecsülésére senki sem vállalkozik. Három tényező ássa alá egyre inkább az együttműködést és játszik a kontinens ellenfeleinek kezére. Az egyik a nacionalizmus megerősödése. A lengyel Jog és Igazságosság győzelmével először tudtak többségre jutni olyan megszállott erők egy nagy tagállamban, amelyek nem érzik magukra nézve kötelezőnek a jogállamiságot és a hatalmi ágak különválasztását. Szóval akkor kelet felől terjednek az orbáni nézetek? A másik válságjelenség az euró és Görögország, a harmadik pedig a menekülthullám. Utóbbi hatályon kívül helyezte az európai jogrendet. Amikor a magyar kormányfő lezárta a déli határt, a közösségi joggal összhangban járt el, hiszen illegális migránsoknak tekintette az érkezőket, akiket Görögországban regisztráltak, de nem mehettek volna tovább. A humanitárius katasztrófából az jelentette a kiutat, hogy Merkel és Faymann kinyitotta a határokat.

Éppen az európai megállapodások csődje és az állami ellenőrzés összeomlása miatt akarnak a választók és a politikusok nemzeti határokat, és nem kizárólag Magyarországon, Nagy-Britanniában és Lengyelországban. Egybefonódik az euróválság, a menekültáradat és az újnacionalizmus. Senki se ámítsa magát: a muzulmánokkal szembeni harcias megnyilatkozások a magyarok körében csak még népszerűbbé tették a másutt gyűlöletesnek számító Orbánt. Példáját követik jobboldali populisták, de olyan baloldali néptribunok is, mint a cseh elnök. Szóval itt nem a jobb- és baloldal, hanem Európai hívei és ellenfelei kerülnek szembe egymással. És a keleti és déli populisták nemzeti méltóságát ezúttal nem lehet leszerelni azzal a német fenyegetéssel, hogy akkor visszafogják a közösségi segítséget. Hiszen a magyaroknál és a lengyeleknél éppen azért erősödött meg az uralkodó párt, mert elutasítja az EU pénz- és támogatáspolitikáját, ami csaliként szolgál a feladott szuverenitásért cserében. Azon kívül miért váljanak meg nemzeti függetlenségük egy részétől a kisebb államok, amikor szükség esetén a német kancellár dönt a sorsukról?

A határok felügyelet és a bevándorlás mederbe terelése nélkül a tömeges migráció időzített bomba lesz az unió számára. Ha Európa nem mutatja meg, hogy mit kínál az erős nemzetállammal szemben, akkor nem lehet megállítani a földrész lopakodó orbanizálódását.

(Szelestey Lajos/Klubrádió)