Liberation
A francia Libération portrét közöl Orbán Viktorról, kiemelve, hogy a magyar politikus Putyin puttonyában van, az autoriter vezetőket kötelezi a szolidaritás. Pedig a magyar vezető egykor egy egész nemzedék reménye volt, a szabadságra szomjazó fiatalság jelképe. 25 évvel később autokrata lett, aki elbűvöl a korábbi KGB-s kém.
A pályaív meglepő. Orbán 20 éve át nem győzte vádolni a szocialistákat, mondván, hogy azok elárulják a nemzeti értékeket, amikor tárgyalásokban bocsátkoznak Moszkvával. Ma viszont az egykori lázadó diákvezér példának nevezi Oroszországot és titkos szerződés ír alá Putyinnal Paks bővítéséről.
Tóth Csaba a Republikon Intézettől arra emlékeztet, hogy sok nyugati állam üzletel a Kremllel, de egyik sem dicsőíti az orosz politikai rendszert. Mivel a magyarok 60 %-a elutasítja a nukleáris megállapodást, csak arra lehet következtetni, hogy az egyezmény pénzügyileg érdekes – mármint a hatalom és a közeliek számára.
Sz. Bíró Zoltán úgy gondolja, hogy az utóbbi negyedszázad legnagyobb beruházásából a pénzek 10-15 %-át el lehet téríteni máshová. A munkák 40 %-át várhatóan a kormányhoz közel álló körök kapják majd.
Amióta visszatért a kormányra, Orbán elreteszeli a hatalmát, és ehhez kinek modellje lenne megfelelőbb, mint az orosz elnöké? Boszorkányüldözésbe kezd a civil szervezetek ellen, pártolja az oligarchák meggazdagodását, a legnagyobb átláthatatlanság közepette nekik ajándékozva az európai támogatások jelentős részét.
Egy nyugati diplomata úgy értékeli, hogy Orbán ügyesen navigál a befolyásos üzletemberek között. Ám Washington attól fél, hogy a függetlenséget hangoztató vezető Moszkva trójai falova lesz. Egy amerikai diplomata szerint a magyar miniszterelnök elfogadja ugyan a szankciókat, de amint hátat fordít, szabotálja az európai politikát, folyamatosan kettős játékot űz.
Tamás Gáspár Miklós ehhez hozzáteszi, hogy a miniszterelnök nem oroszbarát, de szereti Putyin cinizmusát, azt, hogy a nagy példakép közömbös az ideológia iránt, és a vonzalom kölcsönös.
