Levegő, oxigén nélkül

A múlt héten kiderült: a miniszterelnök nem tart előadást Georgetownban, mert utána vitafórum következne, ahol nem ő osztja ki a kérdéseket, hanem mindenki azt kérdez, amit jónak tart. Ezek után elvonult Tusványosra, és előadta a munkaalapú társadalomról szóló hagymázas álmát, amelyet vagy a kínai népi kohókból vett a keleti nyitás jegyében, vagy egyszer – olvasottsága javítására – belelapozott Madách Az ember tragédiájába, s a könyv pont a falanszterjelenetnél nyílt ki. Mit csináljon, ha rögtön megtetszett neki?

Majd, hogy teljes legyen a kinyilatkoztatás – hiszen az előzmények után itt aztán érdemben kérdezni úgysem fog senki –, beledörrentette a levegőbe a szabadság nélküli demokráciát mint a tökéletes világok legtökéletesebbikét. Persze ezt is ő irányítaná, de ez már annyira magától értetődő, hogy erre nem is látta szükségesnek kitérni. Ő liberalizmust mondott, de az meg éppen szabadságot, szabadelvűséget jelent.

Talán létezik valahol szabadság nélküli demokrácia, úgy, mint az oxigén nélküli levegő, csak éppen megfulladunk benne!

Fromme
E-mail