Lengyel Tamás: Megdöbbent a politika gátlástalansága és aljassága

A politika már lábat vetett a művészszíntereken, a művészek viszont gyakran félnek politizálni. Az Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltásakor Lengyel Tamás és a Magyarország Kedvenc Műsorának (MKM) csapata úgy érezték, ki kell állniuk az ügyeik mellett. A Jászai Mari-díjas színész a 168-nak beszélt arról, miért fontos, amit csinálnak, és ennek vannak-e veszélyei. Szóba került Eszenyi Enikő és a visszatérése is, akiről határozottan elmondta, szerinte van-e még helye a színházban.

Hogy érzi most magát?

Eddig nem voltam rosszul. Most viszont döbbenten állok, hogy egy olyan törvénycsomag, mint ami összemossa a pedofíliát a homoszexualitással átment a parlamenten. Már a gyerekek védelmét is felhasználják politikai haszonszerzésre, az ellenzék egységénék megbontására, egy új ellenségkép kreálására. Leginkább az innováció gátlástalanságától és aljasságától vagyok elképedve. Milyen kocka agy kell ahhoz, hogy semmi ne számítson, csak az: mattot adj a másik félnek. És nincs jó reakció, ha mellette szavazol, kirekesztesz. Ha ellene vagy, és kivonulsz a házból, rád ég, hogy a pedofilokat támogatod.

Bele a közepébe. És miért ilyen közkedvelt a fiatalok körében?

Az vagyok? Ezt nem tudom megmondani. Amit tudok, hogy a Mi kis falunk egy nagyon sikeres sorozat, a Magyarország Kedvenc Műsora pedig egy hiánypótló műsor, ami most nagy figyelmet kap.

 Fotó: Dimény András / 168.hu

Miért hiánypótló a Magyarország Kedvenc Műsora?

Sokan félnek reflektálni a közéletre. A legtöbben igyekeznek elkerülni a kritikus politikai megnyilvánulásokat, mert tartanak attól, hogy a negatív vélemény következményekkel járhat. Az egzisztenciaféltés a sokkal erősebb. Ezért pedig nagyon gyakran szemet hunynak ügyek felett, és nyilvánosan úgy tesznek, mintha a problémás helyzetek nem léteznének. A Magyarország Kedvenc Műsora viszont nemcsak reagál az eseményekre, hanem feladatának is gondolja. Jókora humorral fűszerezve. 

Reagálni kell?

Igen. Sok olyan esemény van, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Például mostanában ott a Fudan Egyetem ügye, és az ezzel járó gigakölcsön vagy a közvagyon alapítványokba való kiszervezése. Ezek mind olyan dolgok, amelyek nemcsak engem, hanem a gyerekeim jövőjét is érintik. 

De ha valaki vállalja a véleményét, főleg, ha annak köze van a politikához, lehetnek következményei.

Igen, sok mindent hallani, de velem még nem történt semmi. Bár a Facebookomon megjelenő arctalan profilok gyakran használt mondata, hogy »el fogsz tűnni hirtelen«.

Nem feltétlenül szakmai ellehetetlenítésre gondoltam. A Dumaszínház szilveszteri különkiadása után bőven jutott önnek a negatív megnyilvánulásokból. Ez is következmény.

Bevallom, nem számítottam arra, amit akkor kaptam. Nem voltam felkészülve, meg is érintett, de túl vagyok rajta.

Azóta volt hasonló eset?

Egyfolytában. Ha valamiben más a véleményem, mint a kormányzati álláspont, sorra kapom az olyan üzeneteket, mint mondjuk a »te vagy a pöcegödör, amibe bele kéne szarni«. De ezek már nagyon ritkán érintenek meg. Ha valaki így ágál, számomra csak annyit jelentenek a szavai, nem kívánja elhagyni véleménybuborékját. A hovatartozását fejezi ki, nem a saját véleményét. Tudom, hogy a Dumaszínház szilveszteri különkiadása után is ezért támadtak. Ráadásul olyasmikkel, aminek a tartalmi részébe bele sem gondoltak. A valós érvek és gondolatok ezért pedig teljesen hiányoztak. 

Gondolom, ezek a megnyilvánulások leginkább az internetre koncentrálódnak.

Igen. Az utcán még semmilyen atrocitás nem ért. Sőt, szeretettel, rajongással, kedvességgel találkozom. De bármi megtörténhet, hisz Tóth Krisztina postaládájába is szart tettek.

Önre egyébként az utóbbi időben lett jellemző, hogy hangosabban mondja el a véleményét. Miért?

Azt hiszem, hogy a 33-as paragrafus megszavazásakor, és amikor nem hagyták jóvá az isztambuli egyezményt, úgy éreztem, annyira csorbulnak az alapvető emberi jogok, hogy muszáj tiltakoznom. Ezt először a közösségi felületeimen tettem, majd az SZFE modellváltásakor már demonstráción is részt vettem. Ezt követte közös elhatározásból az MKM vlog létrejötte.

 Fotó: Dimény András / 168.hu

Hogy értékeli az SZFE-n történteket, és miért emelt szót a diákokért?

Egy átbaszás volt. A be nem tartott ígéretek sokasága. Hazudtak arról, hogy tárgyalni akarnak a diákokkal, hazudtak arról, hogy delegálhatnak a kuratóriumba, hogy az autonómia megmarad és folytathatnám. Hogy miért? Mert az egyetem a kritikus gondolkodás bölcsője, a dolgok megkérdőjelezése a hibák feltárásához, azok kijavításához, azaz a fejlődéshez vezet. Ám ez nem mindig tetszik a hatalomnak. Ezért inkább megbélyegzi és üldözni kezdi az egyetemen zajló tevékenységet. Ezt tenni az egyetemekkel olyan, mint visszaléptetni és szellemileg lenullázni az országot, felszámolni a fejlődést. Milyen perspektíva ez?  

Mit gondolt szeptemberben, mi lesz az egyetem sorsa?

Olyan szintű kiállással, kockázatvállalással és hittel még nem találkoztam, mint amit ezek a diákok tanúsítottak. Ráadásul mindezt kulturáltan, érvényesen. Ezért én tényleg hittem abban, hogy a hatalom majd szembesül magával és lesznek engedmények. De mint kiderült, rohadt naiv vagyok.

Áprilisban Máté Gábor arról beszélt Fiala Jánossal a Keljfeljancsiban, hogy számára egyértelművé vált, hogy ma a színházigazgatás politikai tisztség. Erről mit gondol?

Vegyük a legfrissebb esetet a Karinthy Színházban. Kineveztek egy fiatal igazgatót, akinek úgy tűnik, nincs tapasztalata, sem kialakult, konkrét koncepciója arról, mit is szeretne. Normális esetben tapasztalatok és képesség alapján legalkalmasabbnak ítélt embereket szedik össze, versenyeztetik őket. Itt erről nem volt szó. Kinéztek egy fiút, aki három éve végzett a kaposvári egyetemen. Jó káder, lojális Vidnyánszky Attilához.

Eddig volt egy SZFE, volt egy Vidnyánszky Attila vezette kaposvári egyetem. Vannak önkormányzati vezetésű és állami színházak. Van egy szivárványcsaládokért kiálló RTL Klub, van egy TV2. Nem kezdtek el polarizálódni azok a felületek, ahol egy színész elhelyezkedhet? Kell tartaniuk attól, hogy beskatulyázzák önöket?

Szerintem inkább attól kell, hogy előbb-utóbb velünk marad, mihez asszisztálunk. Ott van például az ELK*RTUK film. Ha az egy uszító, propaganda film lesz, akkor a szereplőkön egy darabig ott marad ez a bélyeg. Hiába jó színész valaki a TV2 sikersorozataiban, attól még annak a csatornának a hírműsora megpróbálja legitimálni az új pedofiltörvényt, és azt igyekszik beadni az embereknek, hogy filmek megnézésével bárki lehet homoszexuális. Ugye világos, hogy hiába csak és kizárólag a szakmádat csinálod, a kontextus miatt mégis problémás a helyzet. A színházban az számít, milyen a darab, milyen az alkotóközösség, érvényes-e az, amit gondolnak.  

De kell félni a szakmai ellehetetlenítéstől?

A magyar piac kicsi, nincs nagyon választási lehetőség. Ha van is, annak nagy böjtje lehet. Én tisztelem azokat, akik egy sorozatfelkérésre, ami kis időre biztonságot jelent, tudnak nemet mondani, mert közvetlenül a Tények követi az adásmenetben. Előbb a has jön, aztán a morál. Szerintem a döntések sok esetben eszerint születnek. 

Egyre gyakrabban találkozni azzal, hogy összepolitizálnak ügyeket, embereket. Voltak platformok és személyek, akik arra utaltak, hogy az SZFE blokádja sem mentes a politikától.

A diákok és a tanárok részéről semmilyen politikai indíttatása nem volt a kiállásnak. A szakmaiság megtartása miatt szólaltak fel.

Eszenyi Enikőről is mondtak olyat, hogy politikai indokok miatt távolították el a Vígszínháztól.

Felháborít az a narratíva, ami szerint „mivel Eszenyi nem jelent meg a kulturális törvénycsomag elleni tüntetésen, kigolyózta a baloldal”. Ebből egy szó sem igaz. Tudom, mit tett, hány embert alázott meg, hogy élt vissza a hatalmával, milyen kiszámíthatatlanul és ostobán viselkedett.

Mennyire követi még, mi van Eszenyi Enikővel?

Követem. Még mindig kétségbe vagyok esve amiatt, ami volt. Azért is, ami úgy tűnik, következik majd.

Azzal kapcsolatban, ami volt, mi zavarja?

Az, hogy miután rengeteg ember állította, hogy Eszenyi visszaélt a hatalmával, nem mondott le, kitöltötte a mandátumát. És az is, hogy a főváros ezt hagyta. Zavar az inkompetens meghallgatás, hogy még csak állást sem foglaltak az ügyben. Mikor felszólaltunk, éreztem, valami elindult Magyarországon. Addig alig, szinte nem is beszéltünk ilyesmiről. Az alkalmazottak bántalmazása, megalázása nem csak a színházakban, más munkahelyeken is megtörténik. Azt gondoltuk, ez precedens lesz, amit fordulat követ. De a bizottság, a főváros gyáván sarokba lökte az ügyet. A legszomorúbb az egészben az, hogy Eszenyi soha nem mondta, sajnálja. Azzal védekezett, hogy ő mindig megosztó személyiség volt. Ez konkrétan azt jelenti a szájából: »ti mind hülyék vagytok«.

Mikor találkoztak utoljára Eszenyi Enikővel?

Egy filmünnep volt. Évekkel korábban, de akkor sem találkoztunk, csak messziről láttam. Akkor már rég nem tudtam odamenni hozzá.

 Fotó: Dimény András / 168.hu

A Játékszínt most miatta hagyta ott?

Nem. Bérvitám volt a színházzal. Jegyáremelés és infláció ellenére öt éve nem emelkedett a fizetésem, miközben a két darabot, aminek főszereplője voltam, velem is hirdették. Azt gondoltam, ennyi év után kérhetek nettó húszezer pluszt. Tévedtem. Egyébként úgy két héttel később szembesültem azzal, hogy Eszenyivel tárgyalnak. Ha nem alakul ki a bérvita, akkor Eszenyi Enikő személye miatt is távoztam volna.

Azt mondta, az is zavarja, ami következik majd Eszenyi Enikő ügyében. Ön szerint mi lesz?

Eszenyi most már nem csak művészileg kelt odafigyelést, hanem botrányhősnek is számít, akinek megítélése nagyon nem egyértelmű. Egy évre felszívódott, bukott, abuzáló igazgató, vagy szerencsétlen száműzött. Nagyon sokan kíváncsiak lesznek a visszatérésére. Ahol megjelenik színészként, szenzáció lesz. A színházak ki fogják ezt használni. Nekem ez katasztrófaturizmus. Rendezőként pedig már lehet tudni, hogy Kecskeméten övé az egyik nagyszínpadi bemutató. Elkezdték a rehabilitálását, lejárt a bünti. A keresztény emberek bíznak a megbocsátás erejében, mi panaszosok meg fogjuk be a szánkat. Mintha azt sulykolnák, mi, szaros seggűek a nagyok okoskodásába nem szólhatunk bele.

Amiatt is támadták önt, amiért hangoztatta a véleményét ezzel kapcsolatban. Van olyan álláspont, amely szerint Eszenyi Enikő tehetséges, miért ne játszhatna színházakban. Erről mit gondol?

Soha nem mondtam, hogy ne játsszon. Azt viszont mondom, Eszenyi emberek fölött ne diszponáljon többé, vagyis többet ne igazgasson. Úgy érzem, a rendezés alatt is kialakulhat olyan helyzet, ami káros lehet. Ezért azt hiszem, azt sem kellene erőltetni. De a legnagyobb baj, hogy egy éve 170 ember jelezte, mit tett velük. Ezzel nem foglalkozott senki érdemben, Eszenyi nem tartott önvizsgálatot. Nem létezik, hogy ilyen súlyos tetteknek ma nincs következménye Magyarországon.