Lehetek igazán őszinte?

- Megvan még az állandó parlamenti belépője?

– Az eredeti belépőm már érvénytelen, amióta lemondtam a mandátumomról, de főpolgármesterként azért nem okoz gondot, hogy bejussak az Országházba.

- Akkor lehet, hogy érdemes volna térdből meghajlított lábbal körbesietnie néhányszor a parlamenti folyosón.

– Ez nem az én stílusom. Szerencsére más útja-módja is van annak, hogy az ember konzultációkat folytasson.

- A viszonyok ismerői úgy tudják: hogy vannak olyan kerületi polgármesterek, akik a Fideszben erősebbek önnél.

– A viszonyok állítólagos ismerői szerintem csak a vágyaiknak adnak hangot a valósággal szemben.

- Több tervezet is kering a főváros jövőjéről: melyiket pártolja?

– Szeretnék valamit világossá tenni: bármilyen lényeges változtatás csak 2014-től léphet hatályba. Tessék például arra a változatra gondolni, hogy sokkal kevesebb kerület lesz – ami nem a legkeményebb verzió.

- Vagy nem lesznek kerületek. Vagy szinte nem is lesz főváros.

– Ez utóbbira, azt hiszem, csekély az esély. Aki ilyen döntést hoz, simán elveszíthet egy parlamenti választást. Szóval nem lehet tizenvalahány polgármesternek azt mondani: téged ugyan megválasztott a nép négy évre, a jövő évtől mégis ki vagy rúgva. Nem vezethetők be ilyen és hasonló szabályok ciklus közepén, csak ciklusváltáskor. Amikor tehát kritikát fogalmazok meg, nem önös érdekből teszem, mert ha 2014-től egy brutálisan rossz önkormányzati törvényt akarnának bevezetni, akkor egyszerűen elveszítem az érdeklődésemet a politika iránt. Oszt jó napot. Valójában a kormányzó párt érdeke, hogy ne fogadjon el nagyon rossz önkormányzati törvényt: ez számára több mint veszélyes.

- Egyáltalán: részt vesz-e az előkészítésben?

– Igen, az érintett minisztériumok egyeztettek a főváros vezetésével. Az egyetlen erő, amely a mi véleményünket nem kérdezte, a parlamenti frakciónak az a része, amely kétségbeesetten ügyködik azon, hogy huszonháromféle főváros legyen. Ez a parlamenti folyosón forgalmazott változat azért is nagyon necces, mert Rogán Antal nevét viseli, miközben én őrzöm Rogán SMS-ét arról, hogy ez nem az ő javaslata. Valaki alaposan átírta, amit ő kiadott a kezéből, de rajta felejtette az V. kerületi polgármester nevét.

- Elemzői várakozások szerint valamilyen formában nyilván megmaradnak a kerületek is, megmarad a főváros is, de mindegyik gyengített változatban. Az országban központosítás zajlik, a kormány mindenütt újabb és újabb döntési jogköröket von magához.

– Én ezt a központosító szándékot Budapest esetében nem érzem. Az a baj, hogy az újságírók nagy része amikor magasugrásról hall, rögtön minimum rúdugrást vizionál. Amit a kormány akar, az én logikám szerint értelmes elképzelés. Például, hogy nyakra-főre ne adósodhassanak el az önkormányzatok, vég nélkül ne bocsáthassanak ki kötvényeket. A főváros esetében pedig mindenki emlékezhet, aki a józan eszét használja, és nem a kormánnyal vagy a jelenlegi politikai elittel akar szórakozni: több mint tíz éve a szocialistáktól sem hallunk mást, mint hogy nem szabad ezt a várost huszonhárom részre szaggatni. Vannak, akik most hirtelen véleményt váltottak, de szerintem ezt nem józan megfontolásból, hanem politikai haszonszerzésből tették.

- A rendszerváltás után volt egy kétharmaddal kőbe vésett pocsék törvény, amely a kerületeknek túlhatalmat adott, és a város jogait korlátozta. Most meg arra van esély, hogy kapjunk egy olyan kétharmados törvényt, amely a kormánynak ad túlhatalmat. Megnyugtató lenne tudni, hogy a főpolgármester elég erős ahhoz, hogy ezt megakadályozza.

– Vannak, akik most is túl erősnek gondolnak, miközben én csak megfelelő főpolgármester szeretnék lenni. Szerintem a legrosszabb változat az lenne, ha huszonhárman vagy huszonnégyen kezdenénk el felügyelni a közszolgáltató cégeket, huszonnégyfelé osztanánk az utakat, a villamossíneket, közterületeket, huszonnégyféle városrendezés és parkolási rendszer lenne.

- Legalább ennyire aggasztó az a lehetőség, hogy a legfontosabb döntési funkciókat egy kormányhivatal vegye át.

– Ilyen változat nincs, csak újságírók fantáziájában. Ilyesmiről a kormánypárt vezetőitől még nem hallottam, pedig ott ülök a Fidesz elnökségének ülésein.

- A közelmúltban az egyik hetilap olyan címlapot jelentetett meg, amelyen ön monoklival, vérző orral volt látható.

– A csalódott veszteseknek ez a lehetőség maradt. Nyugodjon meg, lesznek még ilyen írások.

- A cikk szerzője tudni vélte, hogy Tarlós a kormánnyal szemben több meccset elveszített az utóbbi időben.

– Melyiket? Csak nem a budai fonódó villamos ügyét?

- Nem, azt éppen megnyerte, de csak a cikk után. Viszont a jelek szerint a Budapesti Közlekedési Központ Zrt.-nél tényleg erősebb lesz a Nemzeti Közlekedési Holding. És bár a főpolgármester-helyettes februárban határozottan kiállt az önök frissen kinevezett vezetői, László György és Tölgyesi Balázs mellett, nekik rendőrségi vizsgálatok miatt végül távozniuk kellett.

– Szerkesztő úr! Lehetek önhöz igazán őszinte?

- Kérni szeretném.

– Vannak olyan csoportok, amelyek utálják a Fideszt. Vannak olyan csoportok, amelyek meg személyesen engem utálnak. Ezeket dühíti a jelenlegi hatalmi struktúra. Annyi maradt nekik, hogy ilyen hülye címoldalakat konstruálnak, és azzal traktálják a közvéleményt, hogy az erősnek mondott főpolgármester mennyire rossz viszonyban van a Fidesszel. Ezt azonban csak álmodják. Ezzel úgy vagyok, mint amivel a Rolling Stones gitárosa válaszolt az együttest körüllengő, kitalált történetekre: érdekes, hogy én magam hogyan tudtam mindebből kimaradni.

- Azért a Fidesz-elnökség tagjait is érték már nagy meglepetések. A kormánypárt egyes kérdésekről igen szűk körben dönt, és egy interjúban ön is azt mondta: csak bízni tud abban, hogy végül racionális döntésre kerül sor. Megnyugtatóbb lenne azt hallani öntől: képes garantálni a racionális döntést.

– Állandó kapcsolatban állok a döntéshozókkal. A parlament az önkormányzati törvényről csak ősszel tárgyal, tehát most még bevallottan, megengedetten, sőt támogatottan ötletelés folyik. Bárki elmondhatja a véleményét. Azok is, akik izgulnak, és azok is, akik nem. Én ezt a folyamatot hűvös eleganciával figyelem. Ezt a ciklust becsülettel végigcsinálom, és harcolni fogok a város érdekeiért. Nem önös politikai érdekből, hanem mert erre a feladatra készültem hosszú ideig. Nekem az volt az álmom, hogy főpolgármester legyek. Nem akartam soha sem államtitkár, sem miniszter, sem pártvezető lenni. Megteszem, ami tőlem telik, ám ha végül mégis kezelhetetlen lenne az önkormányzati törvény – amire egyébként nem számítok –, akkor 2014-ben befejezem a politizálást.

- Tiszta beszéd. Sajtóhírek szerint két fontos kulturális intézményt, az operettszínházat és a Trafót anyagi okokból állami kezelésbe adhatnak. Ez azt jelenti, hogy az élükre Fidesz-közeli vezetők kerülhetnek majd – amint ezt sokfelé láthattuk már az országban?

– Nem akarom se pró, se kontra minősíteni az országos kinevezési gyakorlatot, az nem az én asztalom. Megerősítem: amíg én vagyok a főpolgármester, addig ebben a városban a kinevezések nem párttagkönyv alapján történnek. Ami persze nem jelentheti, hogy a saját gondolkodói körömből nem kap kinevezést senki. Hogy folytatnánk a korábbi gyakorlatot, amikor csak a korábbi kormánypártok értékrendjéhez közel állók érvényesülhettek. Az más kérdés, hogy közöttük vannak igen tehetséges művészek, és őket nem engedem kirúgni. Az átadott intézményekkel viszont nem lesz dolgom tovább.

- Mondja, előfordulhat-e, hogy a 4-es metró vonalain végül orosz szerelvények szaladgálnak majd?

– Sok minden lehetséges, de engem most inkább az foglalkoztat, hogy kiderült: több mint negyvenéves, súlyosan balesetveszélyes szerelvények is közlekedtek. Egyszerűen nem értem: egyesek hogy merték ezt az állapotot hátrahagyni. A negyvenhárom legidősebb kocsit azonnal kivonják a forgalomból, a harmincévesnél idősebbeket pedig átvizsgálják.

- Szóval lehet, hogy az új kocsik végül Franciaország helyett Oroszországból jönnek? Hiszen új tender kiírásáról nyilatkozott.

– Én ilyesmiről oroszokkal nem tárgyaltam. Az viszont biztos, hogy új metrószerelvények beszerzésére szükség lesz, mert 2015-re a négyes metrónak közlekednie kell. Ha ezt nem tudjuk megoldani, elveszíthetjük az uniós támogatást. Sokáig tehát az Alstomra már nem tudunk várni. Amíg nincsen vasúthatósági engedélyük, addig a szerelvényeket nem vehetjük át. Ha egyáltalán léteznek az új szerelvények, amelyeket közülünk még senki sem látott. Ám engedély addig nem lesz, amíg új feltételekkel meg nem újítjuk a szerződést. Erre a francia fél egyelőre nem mutat készséget. Ha így marad: valószínűleg jöhet az új tender.

- Lefordítom: a huzavonák után végül várhatóan mégiscsak jönnek az Alstom-kocsik.

– Nem tudom. Tény, hogy a kármentés érdekében minden ésszerű megoldásra készen állok.

- Lazítsunk: írt-e önnek Elvis valamelyik unokája, vagy mindig csak az jelentkezik, aki valamit kifogásol, ahogy csalódottságát fejezte ki Ann Roosewelt a nagyapjáról elnevezett fővárosi tér átkeresztelése miatt.

– Ann Roosewelt természetesen udvarias választ kap tőlem hamarosan: megtudhatja, hogy még az idén lesz új Roosewelt tér a magyar fővárosban, ám az Akadémia előtti térnek logikusan Széchenyi István nevét kell viselnie. Elvis hálás unokái eddig nem jelentkeztek, de Amerikából azért számos köszönő levelet kaptunk.

- Azért nagy szerencséje, hogy a köztársaságnak nincsenek unokái.

– Miért, mi bajuk lenne II. János Pállal?

- Vele semmi.

– A Jókai utcát mégsem keresztelhettük át Mindszenty utcának. Úgy döntöttünk viszont, hogy senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha emléket állítunk a nagy pápának. Tudja, az én nagymamám is nagyon nehezen fogadta el, hogy a Széll Kálmán teret Moszkva térre keresztelték, de végül csak megszokta. Szerintem így lesz a mai nagymamákkal is.