Lehet mérleg?

Nagy érdeklődéssel követem sorozatukat, amely az úgynevezett rendszerváltás 20. évfordulója alkalmából szólaltat meg egykori és mostani közszereplőket, politikusokat, elemzőket, újságírókat. Kedvem támadt nekem is személyes mérleget készíteni az elmúlt húsz évről, elsősorban arról, hogy én, Magyarország lakója szabadabbnak érzem-e magam 2009-ben, mint 1989-ben vagy annak előtte.

Sajnálattal kell közölnöm azokkal a politikusokkal, akiket esetleg még érdekel egy állampolgár véleménye, hogy a pluszokat és a mínuszokat egybevetve a nettó eredmény: nem.

Nem érzem szabadabbnak magam attól, hogy az egykori népszabadságos publicista, a hatalomba készülő jobboldal vezérének személyes jó barátja ma egy újhungarista napilapban zsidózik és cigányozik, büntetlenül.

Nem érzem szabadabbnak magam attól, hogy a hatalomba készülő jobboldal vezérének egykori kvázi koalíciós partnere hatágú sárga csillagba foglalva közölheti hetilapjának első oldalán az ország egyik vezető pénzügyi szakemberének arcképét, a néhai náci bulvárlap, a Stürmer stílusában, büntetlenül.

Nem érzem szabadabbnak magam attól, hogy a hatalomba készülő jobboldali párttal számos önkormányzatban koalíciót alkotó szélsőjobboldali szerveződés milíciája bakancsban, az egykori nyilashordák egyenruháját idéző uniformisban masírozik az utcán, büntetlenül.
Nem érzem szabadabbnak magam attól, hogy terepjárókkal portyázó fegyveresek felgyújtott faluszéli viskókból kimenekülő cigány kisgyerekeket lőnek agyon, mindmáig büntetlenül.

Nem érzem szabadabbnak magam attól, hogy a rendőrségen – a legnagyobb magyarországi fegyveres testületen – belül működő, szakszervezetnek nevezett, több ezer tagot számláló tömörülés vezetője a magyarság egyik kötelező ismérvének nevezi a zsidók gyűlöletét, és alig burkoltan a zsidók elleni fegyveres harcra buzdítja követőit, büntetlenül.

Nem érzem szabadabbnak magam attól, hogy ma a magyar fővárosban rendőri biztosítással lehet holokauszttagadó újnáci demonstrációt tartani, büntetlenül.

Nem érzem szabadabbnak magam attól, hogy a hatalomba készülő jobboldal által az országra szabadított, felheccelt talpasok kővel, tojással dobálhatják, szembeköphetik a törvényesen megválasztott miniszterelnököt, büntetlenül.

Mindemellett attól sem érzem magam szabadabbnak, hogy a közszolgálati médiumok nyakán ma nem egy, hanem öt párt ül, attól sem, hogy fizikai inzultusnak teszi ki magát bárki, aki például az Önök lapjával a kezében száll fel a villamosra, és attól sem, hogy minden nemzeti ünnepen rettegni kell a hatalomba készülő jobboldal által az utcára szabadított, törő-zúzó, mocskoszsidózó/cigányozó csőcseléktől.

Munkaszolgálatot megjárt nagyapám szokta mondogatni: bármilyen rendszer jön, mindig legyen valamelyik sarokban egy nyitott bőrönd. Üzenem azoknak a politikusoknak, akiket esetleg még érdekel egy állampolgár véleménye: manapság, az úgynevezett demokratikus átmenet után húsz évvel egyre többször jut eszembe ez a tanács.

Klein István
Budapest