Legális adathalászat az interneten?
Korántsem teljesen tisztázott, hogy az internetre felkerült személyes adatainkhoz hozzáférve, ki és mikor jár a tilosban. Mindez az Egyesült Államokban és Németországban az utóbbi évek egyik megkerülhetetlen témája volt. Nem csak netes körökben. Az utóbbi időben idehaza is egyre inkább terítékre kerül: mit szabad tenni, és mit nem a közösségi oldalakra felkerülő személyes adatokkal. A munkaadók egyáltalán nem idegenkednek attól, hogy ilyen módon feltérképezzék munkavállalóikat – tudtuk meg.
A közösségi oldalakra felkerült személyes adatokhoz való szabad hozzáférés számomra azt jelenti, hogy ezek az adatok nyilvánosak – fogalmazott lapunknak egy cégvezető, akitől megtudtuk, hogy a leendő munkaerő kiválasztásánál szokták igénybe venni a tájékozódásnak ezt a gyakorlatát. Az új munkatársak kiválasztása itt semmiben sem különbözik más cégek gyakorlatától. Fényképes szakmai önéletrajzot, motivációs levelet kérnek a jelentkezőktől, majd az ezek alapján legjobbnak ítélteket hívják be személyes beszélgetésre, ahol a cég vezetői közül hárman tesztelik az álláshelyre kandidálót.
Folyamatosan azzal a helyzettel szembesültünk, hogy harmincszoros, olykor negyvenszeres túljelentkezést regisztráltunk álláshirdetéseinkre, így egyre kevésbé voltunk biztosak abban, hogy valóban az arra legalkalmasabb embereket választjuk ki – árulta el önkritikusan a neve elhallgatását kérő cégvezető. Külső céget – fejvadászokat és állásközvetítőket – alapvetően azért nem vontak be a kiválasztási folyamatba, mert olyan speciális szakmai tudás felmérését igényelte a leendő munkatársak kiválasztása, amire úgy gondolták, hogy maga a cég a legalkalmasabb – hallhattuk a magyarázatot. Ilyen előzmények után vetődött fel négy-öt évvel ezelőtt, hogy valamennyi jelentkezőre rákeresnek valamennyi közösségi oldalon, noha ez a legutóbbi időkig – ez azóta jelentősen megváltozott – alapvetően kizárólag az iwiw-et jelentette.
Az iwiw-adatlap sok mindent (bár korántsem a teljességet) elmond rólunk, akár tisztában vagyunk ezzel, akár nem. Lényegében ez a felismerés volt a leendő munkatársak kiválasztásának módszertanába beépülő új elem. Abból indultak ki, hogy minél több információ birtokában vannak, annál jobb döntéseket képesek hozni. A szakmai önéletrajz, a motivációs levél és a személyes elbeszélgetés hármasa így egészült ki az internetről lehívható adatokkal.
Ha nagyon pontosan akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, benyomásokat gyűjtöttünk. Soha semmit nem abszolutizáltunk. Már csak azért sem, mert nem vagyunk pszichológusok, így aztán nem akartunk messzemenő következtetéseket levonni az adatlapokon található információkból – hallhattuk a rövid elemzést. Mindenesetre érdekes volt összevetni a szakmai önéletrajzban és a közösségi oldalak adatlapjain található információkat (többször nem egyeztek).
Orientálóak voltak az „Ezt csinálom, amikor dolgozom”, és az „Ezt csinálom, amikor nem dolgozom” rovatokba beírtak, hasonlóan a „Magamról” írottakkal vagy éppen azzal a ténnyel, hogy ez a rovat nem is szerepelt az adatlapon. Önmagában az is figyelemre méltó, ki hány fotót helyez ki magáról ezeken az oldalakon, amikből hozzávetőlegesen következtetni lehet a személyiség extro- és/vagy introvertáltságára. Az iskola és munkahelyek felsorolása szintén fontos adalék lehet, és valamit elmond az emberről az is, milyen klubtagságokat tüntet fel az adatlapján. Vizsgálódási szempont volt: ki teszi nyilvánossá telefonszámát és elektronikus címét, ki „bölcselkedik” idézetekkel, amikor magát bemutatja, ki mennyire komolykodik vagy humorizál bemutatkozás közben.
"Nem védekezni akarok, amikor úgy fogalmazok, hogy amit tettünk és teszünk a mai napig, azt nem nevezném adathalászatnak. Ez az internetes gyakorlat legfeljebb „adathorgászatnak” minősül. Az alkalmazott technikánk nem öncélú, emellett egyszeri, hiszen a kiválasztási gyakorlatunkat segíti, és ahogy korábban jeleztem: az innen nyert információkat kritikával kezeljük "– összegzett a cégvezető. Kiegészítésképpen még megtudtuk, hogy az infokommunikációs szektorban tevékenykedő vállalkozás esetében önmagában jelzésértékű az is, hogy a meghirdetett állásra jelentkező megtalálható-e vagy sem a közösségi oldalakon.
Arra, hogy az internet néha „visszalő”, akadt már példa – idéz fel egy kellemesnek nem nevezhető esetet a cégvezető. Egy néhány éve távozott munkatárs blogjában bőséggel emlékezett meg korábbi munkahelyi élményeiről, amelyeknek szubjektív fénytörése kevés helyet adott az objektivitásnak – summázott diplomatikusan beszélgetőpartnerünk. Nem tettek semmit, nyeltek egy nagyot, és abban bíztak, hogy ez a blog egyáltalán nem annyira olvasott, hogy komoly kárt okozhatna a vállalkozásnak. Ám az tény, hogy a cégen belül nagy olvasottságú lett.
