Lázár János EU-ellenes szavai színtiszta szavazatszerzési manővert lepleznek
Lázár János miniszter határozottan amellett állt ki, hogy egy, az Európai Unióról szóló népszavazáson a kilépés mellett szavazna. Indoklásában a bérfelzárkózás elmaradását jelölte meg igazi oknak. A Policy Agenda legfrissebb elemzésében bemutatta, hogy a tények alapján hamis ez az állítás, politikailag ugyanakkor nagyon is hatékony.
A miniszter arról beszélt, hogy a választókerületében élők számára az EU-s csatlakozás nem hozta meg a várt eredményt. Nem történt meg a bérfelzárkózás a nyugati szinthez, és a dolgozók emiatt csalódtak. Ebből az egyszerű gondolatsorból jutott el a miniszter ahhoz, hogy nemmel szavazna, ha most lenne népszavazás az EU-tagságról – emlékeztetett a Policy Agenda.
Az Eurostat adatai alapján Magyarország 2004-es csatlakozása óta a 2014-ig eltelt tíz évben az euróra átszámított nettó átlagbérek közötti különbség az EU 28 tagállama és Magyarország között 21 százalékra csökkent. Azaz a bérek közötti „olló” ennyire szűkült, tehát volt bérszínvonal-emelkedés.
A környező országokkal (Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Románia, Bulgária), valamint a velünk együtt csatlakozott balti országokkal (Litvánia, Lettország, Észtország) történő összehasonlításban viszont látszik, hogy valami hiba került a magyar modellbe.
A vizsgált országokban a csatlakozásukat követően átlagbérük különbsége az EU-átlaghoz viszonyítva évente átlagosan 3,6 százalékkal javult. Ez a szám Magyarországon csupán 2,1 százalék volt.
Csehországban 35 százalék, Lengyelországban 36 százalék, Romániában és Bulgáriában (2007-es csatlakozásuk óta) 21 százalék és 46 százalék volt a bérnövekedés. Magyarországnál egyedül Szlovénia teljesített rosszabbul, ahol nyílt az „olló”, azaz valamelyest növekedett a különbség az EU-átlag és a szlovén átlag között – írja a Policy Agenda.
Amennyiben Magyarországon a bérszínvonal a többi felzárkózó ország átlagával azonos mértékben növekedett volna, akkor ma nálunk a nettó átlagbér 22 százalékkal lehetne magasabb. Az elemzés szerint ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy minden magyar munkavállalónak a jelenlegi 12 havi fizetése mellett még egy 13. havi, egy 14. havi és még kb. háromheti munkabért kellene kapnia.
Az EU a hibás?
A Policy Agenda elemzése leszögezi, ha a versenytársaink képesek voltak nálunk nagyobb mértékben növekedni, akkor a probléma a magyar gazdaságpolitikában van. Csakhogy a választó számára annak eldöntése, hogy az EU valóban akadályozza-e a magyar bérfelzárkózást, sokkal inkább érzelmi kérdés, mint ténybeli.
Jó érzékkel erre játszik rá a magyar politikai elit – írja a Policy Agenda. Amennyiben „éles helyzet” lenne – azaz valóban arról szólna a vita, hogy az EU-tagság kívülről vagy belülről szebb-e –, pont ezek az érzelmi húrok erősödnének fel. Nyilvánvalóan a választókban minél inkább erősítik azt a képet, hogy a fizetésük azért csak ekkora, mert például sokat kell befizetni az EU közös kasszájába és emiatt magasak a munkát terhelő adók, akkor ezt könnyen elhihetik. Ahogy a brit választók egy része is azt gondolhatta, hogy az egészségügyi rendszer pénzügyi problémái megoldódnak, ha nem kell hetente 350 millió fontot utalni Brüsszelnek.
Az elemzőintézet véleménye szerint minden ilyen tematizálási kísérlet, mint amely Lázár János miniszter EU-ellenes szavai mögött is van, valójában színtiszta szavazatszerzési manőver. Azaz próbálják az EU-szkeptikus vagy EU-ellenes szavazókat a Fideszhez kötni, és elvenni a Jobbik elől a „teret”.
Ezzel a politikai manőverezéssel csak akkor lehet probléma Magyarországon, ha a kilépés melletti érvek önálló életre kelnek, és egy ma még akár nem is létező politikai erő felkarolja azokat és végigviszi ezt a folyamatot. A brit példa pedig azt mutatta meg, hogy a politikai elittel szemben is meg lehet tenni egy ilyen lépést.
