Lapajánló
A 168 Óra címlapján Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője. „Sokan azt a látszatot akarják kelteni, hogy boszorkányüldözés zajlik, pedig ez nincs így!” – állítja lapunknak adott interjújában a legtöbbet szereplő Fidesz-képviselő, majd kifejti, miért van szükség a volt szocialista kormányfők jogi felelősségre vonására is. (És nem lát ellentmondást.) A hetilap digitális változatát .
Charles Gati, a John Hopkins Egyetem professzora nemcsak azt magyarázza el – azoknak, akik még nem tudnák -, hogy ki az a Thomas Melia, de arra is világos választ ad, hogyan értékeli ma a Fehér Ház a magyar kormány intézkedéseit és megnyilatkozásait. Az interjút ezzel a kijelentéssel zárja: „Senkinek se legyen illúziója: a befektetők figyelmét nem kerüli el, ha az Egyesült Államok kormánya egy nap kinyilvánítja, hogy Magyarországot már nem tartja stabil demokráciának.”
Fórumozóink ezen a héten a svájci frank elszabadulásáról cserélnek eszmét. A pénzügyi viszonyokat jól jellemzi, hogy lapzártánkkor még csak 253 forintnál tartottunk…
Parászka Boróka a választásra készülő Románia magyar pártjainak helyzetét és viszonyát elemezve arra a következtetésre jut, hogy a Fidesz megváltoztatta erdélyi politikáját, és Tőkés helyett inkább a Kelemen Hunor vezette RMDSZ-re tesz.
Buják Attila Balsai István hosszú, sikeres politikai pályáját elemzi abból az alkalomból, hogy a sokat próbált honatya rövidesen megkezdi alkotmánybírói tevékenységét. A volt miniszter, pályája csúcsán, nagy szakmai kihívás előtt áll: olyan törvényeket kell kiveséznie, amelyeket ő terjesztett elő.
Krug Emília gyöngyöspatai riportja a megbolydult település egy hétköznapját mutatja be. Egy hétköznapot, melyen semmi rendkívüli nem történik. A falu éli az életét, Juhász Oszkár, a jobbikos polgármester intézkedik, a közmunkások közmunkálkodnak, a helyiek tanakodnak, miközben hét ágra süt a nap.
E heti számunk fókuszába az ingatlanpiac helyzetét emeltük. Sok biztatóval mi sem szolgálhatunk. Elég összeállításunk címére utalni: Szellemházak.
Koltai Tamás publicisztikája egy operai est kapcsán elmélkedik kultúráról, szabadságról, polgári tartásról, karmesterről és közönségről.
Lengyel György, aki gazdag rendezői pályát hagyott maga mögött, nemrégiben egy könyvet szerkesztett: Színház és diktatúra a XX. században. A könyv kapcsán beszél a színház és a hatalom viszonyáról, üldözésekről és árulásokról, gazdag példatárral kísérve mondandóját.
