Lang György: Senki sem hibázhatott

A tüdőtranszplantáció minden szervátültetés közül a legnehezebb orvosi feladat. A kilökődés fokozott veszélye miatt az immunrendszert átmenetileg erősen le kell gyengíteni: ez az egyik oka annak, hogy az eljárást tüdőrák esetében nem alkalmazzák. De minden más, végstádiumban lévő, gyógyszerrel már kezelhetetlen tüdőbeteg életét sok évvel meghosszabbíthatja a transzplantáció. A magyar betegek műtéteit az elmúlt tizenöt évben Bécsben végezték, a legtöbb operációt a bécsi klinikán tanuló és dolgozó Lang György vezette. Az ő irányításával hajtották végre december közepén az első magyarországi tüdőtranszplantációt is, amely mérföldkő a hazai orvostudomány történetében. A professzor jelenleg is a bécsi orvosegyetem klinikájának munkatársa, itthon pedig a Semmelweis Egyetem Országos Onkológiai Intézet bázisán működő Mellkassebészeti Klinikájának vezetője. A 168 Óra e heti számában arról is beszél: fiatal sebészként nem hitte, hogy ezt a műtétet meg lehetne csinálni nálunk. A siker egy szakmai csapat érdeme, s azt is bizonyítja: együttműködéssel csodákra lehetünk képesek.

A 168 Óra írásából kiderül az is: nyolcvanoldalas protokoll írta elő, a műtétek során kinek mi a dolga, és ezerszer kellett elpróbálni minden mozzanatot. Lang György professzor ennek kapcsán azt mondta: „Kicsit úgy is éreztük magunkat, mintha egy akciófilm különítményesei lennénk: koordinátorainknak azon az éjszakán 92 ember munkáját kellett pontosan összeilleszteni ahhoz, hogy a feladatunkat teljesíthessük. Ilyen orvosi akciónál „ketyeg az óra”: nyolc óránk van arra, hogy két tüdőműtétet végrehajtsunk. A donorban leállítsuk a vérkeringést, kiemeljük és konzerváljuk a szervet, a másik műtőben elvégezzük a transzplantációt, és a beültetett tüdőben elinduljon a vérkeringés. Ha túllépjük az időkeretet, a szerv károsodhat, és ez a beteg életébe kerülhet.”