Az Orbán-kormány a hatalom megtartásának eszközét látja a közmunkában, tartós szegénységben tartja az embereket
Számos országban a közmunka egy átmeneti időszakra nyújtott intézkedés a szegénységi kockázat csökkentésére. Magyarországon azonban a közmunkarendszer inkább egy szigorú munkafeltételhez kötött segélynek tekinthető. Kiutat nemigen kínál, viszont konzerválja a benne részt vevők gazdasági-társadalmi helyzetét. A segélyjelleget erősíti az a tény is, hogy a közmunkabér messze elmarad a piacon megszerezhető minimálbértől, és ha bármelyik közmunkásnak konfliktusa támadna a munkaadó önkormányzattal, akkor még ezt a minimális jövedelmet is könnyen elveszítheti. A közmunka kiterjedt rendszere így tökéletesen alkalmas arra, hogy az érintetteket a helyi hatalomnak kiszolgáltassa, ami egyébként visszaköszön a korábbi és a legutóbbi választási eredményekből is. (Lásd keretes írásunkat.)
Ha a kormány elsősorban nem a hatalom megtartásának eszközeként tekintene e programra, hanem meglátná benne annak lehetőségét, hogy a segítségével növelni lehetne az adófizető állampolgárok létszámát, akkor kiderülne, hogy a rendszer a jelenlegi formájában túlságosan kiterjedt, ezáltal végtelenül pazarló. Tavaly 225 milliárd forintba került, idén 180 milliárd forintot fordítanak rá, miközben a legfrissebb KSH-adatok szerint jelenleg 104-105 ezer ember dolgozik e foglalkoztatási formában, viszont a krónikus munkaerőhiány miatt ez a szám csökkenni fog. Az európai konjunktúra és a képzett magyar munkaerő tömeges külföldi munkavállalása miatt ugyanis akkora a hiány a munkaerőpiacon, hogy a szakmunkásokat és a középfokú végzettségűeket egyszerűen kiszippantotta a közmunkából. Vagyis lényegében már csak azok maradtak benn a programban, akiknek alacsony az iskolai végzettségük (jellemzően nem rendelkeznek érettségivel), s még ha van is szakmájuk, akkor is rosszak az alapkompetenciáik, ebből következően a hiányos írás-olvasási-számolási készségeik miatt nem is lehet őket továbbképezni. Sokan közülük – épp a tartós szegénységből következően – rossz egészségi állapotban vannak. Egyre több a mélyszegénységből érkező fiatal közmunkás. Ők a hanyatló színvonalú és egyre szegregáltabban működő közoktatásból funkcionális analfabétán, gyakran alapfokú végzettség nélkül kerülnek ki. A közmunkások között magas a romák aránya.
Egész Közép- és Kelet-Európára jellemző – épp az alacsony iskolai végzettség, a diszkrimináció és a szegregáció miatt – a roma népesség alacsonyabb piaci (nem közmunkajellegű) foglalkoztatási rátája. Ez nemcsak az érintetteket tartja tartós szegénységben, de a nemzetgazdaságot is károsítja. És mivel az európai gazdasági konjunktúra sok országban, akárcsak Magyarországon, a képzett munkaerő hiányához vezetett, mind nagyobb figyelem összpontosul a tartós munkanélküliség okaira.
A romák munkához segítésének mérése áll az EU Danube Transnational Programme (RARE) fókuszában is: ennek keretében Pécsen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével egy kísérleti projekt indult. Az eredményeket a Budapest Intézet mérte és értékelte. A RARE másik célja az volt, hogy megmutassa, a romák értékes emberi erőforrások, és amennyiben az állam befektetne ebbe a speciális „emberi tőkébe”, az busásan megtérülne. Nem mellesleg a projekt közvetetten arra is rávilágít, hogy ha az állam mulaszt a közoktatás során, és rossz alapkészségekkel, végzettség nélkül enged el fiatalokat, akkor utólag sokkal nehezebb orvosolni a bajokat. És ez ráadásul jóval többe kerül, mint egy méltányos iskolarendszer fenntartása. Nem kétséges persze az sem, hogy a romák munkapiaci sikerességét célul tűző politikák és szolgáltatások jelentős beruházásokat igényelnek, de ezek még így is sokkal inkább megtérülnek, mint a drága és tényleges kiutat nem jelentő közmunkaprogram.
– Az ötlet az volt – mondja Csillag Márton, a Budapest Intézet közgazdásza –, hogy mentsünk meg kihalófélben lévő szakmákat, ezen keresztül pedig adjunk a közmunkában lévő vagy munka nélkül lévő roma fiataloknak olyan tudást, amellyel tartósan munkában tudnak maradni. Tipikusan kisüzemi, kihalófélben lévő szakma például a műbútorasztalos és a kárpitos. A mesterek kiöregedtek, a fiatalok zöme pedig más irányt választ. A pécsi, cigányok lakta telepről a RARE munkatársai kiválasztottak olyan fiatalokat, akik motiváltak és tovább akartak lépni. Ők három hónapos intenzív képzést kaptak, amelynek segítségével megtanulhatták ezeknek a szakmáknak az alapjait.
A meghirdetett programra huszonnyolcan jelentkeztek, ők rendelkeztek a minimálisan elvárt alapkompetencia-szinttel is, közülük véletlenszerűen, sorsolás útján tizennégyen – lányok, fiúk vegyesen – kerültek be a három hónapos képzésre. A másik tizennégy fiatal alkotta a kontrollcsoportot, az ő segítségükkel lehet majd mérni a hosszú távú hatásokat is azokhoz képest, akik részt vettek a programban.
– A három hónap igen intenzív volt: a klasszikus, régi vágású, keménykezű mesterek mellett a srácok napról napra, fokozatosan sajátították el a szakma fortélyait. Az összecsiszolódás fontos része volt a képzési folyamatnak, a fiatalok találkoztak egy szigorú, ám igazságos főnökkel, akivel meg kellett tanulniuk kijönni. Így elsajátították azt is, hogy milyen egy üzemben naponta dolgozni, s ennek önbizalom-erősítő hatása is van – mondja Csillag Márton. – A projekt végén, idén júniusban a tanulók mestermunkával zárták a képzést. Bár ez nem volt akkreditált tanfolyam, a végzősök azért kaptak oklevelet is. A program során senki nem morzsolódott le: aki elkezdte, be is fejezte. Azt számoltuk ki, hogy bár elég magas ennek a programnak a költsége, de már pár éven belül kimutathatóan megtérül. Ezzel szemben a közmunka viszonylag pazarló, nem ad hatékony megoldást a tartós munkanélküliségre.
A megtérülés kiszámításának alapja az, hogy pár hónappal a tanfolyam végét követően megnézték, ki milyen aktuális helyzetben van a programban részt vevő fiatalok közül. Kiderült, hogy a résztvevők jövedelme 25 százalékkal nőtt a kontrollcsoportban lévőkhöz képest. Ez azt jelenti, hogy a háztartások egy főre jutó jövedelme 45 euróval (14-15 ezer forint) emelkedett. Ráadásul a program befejezése után hat hónappal a résztvevők 70 százaléka még mindig alkalmazott volt valahol. A mesterek és a projekt munkatársainak fizetésével, illetve a résztvevőknek a tanfolyam idejére nyújtott képzési támogatásával együtt a program egyhavi teljes költsége háromszor annyiba került, mint a közmunka. Az összes tényezőt figyelembe véve azonban – ideszámítva a keresetnövekedést és a tartós állást – fejenként 570 eurót (177-180 ezer forintot) takarított meg az állam ahhoz képest, mintha a fiatal a közmunkába került volna.
Hálavoksok
Az önkormányzati választás világosan megmutatta, amit a tavaszi európai parlamenti választás, illetve az egy évvel korábbi országgyűlési választás is előre jelzett: az ellenzéki áttörés nem jelentkezett a kistelepüléseken, és ennek az egyik legfőbb oka a közmunka. A közmunkával erősen érintett kis falvakban, ahol kevesebb a piaci munkalehetőség, mélyebb, kiterjedtebb a szegénység, mint a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban, a kormánypárt növelni tudta a támogatottságát. Nem függetlenül attól sem, hogy a nyugdíjasoknak szánt rezsicsekk mellett a közmunkásokat is „megkenték” választási pénzzel: egyhavi extra fizetést kaptak közvetlenül az önkormányzati választások előtt.
– Ha azt feltételezzük, hogy vannak az országban még olyan helyek, ahol akad elég mesterember és elegendő motivált fiatal ahhoz, hogy egy ilyen program elinduljon – márpedig a megyei jogú városok szerintem ilyen helyek –, akkor hasonló eredmények születnének, mint Pécsett. És ebben a programban kizárólag a konkrét állami megtakarítást számoltuk ki, illetve az érintett fiatalok családjánál a jövedelememelkedést, de azt ezúttal nem mértük, mennyivel nőtt a résztvevők önbizalma, érdekérvényesítő képessége – mondja Csillag Márton.
Úgy véli, az ilyen programok alapfeltétele, hogy olyan helyeken induljanak el, ahol már hosszabb ideje működnek civilszervezetek, illetve egyházak, mint például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Pécsen.
